Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.
Ülésnapok - 1881-127
127, országos liléi október 13. 1SS2. 59 én arról." És az a mérnök másnap eltétetett. Tolnamegye bizottsága erre, hogy tüntessen, búcsúzó levelet adott a főmérnöknek — a mely búcsúzó levélnek másolatát szintén becsatoltam a ministerelnök úrhoz beadott memorandumomba — hogy kifejezést adjon annak, hogy mennyire ismerik azon rendetlenséget és rósz befolyásokat — nem akarok más nevet mondani — a mi ezen ministeriumban létezik. Ez a tolnamegyei ügy. Következik az 5-ik pont, a 200 db. arany története. T. ház! Ibrányi László igen régi, gyermekkori barátom. Midőn én itt a képviselőházban január 14-én felszólaltam, levelet intézett hozzám, üdvözölt engem ezért s egyszersmind kifejezést adott levelében annak, hogy Ung megyében is mindenféle visszaélések fordulnak elő és miután neki közvetlenül kellett egy esetnél a 200 db. aranyat megfizetni, tehát engem arról értesített; ámbár nem hatalmazott fel arra, hogy ezen esetet a képviselőház elé hozzam. Épen azért, midőn én a parlamenti bizottságot kértem és engem felszólítottak arra, hogy nevezzem meg az illetőket, ezt nem tehettem akkor, mert arra felhatalmazva nem voltam. Hanem igenis czélom az volt, hogy ha az általam ajánlott parlamenti bizottság megszavaztatik és kiküldetik, annak fogom átadni a levelet. De miután a parlamenti bizottság nem szavaztatott meg, kötelességemnek ismertem e levelet is a ministerelnök úrnak átadni, hogy a vizsgálatot ez irányban is eszközölhesse. A dolog a következőleg áll. Én magam személyesen felmentem ez ügy miatt Szabolcs megyébe és ott megnéztem a töltést. Ugyanis a belvizekkel — mint a képviselő urak tudják — igen sok baj van, nemcsak az alföldön, hanem a felső megyékben is. Szabolcs megyében is sújtja az a lakosságot és a társulatok, közbirtokosság, a magas partok tulajdonosai és az árterek birtokosai egymás közt hadi lábon állanak. A mi jelenlegi belvízi törvényeink nem tartották szükségesnek gondoskodni arról, hogy a felsőbb parti birtokos vájjon majd minő törvényes jogon, módon és hol fogja le és keresztül vezetni belvizét anyut folyóba. Miután a töltéseket az alsóbb birtokosok építvén, fizetvén: ezek természetesen tiltakoztak és jogosan tiltakozhatnak az ellen, hogy a felsőbbek a belvizeket az ő birtokukon bocsássák keresztül kártérítés nélkül. Ibrányi László barátomnak ott egy birtoka volt — most már nem az övé ugyan — ez az ártérbe esett. E birtokot kiadta egy bérlőnek. A bérlő gátot húzott oda, a hol azelőtt töltés nem állott és hol e gát nélkül Ibrányi birtokára folyt volna szomszédja belvize. A vizet a gát feltartóztatván, az ott felduzzadt és a hátulsó szomszéd, ki ez által magát károsítva érezte, kérvényt adott be e miatt a megyéhez, mire a közigazgatási bizottság és a megye alispánja a helyszínére kimenvén, miután ott a viz csakugyan felduzzadt, kárt okozott, elrendelte a töltés átvágását. Ez azonban nem történt meg, mert Bleier, Ibrányi haszonbérlőj e a közlekedési ministeriumhoz fellebbezett és személyesen felment Pestre. Ibrányi egy ideig mindezekről nem tudott semmit. Azonban Fráter Sándor ottani birtokos, kit e körülmény legjobban sújtott, mert a viz e gát következtében közvetlenül az ő földjére ment s vetését fenyegette, feljött szintén Budapestre, elment a közlekedési ministeriumban az illető szak ministeritanácsosához és előterjesztette neki, hogy az a gát ott jogtalanul emeltetett és az alispán és a műszaki közegek elrendelték annak átvágását s miután sürgős az Ügy, különben vetése tönkre megy, kérte a töltés átvágásának helybenhagyását. A ministeri tanácsos belátván, hogy Fráternek igaza van, megígérte, hogy kedvezőleg intézi el az ügyet s kérte, hogy látogassa meg délután. Fráter délután 6 órakor felment és a ministéri tanácsos ekkor már tétovázva fogadta s minden áron kibúvót keresett. Frátert meglepte a dolog s miután egy fiatal izraelitát látott ott az előszobában, tudakozódott utána, hogy ki az s megtudta, hogy az Várady Gábor képviselő ur titkára. (Mozgás.) Az ügy azonban maradt, a mint volt, mert ámbár a ministeri tanácsos megígérte volt Fráternek, hogy rá nézve kedvezőleg intézi el az ügyet, mégis kiadatott a rendelet, hogy a töltés marad. Ibrányira pedig, habár birtoka árendába volt adva, kedvezően ütött ki az elintézés. Ibrányi később birtokát eladván, Bleier 200 arany kifizetését követelte tőle, azt mondván, hogy azokat Várady Gábor képviselő urnak közbenjáráskép adta azért, hogy a töltés meghagyatott. (Nagy mozgás.) Ez oly dolog, melyet nehéz lesz bebizonyítani és ha a bíróság Ibrányit rágalmazásért elitéli is, azért sokkal tisztességesebb ember lesz, mint a mily fenyegetőleg és megvetőleg nyilatkozott róla a ministerelnök ur. Tisza Kálmán ministerelnök (közbeszól) : Nem nyilatkoztam megvetőleg! Rohonczy Gedeon: Ilyen dolgot kötelessége a törvényhozónak a parlamentben felhozni. Megjegyzem itt azt, hogy mikor én a ministerium ellen ezen vádat emeltem, azt hitték az urak, hogy ezen vádak éle csakis az álamíitkár ur ellen volt intézve; de ez nem volt kimondva határozottan, mert meg lehet győződve az államtitkár ur, hogy megmondtam volna szemébe, ha meg lettem volna biztosan győződve arról, hogy csakugyan bűnös és megvesztegethető. Azt én nem mondtam. Az államtitkár urnak.inkáhb, talán ^erejucsétknsége lehet egy családi öss^elíötte.|éj^^ s .m£lynLgk l Jolytán oly hibákat tuiT el, melyek a hivatalnokot terh eUK'jEWM'"mősgasJ
