Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.

Ülésnapok - 1881-150

150 országos ülés deczember 11. 18S2. 133 túlságos önbizalom folytán nem gondoskodtak az illetők, hogy szilárdabb anyagból építkezzenek. Szegednek összesen 6600 épülete volt, melyekből 6000 összeomlott s ezek közül egy sem volt, a mely szilárdabb anyagból lett volna építve, hanem vályogból és egészben véve 3 téglaépület omlott össze. Hisz Mainz, Köln és a Rajnamenti városok nem egyikébe ment be a viz s miért nem történt ily katasztrófa? Nem azért, mintha a Rajna vize kíméletesebb volna, hanem azért, mert szilárdabb anyagból építkeznek. De. bizonyos tekintetben büszkén lehet a katasztrófára rámutatni, mert abban a magyar fajnak életrevalósága a legnagyobb mértékben bebizonyította magát. A mig ugyanis a rajnai, olaszországi árvizek uagy vidékeket és városokat pusztítottak el s a gátak mindenfelé kiszakadtak, addig az 1876—79— 81-iki árvizek közt aa egyetlenegy szegedi esetet kivéve, kivált ott, a hol a kormánynak közvetlen felügyelete volt, egyáltalában szakadás nem történt s daczára a gátak és védelmi eszközök hiányainak, ama vidék szívóssága, kitartó munkássága és áldozatkészsége meg tudta védni a rósz gátakat, ugy hogy a katastrófák nem is hasonlíthatók össze más európai íölyóknál bekövetkezett katastrófákkal. Azt méltóztatott mondani a t. képviselő ur, hogy a szabályozásnak próbája be nem következett a katastrophákat illetőleg. Hogyha ezt próbakőnek méltóztatnak venni, akkor ámbár én sem mondom, hogy nem hibáztak, sőt hibáztak igen sok tekintetben, de ha már próbakőnek méltóztatnak venni, akkor igen jó próbául szolgál az, hogy összehasonlítva a legrendszeresebben készített többi folyamszabályozásokkal, a legnagyobb bajok, ealamitások fordultak elő a Tiszánál. És hogy áll a dolog. Egy összehasonlítást megenged a t. ház, hogy én is tegyek. Azt mondják, hogy a féktelen Tisza egy európai folyammal sem hasonlítható össze, annyira árad, akkora fluctuatiója van a legmagasabb színvonal és a nulla között. Es ha összehasonlítjuk a Tiszát a Rajnával, hogyan áll a dolog? A Tiszánál az eddig ismert legmagasabb vízállás 27'8" volt, már t. i, a közép Tiszánál Csongrád vidékén. Ugyanennek megfelelő vidékén a Rajnánál a vízállás az idén is 28'8" magas volt, sőt a 45-iki nagy vizáradás alkalmával pláne 29 lábon felül volt a vízállás. Tehát egy ilyen rendszeresen, helyesen szabályozott folyónál, mint a R.ajua, sokkal nagyobb a fluctualás, mint a Tiszánál. Ebből ugyan nem következtethetem azt, hogy tehát a Tiszaszabályozás minden részleteiben helyesen van keresztül vive, hanem azt az egyet mégis jogOBan lehet mondani, hogy az annyira veszélyesnek feltüntetett Tisza mellett az állapotok tulajdonképen nem rosszabbak, mint a kevésbbé veszélyesnek feltüntetett Rajna mellett. A mily nagy szükség van t. ház arra, hogy a valódi bajokra rámutassunk, ép oly nagy szükség van arra is, hogy meg legyen a bizalom legalább a rendszer iránt, mert nem tudunk egyebet adni és nem lesz oly bölcs képviselő sem e parlamentben, sem más európai törvényhozásban, a ki a Tiszát töltésen kivül egyébbel meg tudná fogni. Tehát miután tudjuk, hogy az állapot nem fog változni, bármiféle rendszert, bármiféle szakértőket is fogunk az ügyek élére állítani, mert töltés nélkül a Tiszát megfogni nem lehet, a rendszer iránti bizalmat megiugatni egyáltalában nem szabad; nem szabad pedig annyival inkább, mert épen a t. képviselő ur lehet meggyőződve arról, hogy egy új rendszer behozatalának irtóztató költségeit sem az államkincstár, sem. pedig az érűeklettek megbírni nem fogják. (Helyeslés a jobboldalon.) Nézetem szerint a lehető dolgokkal kell számolni és távol kell hogy tartsa magát mindenki, a ki nem határozottan szakértő — és ez szól ép ugy a t. képviselő urnak, mint nekem — (ügy van ! a szélső baloldalon) hogy szakkérdésekben nyilatkozatokat tegyen. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ezt a felelősséggel együtt bízzuk másokra, azokra, a kik hivatásuknál fogva azt végezni kötelesek. Én elfogadom a tételt. (Helyeslés a jobboldalon.) Thaly Kálmán: Személyes kérdésben bátorkodom egy pár szóval a t. képviselőtársamnak — megengedem — ugyanabból a teljes meggyőződésből és az ügy iránti meleg érdeklődésből mondott szavaira reflectálnom, mint a mely meleg érdeklődésből én beszéltem. A t. képviselőtársam eleinte nem nevezve meg senkii, hangsúlyozni méltóztatott azt, hogy nagy baj az, tóidon a törvényhozás kebelében kifejezésre jut a kétely a rendszer iránt és az a nagy közönségbe kiszivárog. Bocsánatot kérek, de nézetem szerint minden törvényhozónak joga és kötelessége eriticát gyakorolni ily vitális kérdésekben, midőn HZ egész magyar fajnak, az alföldnek existentiája forog kérdésben. Ha méltóztatott figyelni felszólalásomra, én beszédem elején mindjárt kijelentettem, hogy mint a t. képviselő ur, én sem tartom magamat szakértőnek, de határozottan szakértők nyilatkozatainak nyomán szólaltam fel és kötelességemmé tettem, hogy magamat informáljam és informáltassam ; szakkönyveket tanulmányoztam hónapokig, nem könnyelműen mentem tehát neki s ezt kérem, méltóztassék tudomásul venni. Igaz, nem czéhbeli szakértőkkel, nem a mostani szabályozást vezető cliqackkel érintkeztem, mert másokat is meg kell hallgatni, mert csak igy jutunk talán egyszer zöld ágra. Én nem ítéltem el feltétlenül a munkálatot, de öuök se ítéljenek el senkit azért, mert nem kizárólag az önök szakembereihez fordul. Hozzáteszem még, hogy részemről nem