Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.

Ülésnapok - 1881-145

145. országos üitis < ezen hat bírói állás rendszeresítésével a kormány működésének a t. ház talán elibe vágna* Én nem mondom, hogy ez bizonyos tekintetében alapossággal nem bir. De t. ház, ha figyelembe vesszük azon általános nézetet, a mely a pótbirák körében el van terjedve, a kik, — sajnálatai kell bevallanom, —még talán azon határozati javaslatban sem találnak megnyugvást, nem hiszik, hogy ezen határozati javaslat mielőbb törvényerőre fog emelkedni, hogyannak mielőbb érvény szereztetik : ennek következtében az egész pótbirói karban bizonyos megnyugvást kelt az, hogy ha az ő előléptetésüknek, előhaladásuknak azon csekély előny is biztosíttatik, hogy legalább hat állással több lesz, a melyre előhaladásuk reményét alapithatják. Én, t. ház, ez&n szempontoknál fogva, az igazságügyi bizottság eljárását tökéletesen motiváltnak találom és azt hiszem, hogy azon logieátlanság, mely látszólag fenforog a határozati javaslat és ezen törvényjavaslat 1. §-a között, ezen felvilágosításaim által talán némi részben eloszlatva lett. Úgyde, ha a t. háznak meggyőződése az, miszerint az igazságügyi bizottság javaslatát el nem fogadhatja, bár én ezt kötelességszerííleg fentartani igyekezem, azon esetben kénytelen vagyok az igazságügyi bizottság részéről kijelenteni, hogy a t. ház által hozandó megállapodással szemben ezen álláspontját elejti. Győry Elek: T. ház! Mielőtt a kérdésre bővebben kitérjeszkednén — nem tudom a szót helyesen megválasztani, de azt hiszem, nem lesz egészen imparlamentaris, ha azt mondom, hogy nagy megütközéssel vettem az igazságügyi bizottság t. előadójának legutóbbi kijelentését, melyben ő felhozva mindazon indokokat, melyek az igazságügyi bizottság eredeti javaslata ellenében fennállottak arra nézve, hogy az igazságügyi bizottság megtegye ismert módosítványát, mindezeket előadván, hozzáteszi, hogy ő kötelességszerüleg ezen bizottsági javaslat mellett áll és azt ajánlja a t. háznak, de ha az el nem fogadtatnék, kijelenti, hogy az igazságügyi bizottság ezt elejti. Tudtommal az igazságügyi bizottság ezen kérdésben ülést nem tartott. Hivatkozom a bizottság t, elnökére, a bizottság határozata is előttünk fekszik és ebből kitűnik, hogy a bizottság nem ejtette el a határozatot és én, mint a bizottság egyik tagja, tiltakozom az ellen, hogy a bizottság nevében valaki a javaslatot egyszerűen elejtse. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Szükségesnek tartottam ezt előrebocsátani. Én részemről nem azért ragaszkodom ezen elvi szempontból az igazságügyi bizottság jelentésének fentartásához, mintha azt részemről érdemileg is helyeselném. Mert ha azon indokokat tartanám helyesnek, melyeket az előadó ur felhozott, t. i. hogy az igazságügyi bizottság határozottan eczember 4. 1882. ** *jj elitélte a pótbirói intézményt, hogy felhozta, hogy még a pótbirák önmaguk sem hihetnek abban, hogy azon határozati javaslat alapján, melyet a t. igazságügyminister ur előterjesztett, egyhamar valami orvoslás bekövetkezik; és jelezte, hogy azon testület kebelében is azon érzet gyökeredzett meg, hogy eddig is igen sokszor csalódtak az ilyenféle Ígéretekben és felhozta; hogy nagyon fontos az, mily arány legyen a rendes és a pótbirák között addig is, mig véglegesség teremtetnék, akkor hiába foglalkozott a látszólagos következetlenséggel, mert ha az arány mindjárt meg is lesz, ha megharmadozzuk és hat rendes és három pótbirót rendszeresítünk, az én igénytelen véleményem szerint azon érvekből csak az következik, hogy miután stante concluso az általános tárgyalás alapjául elfogadni méltóztattak a kilencz bíróval való szaporítást, akkor rendes bírák neveztessenek ki. Erre nézve is hozott fel érvet az előadó ur. Azt mondotta, hogy a deeeutralisatió és a bíráknak a vidékre való elmenetele nincs ellentétben azzal, hogy rendes bírák neveztessenek ki, mert azért annak az aránynak fenn kell állani továbbra is és másrészről addig is, mig bekövetkezik a decentralisatió, nem szabad a munkaösztön egyik főrugóját az illetőktől elvenni. Ily körülmények közt rövid lehetek és csak megtoldom az előadó ur érvelését néhány megjegyzéssel, a melyek szintén logicailag következnek belőle. Azon határozati javaslat, melyet az igazságügyminister ur előterjesztett és melyet a ház elfogadott, már egyelőre is valami nagyon széles értelműnek tűnik fel, ha kissé bonczoíjuk, ámbár az egész birói szervezet tüzetes tárgyalása nincs napirenden. Ugy látszik, hogy egyelőre, mig a bekövetkezendő végleges szervezet meglesz, háromféle fokozat lenne akir. táblánál, t. i. addig, mig a pótbirák mind belépnének a másod osztályba, lenne első osztályú, másod osztályú táblai bíró és lenne pótbiró is, ebből tehát az következik, hogy oly fokozatok származnának, a melyek ép ellenkeznek azon indokokkal, melyek arra nézve felhozattak, hogy a pótbirói intézmény megszüntettessék. Ha pedig nem igy méltóztatott gondolni a t. igazságügyminister ur — a mint intéséből kiveszem — akkor is én azt tartom, t. igazságügyminister ur, hogy a fokozatos fizetések nagyon sokfélekép értelmezhetők ; mert ha ugy méltóztatik venni a fokozatos fizetést, hogy minél kisebb legyen a másod osztályú bírónak a fizetése, az bizonyára azon indokokba fog ütközni, melyek miatt önmaga is a pótbirói intézmény eltörlése mellett szólott. Azután a fokozatos fizetések kérdése egész más természetű ott, a hol nagyok a fizetések és egész más természetű ott, a hol aránylag kis fizetésekről van szó. Méltóztassék felvenni, hogy egy kir. táblai bírónak nem csak arra, hogy megéljen, de arra, hogy minő társadalmi kört tarthasson fenn maga-