Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.

Ülésnapok - 1881-127

•127. országos ülés október 13. 1852. megölték. (Nyugtalanság.) Nem mondom méreggel, de üldözéssel. (Halljuk!) Lehet, hogy bizonyos fokig fanatikus bolonddá vált, mert bizonyos dolgok bolonddá tehetnek józan embereket, (Derültség) kik talán okosabbak voltak, mint azok, a kik nevetnek. (Mozgás.) Schwartzra azt jegyzem meg, hogy négy-öt nappal az előtt mielőtt meghalt volna, egy egyént köldött hozzám, ki által kéretett, hogy keressem fel őt, mert haldoklik. Ezen egyén hivatkozott arra, hogy Schwartznak gyermekei vannak, kik most árvákká lesznek. Mégsem mentem hozzá, egyszerűen azon okból, mert egy ember hiheti hogy meghal, de élve maradhat és nem akartam kitenni magamat annak, hogy azt beszéljék, hogy Schwartzczal összeköttetésben állok, holott nem álltam. Másnap neje jött hozzám és összetett kezekkel kért, hogy jöjjek el, végrendeletét és irományait akarja átadni. Gyermekeinek adtam pár forintnyi segélyt és nem mentem el. De utólagosan azt mondom, sajnálom, hogy nem mentem el, mindannak daczára, hogy visszavonta állításait, hogy legalább egyszer utoljára kezet adtam volna neki. (Mozgás.) A t. ministerelnök úr a tiszai dolgot másod helyen emliti fel. Engedje meg a t. ház, hogy erre legutoljára reflectáljak. Veszem tehát a harmadik pontot, a nyitrai dolgot, a Sessler-féle váltóügyet. A ministerelnök úr úgy adja elő, mintha azon memorandumban egész határozottsággal állítottam volna, hogy ama váltón az államtitkár úr volt aláírva. Ez nem áll. Tessék a memorandumot felolvasni s akkor a t. ház meggyőződhetik arról, hogy én kifejezést adtam, hogy beszélnek róla, hanem igenis határozottan állítottam, hogy Várady Gábor volt azon váltón aláírva, a mint a ministerelnök kijelentette, ámbár őt meg nem nevezte, de ugyanezen váltó ügygyei szoros kapcsolatban áll a Sessler-féle ügy, holott a t. ministerelnök úr ezt mint két külön álló dolgokat hozza fel, pedig ép annak összefüggéséből tűnik ki az, a mit én keresek s a mit esetleg meg is lehet találni; mert az a hamis csőd Sessler által mondatott s ennek váltóján volt aláírva Várady; Gábor, melyet azután két girans kifizetett akkor vagy pár órával később. Ehhez többet részletesen nem szólhatok, csak azok után, a mik közvetve tudomásomra jutottak. Áttérek a negyedik esetre, Tolna megye t. főjegyzőjére, Papé Gyulára. A ministerelnök úr kijelenti, hogy Papé Gyula igen tisztességes ember. Erre talán nem is volt szükség, mert azt Tolna megyében minden ember tudja, becsülik, szeretik, tisztelik s neki minden szavát el is hiszik. A ministerelnök úr felemlítette, hogy Papé Gyula megtagadta a vallomást. Nem akarom a t. ministerelnök ur szemébe azt mondani, hogy az nem igaz, (Mozgás) Papé Gyula ide fenn volt és nem tagadta meg vallomását, hanem igenis azt mondta, hogy többet nem mond és nem mondhat, mint a mit a levélben irt és kötelességének fogja ismerni a törvényszék előtt nyilatkozni. Ez nem megtagadása állításának. A minister ár ez állításaiban egyedül csak a Leopold-féle esetet említi fel, t. i. a 2 ezer frtnyi vesztegetési ügyet. Lehet, hogy épen a Sesslerféle eset a ministeriumra nézve legnehezebben bebizonyítható, de sokkal fontosabb ennél Papénak egy másik állítása, melyet a t. ministerelnök úr talán feledékenységből hagyott ki s ez az, hogy Tolnamegye két feliratot intézett a közlekedési ministeriumhoz, a melyeket nekem Papé másolatban megküldött s melyek szintén a memorandumhoz csatoltattak, a melyekben a megye panaszkodik az ottani vállalkozók által elkövetett visszaélések miatt, de azokra a ministerium éveken át még csak válaszolni sem tartotta érdemesnek ; pedig curiosum gyanánt érdekes volna a feliratot elolvasni, hogy Tolnamegye közgyűlése egy ministeriumhoz, mint felső fórumához milyen hangon ir fel. Papénak harmadik állítása az volt, hogy Deutseh vállalkozó ki ugyanaz, a ki a Tiszánál is végzi a munkálatokat s ki egyszersmind ottani földbirtokos, az országúti kavicsszállítást elvállalta: de mint a hogy rendesen az oly vállalkozónál szokás — miről tulaj donképen a közlekedésügyi ministerium talán nem tehet — minduntalan igyekezett kijátszani az államot. De azért vannak a műszaki közegek, hogy azt ellenőrizzék, azt tehetségük, értelmük, tanulmányuk, szorgalmuknál fogva megakadályozzák. Ott egy igen tiszteletreméltó főmérnök volt, a ki már 20 esztendeig szolgálta az államot és mint megyei főmérnök működött. Ez a főmérnök kiküldetett az ottani kavicsolásnak collaudálására, ő kiment és miután azt találta, hogy kavics csak kívül van a rakásokra halmozva, belül pedig föld van, tehát nem coílaudálta a munkát és ennek folytán jelentést tett Tolnamegye közigazgatási bizottságinak, a minek következtében a legközelebbi közigazgatási bizottsági ülés a jelentést tárgyalás alá vette. Ezen alkalommal az egyik közigazgatási bizottsági tag, egy igen tiszteletre méltó úri egyén, a kiről — miután Tolnamegyéből nagyon sok fiatal és tisztességes embert van szerencsém ismerni — ezek mindnyájan úgy nyilatkoztak, hogy ezen férfiúnak is lehet hinni: Gyorgyevics úr, mielőtt bement volna amegyeházába.találkozottDeutsehal; Gyorgyevics figyelmeztető őt, hogy neki kellemetlenségei lehetnek, úgy fogván fel a dolgot, hogy talán Deutschnak a megbízottja, alvállalkozója akarta esetleg megcsalni az államot. Erre Deutseh, Györgyevicsnekazt mondta: „Ne búsuljon az xír, ne gondoljon az úr erre, majd gondoskodom