Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.
Ülésnapok - 1881-150
130 !5ft. országos ülés deczember 11. IS82. eredményét aztán Bánhidy Béla b. képviselőtársunk terjesztette a ház elé. A t. képviselő ur és Hieronymi képviselő ur is a mi észrevételeink ellenében rendesen kalandos vállalatok felvetésével válaszolnak és különösen a zár-, völgy-, gát- és medenczerendszert vetik szemünkre, pedig tudtommal azok, kik e tárgyban felszólaltunk, azokat az óriási átmetszéseket és töltéseket tettük támadásunk tárgyává s a raf'cb nczerendszert sohasem ajánlottuk. Meglehet, hogy előfordul, hogy fel vettetett xnellékesen, de ajánlva a részünkről sohasem volt. Én magam is nagyon veszélyesnek tartanám a Liboreza, Latorcza, az Ung; és más felső megyékbeli, Legyek közti folyókra alkalmazni a völgyzárlati rendszert, mert tudjuk, bog}' hegyes vidékeken nem ritkán olyan óriási erejű zivatarok törnek ki, melyeknek az emberi kéz müve nem képes ellentállani és ha egyszer a zivatar a gátakat keresztül töri, akkor következik be igazán a kiszámíthatlan mérvű veszedelem. En tehát épen a zárrendszerért soha sem vállalom el a felelősséget. Más a dolog Olaszország hegyes vidékein, melyeknek olyan szerencsés helyzete van, hogy a zárrendszer nagyon jól alkalmazható. A LagoMaggiore, Garda-tó, Como-tó, megannyi természetes medenczét képeznek, de a mi tiszai felvidékünk nincs olyan szerencsés helyzetben, hogy vizeink ott tavakat képeznének, hanem gyors rohanással ömlenek a Tiszába. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) A culmiuatióra nézve, a miről Fekete Zsigmond képviselőtársam beszélt, én azt gondolom— legalább tanulmányaim arra vezetnek — hogy az két okra vezethető vissza, melyek már szintén fel voltak itt vetve. Az egyiket Paleoeapával kell tulajdonképen egy sorban említeni, de nem ugy, mintha ő lett volna az oka, sőt ő előre belátta az ilyen culminátió bekövetkezését és azért nem tervezte a Felső-Tisza folyását annyi átvágással meggyorsítani és ezért nagyon hibásan szólalt fel a képviselő ur, mikor azt mondotta, hogy a mostani rendszerben Paleocapa és Vásárhelyi tervei testesittettek meg. Ezt tagadom kereken; megtestesítettek Herrich és a többiek tervei, de nem a Paieocapáé. Az tény, hogy Paleocapa 14. átmetszést tervezett, 13-mat a folyam mentén, a melyet a keresztül is vitt, és a 14-ket a torkolatnál, önök pedig csináltak 109-et és a torkolatot nem szabályozták. Abban fekszik a fő veszély, hogy a torkolatot nem szabályozták. Ha tekintjük az európai vizszabályozásokat, azok mindig a torkolatnál kezdődnek, nem felül, mini a Tiszánál történt, a minek folytán a víz felülről gyors levezetést nyer a sürü átmetszések folytan, a Duna magas árja és a torkolat elzárva tartása pedig igen kedvező talajt nyújtanak a viz visszanyomásának. Beszéltem a visszatorlódäsról, melyet a katarakták okoznak. Vannak, a kik a katarakták hatását a Tiszára tagadják, más szakemberek viszont állítják. A t. közlekedési minister ur múltkori felszólalásomra hivatkozva, azzal nyugtatott meg e tekintetben, hogy ugy is a berlini szerződés következtében kereskedelmi és hajózási érdekeinkben előbb utóbb a katarakták elfognak távolitlatni és a Vaskapu nagyobb hajók számára is járhatóvá fog tétetni. En óhajtanám, hogy nem elébb-utóbb, hanem minél előbb foganatba vétetnék ezen munka. Óhajtanék Hieronymi t. államtitkár urnak egy korábbi megjegyzésére válaszolni, melyet az én felszólalásomra mondott, a mely szerint a Tiszának hiányos lévén a torkolata, a Duna magas árja, melyet a katarakták visszatartanak, a Tisza árjái visszanyomja Lanfrauconi szerint egész Szolnokig. Ezen megjegyzésemre a t. államtitkár ur azt felelte — és erre különös súlyt fektetek — hogy ő sem tagadja, hogy a Dunának magas vízállása a Tisza árjára jelentékeny visszanyomást gyakorol, nem ugyan Szolnokig, mint én állítottam, de Csongrádig elismeri. Ha egy férfiú, a ki a mostan uralkodó szabályozási pártnak ugy szólván főnöke, elismeri, hogy a Duna árjának visszahatása Csongrádig érvényesül, az maga igazolja, hogy a lefolyáson alól kell segíteni, a torkolatnál és a kataraktáknál. Azt mondja a képviselő ur, hogy nincs más rendszer sem a Rajnánál, sem a Szajnánál, sem az olaszországi vizeknél, mint a töltések emelése. Ha eltekintek is a zárgátaktól — mert én sem kívánom a zárlati és medencze rendszert — de azt az árievezető csatornát, ugy tudom, hogy Vásárhelyi és Hobohm is fölvette tervébe, a melyre nézve Hieronymi államtitkár ur gúnyosan mondta, hogy mikor Hobohm a Kőröst a Tiszába akarta bevezetni, nem számított arra, hog5 r a Maros 12 lábbal magasabban fekszik, mint a Kőrös. Megengedem, hogy Hobohm elkövethette ezen tévedést, azonban mégis nagyon meggondolandónak tartom, hogy vájjon Szathmárból a Hortobágyon keresztül nem volna-e helyes egy ilyen levezető csatornát készíteni, akárcsak a Kőrösig. Mindenesetre megosztaná a Tisza vizét és" a vöigyzárlatoknál mégis tetemesen kevesebbe kerülne. A technica mai nagyon előrehaladott stádiumában talán meg lehetne e kérdést oldani. De mire megyünk az önök örökös feltöltési rendszere mellett? A partok mindig magasabbak lesznek, a Tisza maga iszaplerakó természeténél fogva folyvást magasítja medrét. Én szerintem tehát a medermélyítés a fődolog és nem a partemelés.
