Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.
Ülésnapok - 1881-150
132 150. országos ülés deezemker 11. 1882. van alávetve és ha a t. képviselő ur elkészítteti azt a csatornát, könnyen megeshetik, hogy kettészakad, betörik. Csak azt akarom még megjegyezni, t. ház, hogy Olaszországra nézve több folyót említettem és könnyen megeshetik, hogy valamelyiket felcserékem; azt mondtam, hogy a Brenta folyik Verona előtt és nem az Adige. Azt hiszem, e tekintetben megbocsát nekem a t, képviselő ur. Thaly Kálmán (közbeszól): Erre nem is helyezek súlyt. Jónás Ödön: Ismételve kijelentem, hogy a rendszert helyeslem, a kivitelben való téve déseket vagy hibákat természetesen nem helyeslem, de kijelentem azt is a t. képviselő urnak, hogy radicalis vizszabályozás nem létezik. (Helyeslés jobbfelöl.) Horváth Gyula: Igen röviden kívánom a ház figyelmét igénybe venni. (Halljuk!) Éti a Tisza szabályozásnak és bármely folyamszabályozásnak a keresztülvitelénél mindig nagy szerencsétlenségnek tartom azt, a mi itt a Tiszánál is mutatkozik, hogy ha a szabályozásnak műszaki részével a törvényhozás foglalkozik és foglalkoznak a törvényhozáson kivül is azok, a kik szakszerűleg a műszaki részhez, nem értenek és foglalkoznak a törvényhozási és jogi részszel a mérnök urak, a kik ismét ehhez nem értenek. Ez az oka, hogy akárhány ferde jogi, akárhány íerde szakértői fogalom támadt, mert rendesen azok kezdtek valamely kérdés egyik-másik részével foglalkozni, a kik azon kérdéshez nem érteitek és mégis foglalkoztak vele. T. ház, itt a képviselő házban s kivált ezen szerencsétlen kérdésnél, vannak valóságos szakértők, vannak oly szakértők, a kik magukat annak tartják, de mások nem; vaunak oly szakértők, a kik mint vad szakértők elismertetnek mindenki által és vannak ismét olyan szakértők, a kik mindig ott vannak, a mikor hibáztatni kell, a kik elítélni, eriticát gyakorolni tudnak mindig és ekkor a legkülönb szakértők, de mikor a bajon segíteni kell, oly eszmeszegények, mint akárki , a ki a kérdéshez nem ért. Legyen megyőződve a t. ház, nem használ a Tisza-szabályozás kérdésének 5 és ha valami árt, legiiikább az árt, hogy műszaki kérdések a képviselőházban detail-okban vitattatnak, melyekhez a képviselő urak — velem együtt, mert ezek közzé számítom magamat is — 9 /io-edrészbeu nem értenek; hogy ilyen kérdések felett elmérgesített viták folytattatnak, s az ország törvényhozásának tekintélye alatt kimennek az országba oly eszmék, melyeket taláu a legelső szakértő, a ki a polytechnicumból azon napon jött ki, elitéi. Én ezt tartom egyik főhibának. (Helyeslés a jobboldalon.) Az helyes, ha elmondatnak a törvényhozásban azon bajok, melyeket a külömböző vidékek éreznek; ha rámutatunk azon sebekre, a melyekből az ország nagy része vérzik. Nincs ember, a ki be ne látná, hogy az eddig követett eljárás, az eddig történt építkezések azon czélt, hogy az alsó és a közép Tisza minden veszélytől megóva legyen, el nem érték. Sőt jogosultan vannak sokan azon nézetben, hogy igenis, az alsó Tiszánál nem csak hogy enyészőben nincs a baj, hanem az alsó Tiszánál a baj bizonyos mértékben fokozódni fog. Ezt a legközelebb múlt évek tanúsították. Ezzel szemben azonban kétségtelen az, hogy a szakértők dolga helyes műszaki terveket készíteni. Azon műszaki tervek megbirálása bizonyos pontban a törvényhozás elé tartozik. De kérdem t. ház, ki tud nekem ma a Tiszaszabályozásra nézve oly tervezetet készíteni — megjegyezve, hogy hydrografiai felvételeink nincsenek, mely minden érdeket kielégít? De ki tud oly tervezetet készíteni és előadni, melyre, hogyha mindenki belátja is annak czélszertí voltát, egyszerre át lehetne menni, felhagyva az eddigi töltési módszert és az átmetszéseket, melyek épen az alsó Tiszán és a Kőrösöknek alsó részein nincsenek kikotorva és kiképezve, tehát a melyeknek kiképzésére okvetlen szükség van, hogy az alsó vidéken a baj elhárittassék: ki az, a ki azt mondaná, hogy ezeket épen most el leltet hagyni és át lehet a másik rendszerre menni ? Ily körülmények között a hitet és bizalmat az ország szivében, az államnak ép azon lakosságában megingatni, a mely az országnak, hogy r ugy mondjam legmagyarabb része, a mely lakosság Magyarországnak úgyszólván magvát képezi: én nem tartom az ügy érdekében levőnek. (Igaz! ügy VOM! a jobboldalon.) Még akkor sem tartanám ezt jogosultnak, hogy ha e kérdésekben igazán szakértők ingatnák meg a bizalmat, de még kevésbé tartom azt jogosultnak akkor, mikor, a mint mondám, a törvényhozásnak tekintélye alatt oly egy T ének véleménye megy ki az országba, a kik lehetnek a legjobb hazafiak s a törvényhozásnak legkülönb emberei, de egyáltalában nem szakértők és szaktekintélyeke tekintetben. (Igaz! a jobboldalon.) Csak egyre akarom figyelmeztetni a t. képviselő urat, a mire rámutatott Jónás Ödön t. képviselőtársam is. (Halljuk!) Mindig a szegedi katasztrófának bekövetkezését méltóztatnak felhozni. Igaz, hogy az bekövetkezett, de egy nagyon szomorú esemény folytán. S vegyük számba azt, hogy a Tisza mentén hány városa és helysége fekszik Magyarországnak s egy század alatt ez volt az egyetlen számba vehető nagyobb katastrófa. Miért volt e katasztrófa oly óriási nagy ? Azért, mert épen
