Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.
Ülésnapok - 1881-127
60 127. országos filés október 13. 1SS2. Áttérek most a hatodik pontra. Bupprecht, volt sárosmegyei mérnök, kinek fivére szolgabíró, a legtisztességesebb embernek ismertetik. Mind a kettőt maga a megye főispánja, a kiről szó volt, hogy minister lesz, gr. Csáky — személyesen beszéltem vele — kifogástalan embernek mondotta. E mérnök kiküldetett az épített hidak collaudálására; és pedig ugyanazon Sessler vállalkozó építette e hidakat, ki Nyitramegyében Váradyval egy váltón volt aláírva, a ki hamis csődöt mondott és a ki itt a hidakat minden alapfundamentum nélkül építette s a melyek azóta már mind le is szakadoztak. Rupprecht nem collaudálta a hidakat azért, mert nem volt fundamentumuk. És nem ugy, mint a ministerelnök ur megjegyzi, hogy később vagy előbb, hanem közvetlen azutáni napon áttétetett a Tiszaszabályozáshoz. Most ismét visszahelyeztetett, csakhogy más mérnök az alatt e hidakat fundamentum nélkül is eollaudálni jónak látta. A máramarosi esetre nézve nem figyeltem eléggé, a mikor a t. ministerelnök ur erről nyilatkozott, különben lényegtelen tétel, két-három ezer forintra vonatkozott; hanem áttérek most a szegedi szádfalra. T. ház! A szegedi szádfalnál alkalmazott Kakuszi 19 évig szolgálta az államot, nem mérnöki rangban állott, hanem rendesen dynamit-haj óval járt a Tiszán robbantásokat eszközölni. Hivatala a folyammérnöki hivatalnál volt. Ezen Kakuszi, felszólalásom folytán feljött Pestre, Herman Ottó t. barátommal felkeresett engem s előadta, hogy miután 19 év óta a folyammérnökségnél volt, tudja az ott elkövetett visszaéléseket s egyről-másról biztos adatokat szolgáltathat. Azt is kérdezte tőlem: megtartsa-e hivatalát vagy sem, mig a vizsgálatok folynak ? Én azt mondtam: igen addig, mig a ministerelnök urnak át nem adtam memorandumomat. Herman Ottó képviselő ur is hallotta ezt. Azon visszaélésekről, melyeket ő felhozott, már előbb is volt tudomásom, de nem tudván gazdáját adni, hogy kitől hallottam, nem hoztam fel ezen visszaéléseket a ház előtt, a melyeket azonban Herman képviselő ur hozott fel. Kakuszi kijelentette, hogy azokra fentartja állítását és mint tanura, hivatkozhatom rá. A ministerelnök ur, ámbár kijelentette memorandumom átnyújtása után, hogy néhány nap alatt megejti a vizsgálatot, egy hónapig nem rendelte el a vizsgálatot a szádfalra nézve. Április 20-án egy sürgönyt és egy levelet kaptam Kakuszitól, melyben arra kér, hogy miután ő emelte a vádat és rá hivatkoztam, tennék lépéseket a ministerelnök urnái az iránt, hogy a vizsgálatot a szádfal lebontása előtt eszközöltesse. E levelet még az nap este felküldtem a ministerelnök urnak és kértem, hogy lenne oly kegyes, hogy a szádfal lebontását függessze fel addig, mig a vizsgálat meg nem tartatott, miután azt holnap bontani kezdik. Időközben falura mentem, egyszer csak megjelen nálam Kakuszi Sándor április 30-ikán és felkér, hogy menjek el vele a szädfalnál megejtendő vizsgálathoz, mert tegnap egy pandúr volt nála a végett, hogy oda hivja. Ezen ember 19 évig szolgálta az államot és azt hiszem, hogy azért, mert tisztességes szegény ember maradt, mert leköszönt Önmagától állásáról, senki sem volt feljogosítva arra, hogy érte egy közönséges csendlegényt küldjön. (Derültség.) Kakuszi nem ment arra a vizsgálatra, a miről azt hiszem, a királyi biztos ur többet tud, mint én r hanem hozzám, Becsére jött és felkért, hogy én menjek el vele együtt. Én nem mentem el, nehogy a ministerelnök ur bizalmatlanságot hozhasson fel velem szemben. S ezen vizsgálatnál, a melyen sem én, sem Kakuszi nem voltjelen, két szélsőbaloldali városi képviselő ur is részt vett. Mikor a bizottság, melyről nem tudom, hogy hány tagból állott, kiment, a szádfalnak csak tizedrésze állott már fenn. Ez factum. Már most, hogy mely részek távolittattak el, a gyanusak-e, vagy nem azok, többé meghatározni nem lehet, azonban különösnek tűnik fel előttem, hogy a ministerelnök ur megígérte, hogy be fogja szüntetni a szétbontást, mig a vizsgálat nem eszközöltetettjés még sem tette ezt, csak 1 Onapra jelenvén meg a comissio. A Szegedi Híradóban a vizsgálat befejeztével egy czikk jelent meg, a melyet irmodora után ítélve, más nem írhatott, mint Szőj ka folyam-mérnök és a mely a következőket tartalmazza : ,,A mint értesülünk, a szádfalakra vonatkozólag, a folyammérnökségnek egyik elbocsátott alantas közege tette a denuntiatiót Rohonezy urnái. A feladó nem jelent meg a vizsgálatnál és bár a leggondosabb nyomozással keresték őt, sehol sem találták a városban." Felemlítésre méltónak tartom ezt — mert arra hivatkoznak, hogy a vizsgálatot a folyammérnökök kérték — a mi itt mondatik, hogy nekik szerencséjük, hogy kérték a vizsgálatot, mielőtt a szádfal végleg szétbontatott volna; holott az nem igaz, mert azt maga Kakuszi kérte és én. A vizsgálatra vonatkozólag a ministerelnök ur azt méltóztatott kijelenteni, hogy találtattak kisebb-nagyobb tévedések. Erre a megjegyzésem az: mindannak daczára, hogy csak egy tizedrésze maradt annak a szádfalnak, még ott is találtak hibát : és az ottani felkért városi tanácsosok, köztük Szluha, volt képviselőtársunk, kivel azóta személyesen találkoztam, kijelentették, hogy nem egészen áll az a nyilatkozat, a mely a „Pester Lloyd K-ban, mint legelső sürgöny jelent meg Szegedről — pedig akkor igen fontos politikai közlemények merültek fel s mégis a szegedi sürgöny volt az első helyen — melyben az állíttatott, hogy a legszigorúbb vizsgálat mellett sem találtatott semmiféle