Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.

Ülésnapok - 1881-127

127. orszácros üUt »\tóber 13. 1882. 61 visszaélés, holott a jegyzőkönyv szerint 2 pilóta találtatott, melynél nagyobb eltérés volt és ez lé­nyeges volt annyiban, mert 2 méter hiányzott. Csakhogy kihúztak ott több pilótát s miután ezeket is megmérték, a differentia elszámoltatott sigyjött ki aztán azon eredmény, hogy mindössze is csak centiméternyi eltérések találtattak a megmért piló­táknál, pedig egy szádfalnál, melynél a műszaki közegeknekalegnagyobbpraecisitássalkellkiszámí­taniok a pilóták hosszúságát, hogy mennyire veren­dők a földbe, 2 pilótánál kimutatott hiány ele­gendő, mert hogy ha csak egy-két pilóta hibás, az az egész fal ott fog átszakadni és akkor hiába adott ki az állam 1.300,000 forintot, szóval egy millió 300,000 frtot erre a czélra. (Igaz! a szélsőbalon.) Ép azért kötelességemnek tartom Kakuszit, a mennyire lehet, itt a ház, a nemzet előtt védel­mem alá venni, annyiban, hogy kijelentem, hogy igen is én őt — nem mint a volt közlekedési mi­nister tette, ki mindjárt első nap, mielőtt meggyő­ződött volna, hivatalnokaiért tűzbe teszi kezét — de miután meggyőződtem arról, hogy tisztességes igazat mondó ember, annak fogom tartani, bármit itélj en is maj d róla a bíróság, ily elővizsgálatok után. Most áttérek t. ház a legfontosabbra, a mi fel­szólalásom indító okát képezte, a Tisza-szabályozás­nál elkövetett visszaélésekre. Reménylem, a t.minis­terelnök ur nem fogja tőlem rósz néven venni, ha nem is fogok mindenre kitérj eszkedni.ha csak egynéhány dolgot és esetet említek fel, a mi köztünk előfor­dult. És én ezt csak azért hozom elő, mert személye­met a rágalmazó nevével illették és illethetnék jövő­ben is esetleg. Már pedig arra nincs eset,hogy vissza­vonjam azon állításomat, hogy ott a legnagyobb, leg­gyalázatosabb visszaélések történtek. S azért, mert ezt oly határozottsággal meggyőződésből állítom, kötelességem nekem, miután oly sokat vettem észre és láttam, hogy a vizsgálat meghiúsítását töreksze­nek felérni, hogy hivatkozhassam azután egyes személyes dolgokra is, a mit máskor nem szoká­som tenni. (Halljuk! a szélsőbalon.) De visszaférek előbb a tárgyhoz. A ministerel­nök ur, igaz, kérésemhez képest,Talián Béla,Toron­tálmegye alispánját bizta meg a vizsgálattal. Jobb választást nem tehetett, mert Talián Béla (Közbe­szólás jobbfelől: Rokona!) — felesleges mondanom, hogy rokonságban állok vele távolról —a legtisz­tább, a legcorrectebb ember, azonban volt és van neki is egy hibája, a miről talán majd később fog meggyőződhetni, vagy talán nem is annyira hiba volt az, hanem elfogultság, elbizakodottság, vak hit, a mennyiben nem hitte s talán még ma sem hiszi, mik fordulhatnak elő a mai világban. Tehát Talián bízatván meg a vizsgálattal, május 4-dikére engemet személyesen meghitt, miután a minister­elnök ur őt utasította, hogy engemet is meghívjon. Én szükségesnek tartottam e vizsgálatnál szemé­lyesen jelen lenni azért, mert e vizsgálatot közvet­lenül a szegedi szádfal esete előzte meg és mert most már az udvariasságot és bizalmat — nem mon­dom a ministerelnök ur iránt — hanem a műszaki közegekkel szemben, kötelességemnek és szüksé­gesnek tartottam félretenni. Május 4-ikén megkezdődött a vizsgálat. Leg­első sorban kihallgattattak azok az emberek, ftkik az átvágásnál dolgoztak és azok, a kik be lettek tanítva a csalásra a vállalkozó részéről, azaz a kö­telet húzni, mert az a törökbecsei paraszt ember, ha ráviszi is a kényszer arra, hogy a vállalkozó csalását előmozdítsa, mert különben munkát nem kap, még sem annyira romlott, hogy ha az ember, kihez bizalma van, felszólítja, hogy nyilatkozzék s látja, hogy van pártfogója, el ne mondaná a valót a legnagyobb őszinteséggel. így tettek a török­becsei parasztok közül nyolczan. Én ugyan nem voltam akkor lent, de miután a képviselő urak azt követelték tőlem, hogy személyesen folyjak be az ügybe, sürgönyöztem az illető közjegyzőhöz, érte­sítené a birót, hogy pár ember által, a kiknek a do­logról tudomásuk van, nyilatkozatot állíttasson ki. A közjegyzői nyilatkozat kiállíttatván, azt a memo­randumhoz csatoltam. Ezen emberek kihallgatása május 4-dikén vette kezdetét és ők nem a mérnö­kök ellen, hanem a vállalkozók ellen vallottak. Ugyanis a vállalkozó abaggerrel nem a sárhaj óra, hanem a vízre dolgozott, de az emberek úgy val­lottak, hogy mikor a mérnökök ott voltak, nem dol­gozott vizre. Ha nekem czélom vagy szándékom lett volna ezen embereket rábeszélni akarni ter­helőbb vallomásokra, hát talán nem nagy fáradsá­gomba került volna egy párt rábírni; nem mondom, hogy megtették volna, de meglehet, úgy iryilatkoz­tak volna, hogy a mérnökök is ott voltak, vagy láthatták e visszaélést. — Talián alispán azt cse­lekedte, hogy ő a szegedi folyammérnököt, Szojka Gusztávot és még egy más kir. mérnököt vette ma­gához, mint műszaki tanácsadót, azon kívül még a törökbecsei társulat mérnökét, kiről kijelenthetem, hogy igen tisztességes ember; de kifogásoltam a vizsgálat kezdetén azt, hogy épen Szojka, szegedi folyammérnök legyen műszaki tanácsadó, mert igaz, hogy ő csak később jött, mint királyi hivatal­nok a folyamszabályozáshoz, azelőtt a mindszent­apáti társulat mérnöke volt, de nagyon sokféle ro­konsága van a ministeriumban, ha jól tudom, helyet­tese is sógora, azon kivül rokona Boros osztály­tanácsosnak, a ki különben már nyugalomban van. Kihallgattatván a törökbecsei tanuk, Kakuszi Sán­dor is be lett idézve, hogy Talián alispán által kihallgattassék, mert Kakuszi egy levélben épen Szojka főmérnökről úgy nyilatkozott, hogya88-ik átvágáshoz egy fiatalabb mérnök küldetvén ki col­laudálásra és ezen fiatal mérnök, miután a vállal­kozó a munkát nem teljesítette a feltételekhez képest, nem collaudálta azt és erről Szojka főméi*-

Next

/
Thumbnails
Contents