Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.

Ülésnapok - 1881-149

149. országos ülés deczember 9, 18&Í. 101 teljesíthette. És ha nem csalódom, Irányi Dániel képviselő ur volt az, a ki, mikor a bizottság jelentését beterjesztette, a melyben indokolta, hogy munkálatát be nem fejezhette, a bizottságot megrótta azért, hogy nem dolgozott kellőkép. (Felkiáltások a szélső balfelól: A curiai bíráskodásról volt akkor szó!) Bocsánatot kérek, azzal kapcsolatban terjesztetett elő, de a módosítás kiterjesztetett az egész házszabályokra. Én voltam akkor e tárgyban az előadó és emlékszem reá, hogy mikor indokoltam a bizottság jelentését, találkoztam Irányi képviselő ur helytelenítő felszólalásával. Ennek következtében ezen felszólalásommal igazolni akartam azt, hogy indítványom törvénybe nem ütközik, és hivatkozom a házszabályok rendeletére, mely szerint nekem megadatik a jog arra, hogy beterjesztett indítványomat indokoljam; kérem tehát a t. házat, hogy elrendelni méltóztassék, hogy indokaimat előterjeszthessem és hogy ha arról lesz szó, hogy mikor tűzessék tárgyalásra, akkor legyen helye annak, hogy a képviselő az elhalasztásra vonatkozó indítványt megtegye. Az, hogy mielőtt indítványomat indokoltam volna, oly ellenindítványnyal találkoztam, a melyet a képviselő ur beterjesztett, egygyel több ok lehet arra nézve, hogy a házszabályok rendelkezéseit módosítsuk és világosabbá tegyük. (Élénk helyeslés jobbról.) Tisza Kálmán ministerelnök: Csak röviden kívánok nyilatkozni, mert Helfy képviselő ur beszédének és állításai legnagyobb részének czáfolata, nézetem szerint, akkorra tartozik, ha az indítvány napirendre lesz kitűzve. Csak igen röviden kívánok egy pár dolgot megjegyezni. Az egyik az, hogy ha az 1848-iki törvény erőszakos magyarázatáról lehetne szó, bizonyára az volna az erőszakos magyarázat, a melyet a képviselő ur adott; mert a törvény határozottan és tisztán az évi ülések titánról szól, nem pedig a három évi cyclus befejezéséről. Hogy volt-e, vagy nem házszabálymódosítás máskor, azt most nem tudom, mert erre a kérdésre nem voltam elkészülve. Egyet tudok: egy házszabály-módosítás, igaz, a három évi ülésszak befejezésével történt és emlékszem rá, a mikor ezen házszabályok alkottattak; csak azt kívánom megjegyezni, hogy a képviselő ur abban téved, midőn mintegy distingválva azt mondja, hogy más kormányok idejében, mert akkor főbb részeiben már ezen kormány volt e padokon és én voltam a belügyminister és mint ilyen is vettem részt a házszabályok feletti tanácskozásban. De hogy ez egyszer-máskor a harmadik évben történt, még nem következik, hogy a harmadik évben kell lenni, szemben a törvénynek egyenes rendelkezésével. De, mondom, ezek most mind mellékes dolgok. A fődolog az, minek kell ma történnie ? Ha méltóztatik meggondolni, a házszabályok azt mondják, minden képviselő tehet indítványt; ezen indítvány indokolás végett napirendre tűzetik, azaz kitüzettetetik nap, melyen a képviselő indokolja, akkor a ház vita nélkül egyszerű szavazással dönt: akarja-e tárgyalni az indítványt vagy nem? Ha akarja tárgyalni, akkor következik a második stádium: az indítványnak magának napirendre tűzése. A kinek tehát az indítvány lényege ellen van kifogása, bizonyosan akkor van helyén azt elmondani, midőn az indítvány maga tárgyaltatik. És itt annyival kevesebb veszély van, mert a házszabályok módosítása iránt csak bizottság kiküldetése mondatván ki, még ha az indítvány elfogadtatik s a bizottság ki is küldetik, azután kell még annak jelentést tenni és magok a házszabályok a törvény által meghatározott időben csak akkor fognak tárgyaltatni. Nincs tehát itt semmi meglepetésről, semmi veszélyről szó. Bocsásson meg t. képviselő |társam, ha azzal szemben, hogy azt mondta, van-e indok most a házszabályokat változtatni, mikor az ellenzék — nem tudom mily szóval élt — inkább nagyon is szelid, én azt jegyzem meg, hogy épen a tanácskozások szabadsága és a kisebbség érdekében levőnek látom, hogy a házszabályok ne olyankor módosuljanak, midőn haragosan, mérgesen állnak egymással szemben a pártok, hanem ^ épen akkor, mikor tárgyilagos viták folynak. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Hogy megtartsam szavamat, hogy a dolog* érdeméről nem kívánok szólni, még csak azt az egyet akarom megjegyezni, méltóztassék elhinni, az az eljárás, melyet t. képviselő ur most proponál, a házszabályok oly határozatát támadja meg és ha mint praecedens megalkottatnék, oly rendelkezést tenne sikertelenné, a mely minden képviselőnek, de leginkább a kisebbség tagjainak hátrányára válnék. (Úgy van! jobb felöl.) Mert semmi egyébnek, mint az egyes képviselő jogainak és a parlamenti helyzetnél fogva első sorban a kisebbségben levőknek kedvez az, hogy akármi történjék különben indítványukkal, azt az egyet, hogy azt indokolhassák, a ház tőlük meg nem tagadhatja. (Ugy van! jobbfelöl.) Ez határozottan a kisebbségérdekében lévő jog, melyet, hogy épen a t. képviselő ur támadhatott meg, rendkívül csodálom. En tehát igen kérném a magam részéről a t. házat, méltóztassék az indokolást meghallgatni, azután a felett a házszabályok értelmében határozni, hogy kivánja-e a ház tárgyalni, vagy nem; és a dolognak többi részét az esetben, ha a tárgyalás határoztatnék el, fentartani akkorra, midőn majd az idő és körülmények szerint az elnök a napirendre tűzést fogja valamely napra kitűzni. (Helyeslés.) Helfy Ignácz: Szavaim félreértése miatt kérek szót. Ugy a t. ministerelnök ur, mint Baross képviselő ur avval vádolnak engem, hogy én felszólalásommal a házszabályok azon adott jogától akarom megfosztani egyik képviselő társamat, hogy indítványát kifejthesse. Ezt én nem tettem.