Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.

Ülésnapok - 1881-125

36 125. országos ülés október 11. 1S82. akaratból is egy kormányt, egy minisztert, egyes hivatalnokokat, sőt egész hivatalnoki testületet is minden igaz ok nélkül is gyanúsíthatnak és ez által egy országot lesújtható, minden alapot nélkülöző vádakkal is állhatnak elő, a melyek nemcsak az ország reputátiója, de annak hitelére is káros befolyással bírhatnának: ezzel szemben azonban igen helyesen áll mintegy érvényben a közvélemény előtt, hogy a vádat emelőre minden szaváért első sorban az erkölcsi felelősség súlya nehezedik, de azonkívül azon gyakorlati jog is ellensúlyozója a könnyelmű* gyanúsításoknak, mert úgy minden egyes ministernek, mint minden egyes parlamenti tagnak jogában áll úgy saját, mint a házon kivül állók védelmére kelni és az illető felhozott és be nem bizonyított vádak ellen tiltakozni, vagy azokat visszaszórni és visszautasítni; de sőt azt tartom, a parlament többségének jogában áll ezenkívül — s a mi talán erkölcsi kötelessége is, ha meggyőződése, hogy a felhozott vádak csak rágalmakon alapulnak, az illető törvényhozót emelt vádjai visszavonására utasítni, esetleg azok vissza nem vonása esetében jegyzőkönyvi rosszalást, megrovást és feddést indítványozni és foganatosítni. És miután a múlt ülésszak január 14-dikén és február 27-dikén mondott beszédeimben felhozott vádakkal szemben úgy az akkori volt közlekedési minister úr, mint Horváth Gyula képviselő, valamint általam a legkevesebb hivatalnoki kötelességének elnézésével vádolt államtitkár úr, úgy saját magát, mint ezen ministerium hivatalnoki karát védelmük alá vették s az általam felhozott — és igaz, be nem bizonyított — vádak ellen tiltakoztak s azokat rám visszaszórták; én elismertem ezen visszautasításnak elvbőli jogosultságát, jogszerűségét, azt mostanig hallgatva, legnagyobb megadással szó nélkül eltűrtem, elviseltem. Ámbár ki kell jelentenem, hogy részemről bármily nagy és sújtó legyen is törvényhozói minőségben emelt és felhozott s a legtisztább meggyőződésből eredő vád, ha annak feltéve, bebizonyítása nem is volna lehetséges, azt visszautasítva elviselni, részemről nemcsak hogy nem szegyenleném, hanem ép oly büszkén viselném el, mint a mennyire kötelességemnek tartottam ezen esetben, habár a parlamenti bizottság a t. ház többsége által nem fogadtatott is el s a mely bizottság kérésénél azt hiszem, eléggé kimutattam annak indokát, azaz, mert csakis attól reméltem e bajok gyökeres orvoslását s a visszaélések végleges megszüntetését : de mindazonáltal tekintettel arra, nehogy bárki távolról is azt mondhassa, hogy az általam felhozott vádak könnyelmű meggondolatlan gyanúsítgatások lehettek; továbbá mert nem egyes hivatalnokokat, vagy egy egész testületet vádolni, hanem az alsó Tisza-völgyet sújtó bajokon minden áron segíteni volt egyedüli czélja felszólalásomnak, szóval az ott elkövetett óriási visszaéléseknek felderítése által azokat megszüntethetővé tenni; továbbá a t. ministerelnök úrnak a nemzet színe előtt tett ígérete által is indíttatva, ki ugyanis azt mondta, hogy ha bárki concrét esetet fog felhozni, kötelességének fogja ismerni a legszigorúbb vizsgálatot megejteni, hogy az illetők büntetéseiket elvegyék;— mondom tehát, mindezen okoknál fogva én javaslatom elvetése napján egy pillanatig sem habozva, összes, itt a képviselőházban részben felhozott, részben fel nem hozott vádakat, a melyek részben saját tapasztalataimon alapultak, részben általam ismert és ismeretlenektől is eredtek:— mondom, mindezeket egy memorandumba foglalva, a ministerelnök úrnak, illetőleg a ministertanácsnak a vizsgálatok eszközölhetése végett átadtam; és azt hiszem, hogy ezen eljárásomnak, miután letettem az engemet a törvény előtt védő, törvényhozási szólásszabadsági jogom, az immunitás palástját is, mert ez által mint magán vádló léptem fel, egyszersmind e házban felhozott vádjaim alapossága vagy alaptalansága, míg a vizsgálatok be nem fejeztettek, nem volt sem e házban, sem e házon kivül bárki által jogosan elbírálandó, elítélhető, még kevésbbé nevem, személyem nyíltan, erkölcsileg megróható. Á nyolezadik hónapja annak, hogy ezen memorandumot a t. ministerelnök urnak átadtam s nyolezadik hónapja egyszersmind annak is, hogy vádjaim alaptalanságát kitüntetni czélzó híreket nem való állításokat s nevemnek rágalmazóként! meghurczoltatását a sajtó terén is szó és válasz nélkül tűrtem és tűröm el, még periig azon egyszerű oknál fogva, mert részemről nem tartottam illőnek, czélszerűnek, correctnek a vizsgálatok befejezte előtt bíróként feltolni magam, miután azok elbírálását másokra biztam. S ennélfogva felhozott vádjaimat ismételve megerősíteni, avagy azokat visszavonni, legalább is addig, míg a vizsgálatok végleg be nem fejeztetnek, nem éreztem magamat feljogosítva. A fonjelzett másik eljárási mód csak olyanok szokása lehet, a kiknek vannak, vagy lehet okuk ily visszaélések miatt a közvéleményt félrevezetni akarni; de azért mégis kíváncsi volnék, nem is annyira kíváncsi, mint óhajtanám tudni, miután a ministerelnök ur e vizsgálatot eszközölte, illetőleg eszközöltette, én előttem pedig a vádaknak általánosságbani alapossága vagy alaptalansága iránt még nem nyilatkozott: hogy vájjon a sajtóban felhozott ezen hirek hol nyerik forrásukat, mert az én tudomásom szerint, miután személyesen voltam jelen a Tiszaszabályozásra vonatkozó és interpellátióm indító okát képező közigazgatási vizsgálat megejtésénél, talán épen ellenkezőleg a sajtó ezen állításával, talán állításaimat nagyon is megerősítő dolgok merültek fel; de ezenkívül oly körülmény is adta magát elő, a mire nézve most részletesen nyilatkozni nem érzem magamat feljogosítva, csak annyit jegyezzek meg, hogy ma