Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.

Ülésnapok - 1881-127

56 127. ország-oi ülés október 13. 1882. zatai alapján tétetik, ez iránt is, azt hiszem, a t. ház bölcsesége könnyen fogja magát tájékozni. Felhozatott még a szegedi szádfal is, mint a melynél visszaélések történtek volna. Rohonczy képviselő ur igen helyesen sürgette ennek mielőbbi megvizsgáltatását, miután már a szádfal elbontása ki volt mondva és én meg is tettem az intézkedést. A vizsgálat teljesíttetett és annál Szeged városának megbízottjai is jelen voltak. A vizsgálat azt bizonyította be a kihúzott szádfalaknál, hogy vau egy része, melyet az 1878-diki nagy vihar megrongált, de voltak egyes czölöpök, melyek valamivel hosszabbak, voltak a melyek valamivel rövidebbek voltak; de olynemü rövidebbség, a melyből megkárosítás következhetett volna az államra, vagy az, hogy egyáltalában a szádfal czölöpei ne birtak volna a kikötött hosszúsággal: ki nem deríttetett. Ismétlem, hogy voltak egyes hibás czölöpök, de voltak a hibásokkal szemben a kikötöttnél hosszabbak is. Ezen vizsgálatnál — sajnálom — nem érhettem el azon ezélt, hogy Rohonczy képviselő ur vagy megbízottja, a kitől az adatokat vette — gondolom — Kakuszy ur, a ki az előtt a mérnöki hivatalnál volt, jelen lehessen, mert onnan elment; és bár a mérnöki hivatal által előlegesen felszólíttatott, azután a vizsgálat folyama alatt is kerestetett, de a vizsgálat egész folyama alatt Szegeden feltalálható nem volt. Ezek azok t. ház, miket erre nézve elmondani most kötelességemnek tartottam; ha elfelejtettem volna valamit, nem kétlem, hogy a képviselő ur válaszbeszédében, melyre joggal bir, figyelmeztetni fog és sietni fogok a mulasztást helyre hozni. Csak legyen szabad most már eonstatálnom azt, hogy én teljesen nyugodt lélekkel állítom, hogy a vizsgálat az előadottak alapján független közegek által, a főbb dolgokra nézve maga a t. képviselő ur vagy megbízottja jelenlétében megejtetett; állítom, hogy ezen vizsgálatból sem a közlekedési ministerium hivatalnokaira átalában, sem az államtitkár úrra a gyanúnak még csak árnyéka sem hárul. (Élénk éljenzés.) Állítom ezt, ismétlem annál nyugodtabban, mert mások iránti vizsgálat teljesítése czéljából mindezen iratok a két törvényszék kezei közt vannak. Áttérek magára a képviselő urnak interpellál! ójára. Szabad legyen mindenekelőtt megjegyez nem azt, hogy a t. képviselő ur előadásában, azt hiszem, a képviselői szabadszólás jogát nem helyesen értelmezi, nem ugy legalább, mint az még eddig minden alkotmányos országban értelmeztetett. Mert a szabadszólási jognak, mely igaz, a törvényhozás mú'kö Ihetésének múlhatatlan feltétele, állania kell abban, hogy azért, a mit valaki egy törvényhozó testület kebelében mondott, legyen az bár helytelen, vagy még törvénytelen is, a fennálló hatalom által soha semmi viszonyok közt felelősségre nem vonható. Ez a képviselő szabadszólási joga, mely nélkül semmiféle parlament fenn nem állhat. (Helyeslés.) De engedelmet kérek, azt a theoriát állítani fel, hogy ha egy képviselő —-ez esetben is felteszem és tudom, bona fide, meggyőződésből — valamit mondott, hogy azután ne legyen szabad senkinek, akár szóval, akár hírlapban a maga ellenkező nézetét kimondani: ez nem volna többé a képviselői szólásszabadság, hanem a szólásszabadságnak minden mástól, kivéve a képviselőtől, megtagadása. (Igaz! Ugy van!) És kérdem továbbá t. ház, hogy miután — mint épen a t. képviselő ur felolvasásából értesültem — mert, őszintén megvallom, ezen egész dolog elkerülte figyelmemet mindaddig, míg néhány nappal ezelőtt, nem tegnapelőtt, a képviselő ur fel nem említette; kérdem tehát, midőn egy njdlatkozat történik megnevezés nélkül, midőn egy nyilatkozat történik oly testület tagja részéről, a melynek tagjai nemcsak a képviselő ur által voltak vádolva, de a kik •— mindenki tudja — főleg a nagy tiszai árvizcsapások óta sajtóban, szóval itt a házban, megyegyüléseken, mindenütt, mindenféle arányban megtámadva voltak: akkor én, megvallom, igen csodálkozom, hogy a képviselő ur azon ott felhozott szavakat ugy tekintette, mint a melyek senki másra, csakis ő reá vonatkoztak. Én, t. képviselőház, a sértő szavaknak sem e házban, sem e házon kivül barátja nem vagyok és azokat védeni nem fogom; de azt hiszem, hogy még az esetben is, ha azon szavak sértő szándékkal a képviselő ur irányában mondattak volna : arra, hogy a háztól kérjen a képviselő ur elégtételt, indokul nem szolgálnak. (Helyeslés jobbfélől.) Megvan annak a törvényes iitja és módja, amelyen ily esetben eljárni lehet; de a szólásszabadsággal kapcsolatban nincs és épen azért sem kormányi, sem képviselőházi elégtételnek ez esetben, nézetem szerint, nincs helye. Ez az, mit a t. képviselő ur interpellál!ójára válaszolhattam. Kérem, méltóztassék tudomásul venni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Bohonczy Gedeon: T. képviselőház! Érzem, hogy nehéz feladattal állok szemközt, midőn a ministerelnök úrnak interpellátiómra adott feleletére válaszolnom kell. Nehéz feladat általában azért, mert elismerem, hogy nincs gyakorlottságom rögtöni válasz adásában; azonkívül pedig, mert a ministerelnök úr ezélszerünek látta a válaszadásnál az összes vizsgálatokra is kiterjeszkedni. E vizsgálatokról tett jelentését én ugyancsak annyiban veszem tudomásul, a mennyiben a már megtörtént vizsgálatokra vonatkozik; kötelességemnek tartom azonban észrevételeimet az egész válaszra megtenni, minthogy a ministerelnök úr is feljogosítva érezte magát az összes vizsgálatokra kiterjeszkedni és véleményt nyilvánítani, mi-