Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.

Ülésnapok - 1881-127

£4 127 országos %i?* olttóber 13. 1SS2. Mindenekelőtt meg kívánom jegyezni, hogy mint a képviselő ur is említette, ő csakugyan azon ülés után, melyben az általa indítványozott bizottság kiküldése a ház többsége által el nem fogadtatott, az irományokat, melyekkel birt, okmányait, jegyzeteit egy memorandum kíséretében nekem átadta, melyeket én egy formaszerű iratjegyzék mellett átvettem és melyek alapján a következő eljárást indítottam meg. (Ralijuk!) Első sorban, hogy teljesen nyugodt lehessek az iránt, hogy semmit el nem mulasztok, azon iratok, memorandum s utólagos levél alapján egy oly jogi szakértőnek véleményét kértem ki, a ki a kormánynyal soha semmi néven nevezendő összeköttetésben nem volt; a kinek, magas állásánál fogva, kormánytól, sem ettől, sem mástól, semmi várni valója nincs. Tettem ezt nem azért, mintha a kormányhivatalban lévő jogi szakértők részrehajlatlansága vagy belátása iránt legkisebb gyanúval is viseltetném, hanem tettem azért, hogy a megindítandó eljárás sokkal kevésbé lehessen kitéve azon, habár alaptalan feltevésnek, mintha a kormány-hivatalban levő szakértők részrehajlásból, vagy nem tudom én miféle, bármely más okból adtak volna véleményt. Ezen véleményt néhány nap alatt megkaptam. E véleményben igen sok azok közül, mik állíttatnak részben ugy jeleztetett, hogy arra nézve a beterjesztett iratok alapján még csak annyi fogantyú sincs, hogy az előnyomozást megindítni lehessen. Mindennek daczára megnyugvást óhajtván még az ilyenekre nézve is, intézkedtem, hogy az előny omozás megtartassák. Még pedig intézkedtem a következőleg. Mint méltóztatnak emlékezni, egyik vád volt az, hogy a promontori s egyáltalában a dunai kotrásoknál csalások követtettek el a vállalkozó által és pedig a vádak szerint, a közlekedési ministerium hivatalnokainak tudtával, összejátszásával. Az előnyomozás megtételét bíztam erre vonatkozóag, mint a ki különben is a területi közigazgatási hatóság élén áll, Pestmegye igen tisztelt alispánjára, mind azért, mert azt hiszem, teljes képességgel bir ilyen vizsgálat végrehajtására, mind azért, hogy ismét még látszatát is kikerüljem annak, hogy oly valakire bíztam, ki talán elnézésre indíttatva érezhetné magát. Hisz ezen t. alispán ur egyéb jeles tulajdonságai közt még az ellenzékhez is tartozik. (Mozgás a szélső Daloldalon.) T. ház! A vizsgálat felkérésemre teljesíttetett az alispán ur által, teljesíttetett pedig b. Barkóczy jelenlétében, a ki, mint Rohonczy igen t. képviselő ur megbízottja vett a vizsgálatnál részt. Biztosíthatom a t. házat, hogy ezen vizsgálat alapján semmi olyan, mi a közlekedési minísterium bármely hivatalnokára a gyanúnak még csak árnyékát is vetné, fel nem merült. Annál határozottabban mondom pedig ezt, mert miután igenis arra nem bizonyítékok, de gyanuokok merültek fel, hogy a vállalkozó által történtek volna az államnak megkárosításai, ezen szempontból az öszszes vizsgálati iratok kiadattak a pestvidéki törvényszéknek, mely előtt úgyis ugyanezen dologban volt-egy ügy: a Schvarcz-féle milliomos csalás czímü röpirat alapján tárgyalás alatt. És igy ezen iratok, melyek alapján kimondottam ezen meggyőződésemet, nincsenek az akták halmazában bármely ministeriuniban eltemetve, a törvényszéknél vannak s törvényszéki tárgyalásnak képezik alapját, nem ugyan a közlekedési minísterium ellen, melyre semmi gyanú nem háramlott, de a vállalkozó által állítólag elkövetett visszaélés miatt. Ugyanezt mondhatom a tiszai átmetszéseket illetőleg. Itt a vizsgálatot, azt momlhatom, Rohonczy igen t. képvisidő ur óhajtásával is rnegegyezőleg, ugy intéztem, hogy azt Torontálmegye alispánja hajtotta végre, végrehajtotta pedig magának igent. Rohonczy képviselő urnak jelenlétében. Én ezen iratokat gondosan elolvastam. Elolvastam azon tanuvallomási jegyzőkönyveket is, melyek, ha jól'emlékszem, egynek kivételével maga a t. képviselő ur által is alá vasmák irva. Ezekből ismételvemondhatom, hogy a közlekedési ministeriurn hivatalnokai egyikére is a gyanúnak még csak árnyéka sem háramlik. És ismétlem, a mint mondám, hogy ezt annál határozottabban merem kimonlani, mert itt is merülvén fel jele annak, hogy a vállalatnakmeglehet egyik vagy másik ott künn levő alsóbb közege visszaéléseket követett el és hogy a vállalat részéről kísérlet tétetett némely dolog elkoniályosítására, sőt később Rohonczy képviselő ur maga is gyanúját fejezvén ki az iránt, hogy némely térkép meghamisítása czéloztatott volna egyik közeg által: ezen szempontból az összes iratok kiadattak a becskereki királyi törvényszéknek, a mely előtt az ügy tárgyalása máris folyamatban van. Ezen akták sincsenek tehát a minísterium aktahalinazában eltemetve, hanem az ország rendes bíróságának kezeiben vannak, de — itt is ismétlem — nem azért, hogy vizsgálat indittassék azok ellen, a kikre a gyanúnak még csak árnyéka sem háramlik, hanem hogy vizsgálja meg a felmerült gyanú alapját. Azt gondolom ennélfogva, hogy midőn az eljárás igy történt, elpalásíolásról senki sem szólhat; mert ha a biró lelne, a mi nincs, gyanuokokat mások iránt is, nemcsak joga, de kötelessége a kezei közt levő iratok alapján az ügyet minden oldalról megvizsgálni. (Általános helyeslés.) A mint méltóztatnak emlékezni, még több pontja is volt Rohonczy képviselő ur vádjainak; ezekre nézve is leszek bátor nyilatkozni. Az egyik körülmény, melyet a t. képviselő ur felemlített, az volt, hogy Nyitramegyében útcsinálási szerződések köttettek, gondolom Sessler nevű vállalkozóval, kinek azután engedély adatott arra, hogy átruházza a vállalatot fiára, ki később csődöt mondott, a mi által egyeseket, sőt talán magát