Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.
Ülésnapok - 1881-127
127 országos tlóú az államot is állítólag megkárosította. Ugyanezzel kapcsolatban állíttatott, hogy a nyitrai takarékpéztárnál vagy hitelintézetnél egy váltó lett volna, a melynek egyik aláírója az államtitkár volt és a melyet a vállalkozó fizetett ki. Én, miután mások tudakozására a pénzintézet nem tartotta magát kötelezettnek felvilágosítást adni, a törvényszéki elnök útján kérettem felvilágosítást, mit azután a pénzintézet teljes készséggel meg is adott. A nyert felvilágosításból kitűnik, hogy ott oly váltó, melyen az államtitkár lett volna aláírva, sohasem volt, de volt olyan, a melyet a vállalkozó, annak fia és egy harmadik egyén irt alá. És ezen váltót sem a vállalkozó, sem annak fia, hanem ezen harmadik aláíró fizette ki részletekben beperlés útján. Ezen vád tehát, azt hiszem, teljesen alaptalannak mondható. A mi pedig a szerződés átruházását illeti, erre nézve meggyőződtem arról, hogy a feltételfüzetben van egy — ugy gondolom — 7-ik pont, a melyben feljogosittatik a vállalkozó, hogy a ministerium engedélyével szerződését másra is átruházhassa, azonban mindamellett maga is a kötelezettségben benn maradjon. Ugyanez történt itt is. Igaz, azon vállalkozó, nem ugyan rögtön utánna, de néhány bét múlva csődöt mondott, de a ministcriumot itt vád és gyanú nem érheti; mert azt, a mi a ministerium kötelessége volt, hogy az államot károsodástól megóvja, ez alkalommal is teljes mértékben megtette ; ezen túl, magánosok ügyeibe való beavatkozása vagy ingerentiája, ugy niszem, a közlekedési ministeriumnak nincsen. Felhozta a t. képviselő ur azt is — s az iratokhoz leveleket is mellékelt — hogy Tolnamegye főjegyzője, Papé ur, tud visszaéléseket és tudja, hogy egy vállalkozó az ő túlkövetelését az államtitkár közbenjöttével — legalább ő volt gyanúsítottnak odaállítva — megkapta, miután egy, az államtitkárhoz közel álló urnak nagyobb összegű pénzt fizetett volna. Papé főjegyző ur sajnálatomra, midőn felszólittatott, a felvilágosítás adását megtagadta. Én intézkedtem az iránt, hogy miután a bizalmas felszólításnak nem felelt meg, kénytelenségből bár — mert a főjegyző ur nem óhajtotta — de kötelességem és felelősségem érzetéből kifolyólag más utón, törvényszéki utón történjék meg a kihallgatás. Ennek eredménye ma még előttem ismeretlen. De ezen vádnak legalább egy részére vált alkalmam meggyőződést szerezni a közlekedési ministerium eredeti aktáinak áttekintése után. Vonatkozik ugyan ezen vádnak legalább egy része, ha jól emlékszem, Leopold nevű vállalkozó ügyére, a ki befejezvén az elvállalt munkát, nagyobb összegű túlköveteléssel lépett fel. Meggyőződtem az aktákból, hogy ezen nagyobb követelésnek mintegy háromnegyed része a közlekedési ministerium illető osztálya által javaslatba lett hozva, de meggyőződtem arról is, hogy ennek egy oUóber 13. lí.82. 55 tetemes része leszállittatott az államtitkárnak az aktára saját írásával rávezetett ellenkező votuma alapján. Később, igaz, végre is tetemes összeg lett a vállalkozónak kifizetve, de ki lett fizetve, miután a közlekedési ministerium meghallgatta az esetleges per kimenetele iránt a jogügyi igazgatóságot és igy fel kell tennem, hogy indokoltan fizettetett ki; mindenesetre pedig úgy, hogy az ügynek ezen stádiumában, az eredeti akták bizonylata szerint, az államtitkárnak a dologról még csak tudomása sem volt, az az ő kezén keresztül nem ment. Nem szeretnék elfelejteni valamit — van még azon bizonyos 200 aranynak ügye, melyet Ibrányi ur levele folytán Pohonczy képviselő ur itt felhozott. Az előnyomozás, puhatolás nem vezetett eredményre, mert Ibrányi ur nem kivánt felvilágosítást adni. Ezt azonban annyira komoly dolognak tekintettem és kellett tekintenem, hogy itt is megtettem az intézkedést, hogy az állami ügyészség utján tisztáztassék a dolog és el vagyok határozva, hogy ha kisülne, hogy ezen állítás be nem bizonyított gyanú, tehát rágalom: akkor, ha kell, maga Ibrányi ur ellen is, magas államhivatalnok becsületének érdekében, a rágalmazási pör megindíttassék. (Helyeslés jobbfelöl.) Fel volt említve, ha jól emlékszem, a giráldszvedniczi útnál elkövetett visszaélés és mint a közlekedési ministerium elleni vád, hogy Eupprecht kir. mérnők azért helyeztetett át, mert a felülvizsgálat alkalmával hibásnak találta ezen államútnál az építészeti hivatal eljárását és kellett valakit odaadni, a ki azután azt jónak találta. Erre nézve hivatalos adatok alapján csak annyit mondhatok, hogy az áthelyezés sokkal előbb történt, mint a felülvizsgálat, mert az áthelyezés — ugy tetszik — a múlt év végén történt, a felülvizsgálat még a nyár folyamán sem volt eszközölhető. Egyébiránt az említett út megyei; az állam által csak támogattatik, gondolom csak egy nagyobb műtárgy az, mely tisztán az állam költségén építtetik. Hajói emlékszem, felemlítette a t. képviselő ur még valami mármaros-szigeti erdészlaknak építését, hogy az nem a legolcsóbb vállalkozónak adatott ki. Hogy nem a legolcsóbb vállalkozónak adatott ki, tökéletesen igaz; de történt ez, az államtitkárnak minden hozzájárulása nélkül és történt igen helyesen. Mert ha a valamivel olcsóbban ajánlkozóra nézve a közlekedési ministerium megszerezte más vállalkozásaiból a meggyőződést hogy egyetlen egy vállalatot sem hajtott végre pontosan és tisztességesen: ily esetben azt hiszem, tökéletesen indokolatlan lett volna a legolcsóbb vállalkozónak adni, a ki ilyennek bizonyult; valamint, hogy mit érhet azután az oly vád, mely az ily módon magát sértettnek érző ember nyilatko-