Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.

Ülésnapok - 1881-126

•48 126. országos ülés október 12. 1882. mint a pausehal-rendszer mellett — kivetni ezt az adót. Ez értelemben készítettem el azon törvényjavaslatot, melyet most benyújtok, a mely által ezen adónem könnyebben elviselhető és az adótartozás a valóságos fogyasztási arány szerint lesz leróható. Van szerencsém azonkívül ma beterjeszteni egy további törvényjavaslatot. Méltóztatik emlékezni, hogy a múlt évi költségvetés tárgyalása alkalmával az összes hiány 26.600,000 frtban állapíttatott meg és ezen összeg fejében 23.600,000 frt erejéig fedezés adatott a kormánynak, az mondatván, hogy a hiányzó 3 millió fedezése iránt későbbi törvény fog intézkedni. Időközben életbeléptetett a vámtarifa revisiójáról szóló törvény, az ebből várható jövedelmi többletnek Magyarországra eső része 2 millióra tehető, marad tehát fedezetjenül 1 milliónyi hiány, melynek fedezésére felhatalmazást vagyok bátor kérni a törvényhozástól s az erről szóló törvényjavaslatot van szerencsém benyújtani. Van még egy intézkedés, mely iránt, hajavaslatot nem is terjesztek még be, de reménylem, a legközelebbi napokben leszek azon helyzetben, hogy beterjeszthetem: ez a pénzintézeteknél gyümölcsöztetés végett elhelyezett tőkék jövedelmének megadóztatásáról szóló törvény. Méltóztatik tapasztalásból tudni azt, hogy az országban levő sok takarékpénztár oly nagy üzleteket csinál, hogy több százerre menő tiszta jövedelme van, azonfelül oly osztalékot ád, hogy az évi osztalék túlhaladja az eredetileg befizetett tőkét, (ügy van!) S méltóztatik tudni, vannak az országban •— nem akarom mindnyáj okra érteni — de vannak takarékpénztárak, melyek egész rendszeres uzsoráskodást folytatnak. (Úgy van!) És midőn a földbirtok olyanynyira meg van terhelve adóval, nem találom igazságosnak, hogy a jövedelem ezen neme ne adóztassék meg és azért erre nézve is javaslatot lesz szerencsém előterjeszteni. (Élénk helyeslés a j'óbb- és a szélső baloldalon.) Hasonló intézkedést leszek bátor javaslatba hozni a biztosítási szerződések és ezekhez hasonló jogügyletek iránt fizetendő illetékre nézve. Ez részben, t. ház, a fizetendő adótétel emelését involválja, de igen nagy részben kezelési könnyebbséget tartalmaz az illető intézet részére, részben pedig könynyebbséget fog eredményezni az államhatalom által gyakorlandó ellenőrzésre, mire vonatkozólag szintén lesz szerencsém törvényjavaslatot legközelebb benyújtani. Továbbá méltóztatott a t, ház határozatot hozni az iránt, hogy a hadmentességi díjról szóló törvény némely tételei módosíttassanak és különösen azon intézkedés ellen tétetett kifogás, hogy a kisebb ingatlan birtokosa, a ki faluhelyen kis földet. házat bir s az után 3—4—5 frtnyi adót fizet, annak hadmentességi adótételének minimuma 5 frt. Ezt méltóztatott túlságosnak találni. Erre nézve megtévén az előintézkedéseket és tanulnián3<ozásokat, most legközelebb lesz szerencsém törvényjavaslatot benyújtani, mely szerint az ingatlan birtok által fizetett hadmentességi díj adótétele leszállittatik és pedig akként, hogy a kik az ingatlan birtokuk után 10 forintnyi egyenes adót fizetnek, azoknak adótétele 5 frtról 3 frtra szállittassék le. (Élénk helyeslés. Közbekiáltás a szélső balról: Az is sok l) Már t. ház, az egész adót eltörölni nem ajánlanám, mert a magam részéről teljesen igazságos adónak tartom, melynek eltörlését nem merném javaslatba hozni. (Helyeslés.) Ennek azonban t. ház, természetes következménye — mert én részemről nem szeretném, hogy az ezen adóból folyó jövedelem nagy mértékben leszállittassék — hogy azoknál, kik 50 frt egyenes adónál többet fizetnek, az adótételek bizonyos csekély mértékben emeltessenek, a mi némi részben pótolja az előbb említett intézkedésekből származó kevesebbletet. (Helyeslés.) Azonkívül lesz szerencsém legközelebb benyújtani egy törvényjavaslatot a szőlődézsmaváltság után fizetendő járadékokról. Méltóztatnak tudni, hogy azon baj, mely ezen adónemnél mutatkozik, körülbelül mióta ezen törvény komolyan végrehajtásra került, onnan ered, hogy mire a váltság-kötelezettség megállapittatott,, annyi idő telt le, hogy midőn az első megváltási részlet lett volna fizetendő, már akkor nagy számú hátralék volt. Ezen baj folytonosan fennállott, sőt a dolog természeténél fogva azóta fokozottabb mérvben állott be. Az 1880. évben megalkotott VII. t.-cz. által ezen bajon segíteni kívántam akként, hogy az ide vonatkozó törvény kimondotta, hogy hátralékok czímén nem szedhető be nagyobb összeg, mint a megfelelő évre eső egy járadék, azaz egy évben két járadéknál több nem szedhető be. (Helyeslés.) Ámde ezen intézkedés már eddig is elégtelennek mutatkozott, mert a behajtás most is oly nehézségekkel jár, hogy az ezen czímen fizetendő járadékok alig hajthatók be. Azért azon intézkedés, mely most fog proponáltaim, azt tartalmazza, hogy az összes hátralékok kiszámíttatván, minden évben mindenkitől csak egy járadékrészlet szedhető be. Annyival hosszabb ideig fog ugyan az összes tartozás lerovatni, de a hátralékok behajtása annyival biztosabbnak is ígérkezik. (Általános helyeslés.) De foglaltatik ezen törvényjavaslatban egy másik intézkedés is, mely szerint ezen czímen késedelmi kamatok ne szedessenek. (Általános helyeslés.) Ezen intézkedés az államra nézve kétségkívül bizonyos károsodást fog maga után vonni, de a végeredményben még sem fog az állam károsodni, mert ezen esetleges hiány a különben talán be nem folyó hátralékok és az eddig szedett kése-