Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.

Ülésnapok - 1881-127

60 127. országos filés október 13. 1SS2. Áttérek most a hatodik pontra. Bupprecht, volt sárosmegyei mérnök, kinek fivére szolgabíró, a legtisztességesebb embernek ismertetik. Mind a kettőt maga a megye főispánja, a kiről szó volt, hogy minister lesz, gr. Csáky — személyesen be­széltem vele — kifogástalan embernek mondotta. E mérnök kiküldetett az épített hidak collaudálá­sára; és pedig ugyanazon Sessler vállalkozó építette e hidakat, ki Nyitramegyében Váradyval egy vál­tón volt aláírva, a ki hamis csődöt mondott és a ki itt a hidakat minden alapfundamentum nélkül építette s a melyek azóta már mind le is szakadoztak. Rupprecht nem collaudálta a hidakat azért, mert nem volt fundamentumuk. És nem ugy, mint a mi­nisterelnök ur megjegyzi, hogy később vagy előbb, hanem közvetlen azutáni napon áttétetett a Tisza­szabályozáshoz. Most ismét visszahelyeztetett, csak­hogy más mérnök az alatt e hidakat fundamentum nélkül is eollaudálni jónak látta. A máramarosi esetre nézve nem figyeltem eléggé, a mikor a t. ministerelnök ur erről nyilat­kozott, különben lényegtelen tétel, két-három ezer forintra vonatkozott; hanem áttérek most a szegedi szádfalra. T. ház! A szegedi szádfalnál alkalmazott Ka­kuszi 19 évig szolgálta az államot, nem mérnöki rangban állott, hanem rendesen dynamit-haj óval járt a Tiszán robbantásokat eszközölni. Hivatala a folyammérnöki hivatalnál volt. Ezen Kakuszi, fel­szólalásom folytán feljött Pestre, Herman Ottó t. ba­rátommal felkeresett engem s előadta, hogy mi­után 19 év óta a folyammérnökségnél volt, tudja az ott elkövetett visszaéléseket s egyről-másról biz­tos adatokat szolgáltathat. Azt is kérdezte tőlem: megtartsa-e hivatalát vagy sem, mig a vizsgálatok folynak ? Én azt mondtam: igen addig, mig a mi­nisterelnök urnak át nem adtam memorandumomat. Herman Ottó képviselő ur is hallotta ezt. Azon visszaélésekről, melyeket ő felhozott, már előbb is volt tudomásom, de nem tudván gazdáját adni, hogy kitől hallottam, nem hoztam fel ezen visszaéléseket a ház előtt, a melyeket azonban Herman képviselő ur hozott fel. Kakuszi kijelentette, hogy azokra fentartja állítását és mint tanura, hivatkozhatom rá. A ministerelnök ur, ámbár kijelentette memo­randumom átnyújtása után, hogy néhány nap alatt megejti a vizsgálatot, egy hónapig nem rendelte el a vizsgálatot a szádfalra nézve. Április 20-án egy sürgönyt és egy levelet kaptam Kakuszitól, melyben arra kér, hogy miután ő emelte a vádat és rá hivatkoztam, tennék lépéseket a minister­elnök urnái az iránt, hogy a vizsgálatot a szádfal lebontása előtt eszközöltesse. E levelet még az nap este felküldtem a ministerelnök urnak és kér­tem, hogy lenne oly kegyes, hogy a szádfal lebon­tását függessze fel addig, mig a vizsgálat meg nem tartatott, miután azt holnap bontani kezdik. Időközben falura mentem, egyszer csak megjelen nálam Kakuszi Sándor április 30-ikán és felkér, hogy menjek el vele a szädfalnál megejtendő vizs­gálathoz, mert tegnap egy pandúr volt nála a vé­gett, hogy oda hivja. Ezen ember 19 évig szolgálta az államot és azt hiszem, hogy azért, mert tisztes­séges szegény ember maradt, mert leköszönt Önma­gától állásáról, senki sem volt feljogosítva arra, hogy érte egy közönséges csendlegényt küldjön. (Derültség.) Kakuszi nem ment arra a vizsgálatra, a miről azt hiszem, a királyi biztos ur többet tud, mint én r hanem hozzám, Becsére jött és felkért, hogy én menjek el vele együtt. Én nem mentem el, nehogy a ministerelnök ur bizalmatlanságot hozhasson fel ve­lem szemben. S ezen vizsgálatnál, a melyen sem én, sem Kakuszi nem voltjelen, két szélsőbaloldali vá­rosi képviselő ur is részt vett. Mikor a bizottság, melyről nem tudom, hogy hány tagból állott, kiment, a szádfalnak csak tizedrésze állott már fenn. Ez fac­tum. Már most, hogy mely részek távolittattak el, a gyanusak-e, vagy nem azok, többé meghatározni nem lehet, azonban különösnek tűnik fel előttem, hogy a ministerelnök ur megígérte, hogy be fogja szüntetni a szétbontást, mig a vizsgálat nem eszkö­zöltetettjés még sem tette ezt, csak 1 Onapra jelenvén meg a comissio. A Szegedi Híradóban a vizsgálat befejeztével egy czikk jelent meg, a melyet irmo­dora után ítélve, más nem írhatott, mint Szőj ka folyam-mérnök és a mely a következőket tartal­mazza : ,,A mint értesülünk, a szádfalakra vonatkozó­lag, a folyammérnökségnek egyik elbocsátott alan­tas közege tette a denuntiatiót Rohonezy urnái. A feladó nem jelent meg a vizsgálatnál és bár a leg­gondosabb nyomozással keresték őt, sehol sem találták a városban." Felemlítésre méltónak tartom ezt — mert arra hivatkoznak, hogy a vizsgálatot a folyammér­nökök kérték — a mi itt mondatik, hogy nekik szerencséjük, hogy kérték a vizsgálatot, mielőtt a szádfal végleg szétbontatott volna; holott az nem igaz, mert azt maga Kakuszi kérte és én. A vizsgálatra vonatkozólag a ministerelnök ur azt méltóztatott kijelenteni, hogy találtattak kisebb-nagyobb tévedések. Erre a megjegyzésem az: mindannak daczára, hogy csak egy tizedrésze maradt annak a szádfalnak, még ott is találtak hi­bát : és az ottani felkért városi tanácsosok, köztük Szluha, volt képviselőtársunk, kivel azóta személye­sen találkoztam, kijelentették, hogy nem egészen áll az a nyilatkozat, a mely a „Pester Lloyd K-ban, mint legelső sürgöny jelent meg Szegedről — pe­dig akkor igen fontos politikai közlemények me­rültek fel s mégis a szegedi sürgöny volt az első helyen — melyben az állíttatott, hogy a legszigo­rúbb vizsgálat mellett sem találtatott semmiféle

Next

/
Thumbnails
Contents