Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.

Ülésnapok - 1881-127

62 127. országos ülés október 13. 1SS2. nököt, mint főnökét, kötelességszerűleg értesítette; ekkor Szojka főmérnök maga ment ki, a fiatal mérnököt haza küldötte Szegedre és a munkát maga eollaudálta. Ezen fiatal mérnök ezen esetet Kakuszinak a hivatalban bizalmasan elmondta. Ezen fiatal mérnököt szintén megneveztem a ministerelnök urnak és ő Rónay főispánt bizta meg, hogy hallgassa ki őt. Ezen fiatal mérnök a főispán elé idéztetvén, bármily udvarias modorban szólittatott is fel a főispán által a nyilatkozatra, látva maga előtt a számos példát, nem csodálkozom azon, hogy az esetet tagadta. Kakuszi kihallgatásával is ezen ügyben Talián alispán bízatott meg és Kakuszi bár szegedi lakos és igy más törvényhatóság területén lakik, eleget tett az alispán meghívásának és habár nem lett volna kötelessége, megjelent a kihallgatáson, ahol az alispán egyéb tiszai és dunai visszaélések iránt kihallgatta. Nem akarok roszul nyilatkozni ezen kihallgatásról, csak azt mondom, hogy ügyetlenség történt, mert a 88-ik átvágás miatt volt az, a miért Kakuszi megidéztetett és az iránt nem hallgattatott ki Talián által, holott Szőj kának kiadta az alispán azon levelet, melyet Kakuszi hozzám intézett és megengedte, hogy ezen levelet magának lemásolja és annak alapján Kakuszi ellen rágalmazási pert kezdjen. Ez a módja a vizsgálatok felderítésének? (Derültség szélső balfelől.) A vizsgálat tartott három napig, de mert Talián alispánnak teendői lévén megyéje székhelyén, ugy nékem is és a folyammérnököknek is dolguk lévén, ennélfogva közmegegyezéssel a helyszíni vizsgálatot egy héttel későbbre az alispán elnapolta. Talán felesleges megemlítenem — de itt minden kis dolognak nagy fontossága lehet — hogy mi miután szétmentünk, abban állapodtunk meg, hogy 16-án ismét összejövünk a vizsgálatot folytatandó ; de már másnap a szolgabirótól értesítést kaptam, hogy a vizsgálat a következő napon folytattatni fog, hogy felülről rendeltetett el annak folytatása. Én különösnek találtam ezt. ámbár lehet és hiszem is, hogy a ministerelnök urnak erre nem volt befolyása, de mindenesetre roppant kíváncsi volnék tudni, hogy miért folytattatott oly sürgősen. Meglehet azért, hogy akkor lóversenyek voltak és számítottak rá, hogy én, mint sportmann, a versenyekre fogok menni; udvari bál is volt, arra is gondoltak, szóval talán arra is számítottak, hogy én nem fogok személyesen jelen lenni a vizsgálaton. De nékem ez egyszer mindegy volt, én lent maradtam. A helyszíni műszaki vizsgálat hat napig tartott. Mindjárt az első nap rájöttünk olyan lényeges differentiákra, a melyekről nem mondhatják, hogy a mérnökök tudtán kivül történhettek; mert annak ellenében itt van azon broehure, melyet az én január 14-iki felszólalásom után a mérnökök, azt hiszem, minden egyes képviselőnek is megküldték. És miután én akkori beszédemben kifejezést adtam annak, hogy azon vállalkozó nem átallotta még még szárazon is csalni — mert felhoztam egy 80 ezer frtos tételt, a hol 30 ezer írttal igyekezett többet számítni fel, mint a mennyi munkát végzett — mennyivel könnyebben csalhat a víz alatt, hol a mérnököknek minden esetre nehezebb ezen munkálatokat collaudálni; ezen, a folyammérnökök által szétküldött broehureben többek közt a következő pont is bentfoglaltatik: „Azt pedig, hogy egy víz alatt levő keresztszelvényt pontosan felvenni s a fölvételt utánna más által controlirozni ne lehetne — mint azt Rohonczy képviselő ur kétségbe vonta — a szakembernek szintén kell, hogy ellene nyilatkozzék s azt mondja rá, hogy de igenis lehet." „Lehet is; és volt is az átmetszések fölvétele controlirozva többször, a legutóbbi időkben a munka befejezésével a magas ministerium kebeléből kiküldött felülvizsgáló bizottság által, mely abban semmi rendetlenséget s az előirt feltételektől való eltérést constatálni nem volt képes; de sőt még többet collaudált 17 ezer forint értékkel, mint a collaudáló mérnök, ki a 17 ezer frtot levonni indítványozta a vállalkozónak járó összegből." Ezen nyilatkozattal tehát azon mérnök urak tulaj donkép maguk alatt vágták el a fát. De én ezt azért még sem veszem tőlük oly értelemben, mint a hogy állították, mert ez tőlük csak könnyelműség lehetett és annak is veszem. Azon török-becsei emberek közül, a kik kihalgattattak, egy azt vallotta önkénytesen, hogy a tarjasi 97-iki átvágásnál ő verte egy méterrel belebb a kötővonalat a vállalkozó parancsára. Nem tudom, tájékozva vannak-e a t. képviselő urak az iránt, hogy a kötővonal honnan kiindulnak a keresztszelvény felvételénél. És e kötővonal belebbezése által, miután a mérnökök ettől mérik le az átvágások szélességét, egy métert nyertek, a mi pedig egy 6000 méter hosszú átvágásnál nem valami lényegtelen differentia, mint a ministerelnök ur említette, hanem az százezrekbe megy. (Felkiáltások a jobboldalon: Egy szót se szólt erről! A szádfalnál mondta!) Bocsánatot kérek tévedésemért, csakugyan igaz, a szádfalnál méltóztatott mondani. Szóval, miután egy ember azt állította és vallotta a tarjasi átvágásnál, — megvallom, nem emlékszem kitől, de miután hallottam arról beszélni, hogy itt a 96-ik átvágásnál is beljebb veretett a kötővonal, ennélfogva figyelmeztettem Szojka folyammérnököt, hogy mielőtt a próbaméréseket eszközölné, állapítsa meg az igazi kötővonal hely ét és fixpontját, mert a körülbelül 8 százezer forintba kerülő munkánál elkerülhetlenül szükséges, de kötelessége is a mérnöknek agy fispontot leverni és egyes fixpontokba betriangulálni, melytől fogva kiindulva mérje és ellenőrizze az átvágási munka-