Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.

Ülésnapok - 1881-127

127. országos ülés október 13. 1882. 57 előtt azok a bíróság által végleg befejeztettek volna. A ministerelnök úr felemlítette, hogy én egy memorandumot adtam át neki, melyben ezen öszszes adatok foglaltattak és felhozta azt, hogy ezen memorandumot, mielőtt maga átnézte volna, egy szakértőnek adta át, hogy véleményt mondjon az iránt: vájjon birnak-e azok alappal a vizsgálat megejtésére, vagy sem? A ministerelnök úr ezen szakértőt nem nevezte meg; engedje meg tehát nekem legalább azt, hogy ezen szakértő nevét is kérdezhessem. A ministerelnök úr továbbá azt hozza fel, hogy a vizsgálatokat néhány nap alatt megindította. Ez áll, az igaz, a promontori vizsgálatra nézve. Tisza Kálmán ministerelnök (közbeszól) : Arra mondtam csak. Bohonczy Gedeon: Én, t. képviselőház, nem fogom azon sorrendet megtartani, melyet a ministerelnök úr válaszában követett; de a promontori visszaélésre vonatkozó nyilatkozatáról első sorban kívánok szólni. Emlékezni fognak talán a t. képviselő urak, hogy én két ízben szólalván fel ez ügyben, első beszédemben, január 14-éj\jiem hivatkoztam senkire, csakis azon visszaéléseket hoztam fel, melyek a Tiszánál elkövettettek s hivatkoztam egy mérnökre, kit azonban nem neveztem meg. Második felszólalásomban azonban felhoztam több oly dolgot, melyekről időközben értesültem s természetes, hogy mind azokról magam személyesen nem győződtem meg, hanem csakis annyiban adhattam azoknak hiteit, a mennyiben ismertem azokat, kik engem a visszaélésekről értesítettek; de természetesen voltak azok között sokan, kiket sohasem láttáin és a kiknek szavát nem is hittem én sem feltétlenül, de szükségesnek tartottam ezeket is a memorandumba foglalni, azért, hogy a ministerelnök úr ne csak azok ellen indítsa a vizsgálatot, a kik bűnösök lehetnek, de azok ellen is, a kik rágalmaztak s azért megneveztem mindazokat, a kik vádakkal léptek fel a ministerium tagjai ellen. Szükségesnek tartom ezen promontori vizsgálatra nézve előrebocsájtani azt, hogyan jött tudomásomra az ott állítólag elkövetett visszaélés. Egy hajóskapitány ugyanis levelet intézett hozzám, előbb egy anonym levelet, de két nappal utána jött levélben aláirta nevét, de csak a vezeték nevét. Én tudakozódtam utána s miután a levél Újpesten lett feladva, megtudtam, ki a levél írója. Hozzá fordultam, felkértem, adjon legalább bővebb felvilágosítást, mire három embert nevezett meg, három bagger-mestert, kik több év óta dolgoztak a vállalkozónál és évi járadékkal voltak ellátva. Az egyik Kanász Sándor, a másiknak a nevét elfelejtettem, a harmadik neve Orsolya, a ki azóta Szegeden lakik, A két előbbit személyesen ' KÉPVH. NAPLÓ. 1881—84. VII. KÖTET. felkerestem, a harmadiknak levelet írtam és erre hivatkozott múltkoriban Horváth Gyula képviselő úr, hogy ő tudja, hogy én mindenfelé irkálok és tudakozódom visszaélések után. En meghallgattam ezen két egyént, kik több év óta a baggereknél szolgálatban voltak és határozottan kinyilatkoztatták, hogy a bíróság előtt is nyilatkozni fognak. Nem kértem tőlük Írásbeli nyilatkozatot, hanem memorandumomba foglaltam neveiket s az általuk felhozott visszaéléseket abban csak jeleztem. í)e a közben egy bizonyos b. Barkóczy nevíí emberrel találkoztam, ki magát hajóskapitánynak adta ki; én nem ismertem; igen tisztességes külsővel bírt s közvetlenül ezen eset előtt kért engem egy szívességre, a mit meg is tettem neki. Véletlenségből — felszólalásom után — a propelleren találkoztam vele és azt mondta, hogy szívesen segítségemre lesz, fog adni adatokat, sok embert ismer a hajóskapitányok és baggermesterek közííl és hogy segítségemre fog lenni. Később azonban meggyőződtem arról, hogy ez a Barkóczy egy közönséges svindler. (Hosszan tartó derültség.) A ministerelnök urnak van bizonyos ügyes politikai taktikája. O tudta és p'edig előbb mint én, hogy ez a Barkóczy svindler és ezen esetnél mily hangosan kiemeli a Barkóczy nevét és hivatkozik is reá, holott a többi esetnél, mint például a Tigza,szabályozási vizsgálatnál a parasztok és a jegyzők által, szóval tisztességes emberek által tett vallomásoknak nem tulaj donit semmi súlyt. Kimondom egész őszintén, hogy Barkóczy közönséges svindler. Ö hozott hozzám két vagy három embert és azonkivüirjentsch éj^Hjtas MAB-l^ü^K^M^ embereket, vállalkozókat, zsidókat, kikkel engem tévútra"*ältffi^-vezetni (3fnzr/ä'i) é>v olyasmit aklwfäfr^d^^lhfräfm^ figyelmemet felhívni, a melyek semmi valószínűséggel és alapossággal nem bírtak; sióval félre akartak vez^nL^^.yijagáiftt^megnc'íicz'.rni é* engem coinpromittálni: czélj uk az volt, üog^nevétségessé váljak. Lehet, hogy ezeknek eleinte felültem, de feljegyeztem neveiket és át fogom adni a törvényszéknek. Emlékszem, hogy mindenik mit állított; és kérem a ministerelnök urat, legyen gondja, hogy az ügyészség ép oly szigorúan folytassa ellenök majd a vizsgálatot, mint Ibrányi László barátom ellenében tartja szükségesnek a ministerelnök úr. Megemlékezett a ministerelnök úr Schwartzról is és monda, hogy a vizsgálat a törvényszék által az ő ügyeire is kiterjesztetett. Ezen Schwartzról nem akarok hosszasan beszélni. Ez egy közönséges, szegény rongyos zsidó volt. (Mozgás és nevetés.) Ne nevessenek. Az az ember meghalt. Azon embernek belsejébe látni volt alkalmam. Azon emberrel

1 többször találkoztam. Azon embert 8