Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.

Ülésnapok - 1881-125

34 12S. országos llés október 11. 1382. hatalom, a mely minden ilyen törekvést meggátol­hat. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Elnök: T. ház ! A ministerelnök úr két in­terpellátióra válaszolt: egyik a Simonyi Iván, má­sik a Csernatony képviselő uraké: a gyakorlat eddig mindig az volt, hogy az illető képviselő urak­nak, ha kívánták, joguk volt a határozat kimon­dása előtt szólani. Simonyi Iván: T. képviselőház! Nem kívántam volna válasz-jogommal élni, ha at. minis­terelnök úr egy pár nehéz vádat nem emelt volna ellenem és elvtársaim ellen, a melyeket, ha hall­gatással mellőznék, a vádaknak igazat adni lát­szanám. Pozsonynyal határos, sok tekintetben alakos­ságot illetőleg.legalább a zsidókérdésre nézve ha­sonló viszonyokban van Mosonymegye. Ott két ezerén túl megy azok száma, a kik az uzsorától kifosztva, Amerikába vándorolnak. Ezért t. ház, nem tartotta senki érdemesnek akár egy, akár két biztost vagy statáriumot kirendelni; hanem, mert Pozsonyban sajnoszavargásoktörténtek.melyekben emberélet, istennek hála, nem veszett el, a megyét két biztossal és statáriummal szerencséltették meg. Ha valami, t. uraim, ezen körülmény mutatja, hogy itt az ideje, hogy ezen hatalom ellen, mely az országban uralkodik, a parlament formáinak közepette és a parlament felett, hogy ezen hatalom ellen síkra szálljunk. A t. ministerelnök úr ismételve mondta, hogy sajnálja, miszerint ezen padok soraiból a vallás­os fajgyűlölet lángja szíttatik. T. ház! Nem tartozom azok közé, a kik szé­gyenük nyíltan bevallani programmjukat, mégis ezen — bocsánatot kérek — vádak ellen köteles­ségem hangosan tiltakozni. Mi reagálunk a zsidó­uralom ellen, mi reagálunk azok ellen, a kik az ország pénzintézeteit kezükben tartják, azok ellen, a kik monopolizálják a vasúti összeköttetési háló­zatokat és a kik oly döntő factorok a consumptió és munka felett. Mi reagálunk azok ellen, kik a sajtót befolyásuk alatt tartják, még a hivatalost is és a kiknek befolyása alatt áll magának a ház­nak legnagyobb része, sőt maga a t. kormány is, (Élénk derültség jobbf"elöl, Úgy van l a szélső baloldalon.) Én, t. ház, nem tartozom azok közé, akik azt hinnék, hogy ha a zsidót agyonütjük vagy Palaes­tinába küldjük, akkor mindé bajnak vége lesz. De én azt kívánom, hogy a nem zsidók is consolidá­lódjanak, kívánom asuum cuique-t, kívánom, hogy a földbirtokos és földműves osztály megtarthassa ősi birtokát, hogy az iparos megkereshesse kenye­rét, így és ez által akarom én a zsidó-kérdést meg­oldani. Tény az, hogy azok ellen, kik itt lehetetlenné teszik és tették 14 év óta a kérdés megoldását, ezek ellen küzdök. Én nem faj- vagy vallásgyűlölet foly­tán küzdök, a jogegyenlőség és a vallásszabadság nevében, küzdök a valódi egyenlőség és szabad­ságért, az egyik osztálynak terrorizmusa ellen. Még csak egyet kívánok megjegyezni. A t. ministerelnök ur azt mondta, hogy a zsidók után következni fog a socialismus kérdése. Hát t. ház, Németország még nem a politikai desperálók ha­zája, hanem hazája az igen türelmes népnek. Hát emiek a Németországnak kormánya miért nem lát a zsidókérdésben socialis veszélyt? Socialis veszé­lyek fenyegetnek? Igenis, fenforog, be fog kö­vetkezni a socialis veszély! Hogy ha egyszer az iparos a szegény munkás sorsára sülyed, hogy ha a földművelő proletárrá válik, hogyha a corruptió folytonosan terjed és a társadalom megmételyez­tetik és a consolidálásra kilátás nincs, be fog következni a socialis veszély, főleg ha a népnek nincs szelientyüje, nincs fóruma, hol panaszait al­kalmazza. Akkor előttünk fog állani a socialismus veszélye és akkor a felelősséget azokra hárítom, a kik ezen kérdésnek törvényes megoldását akadá­lyozzák. Miután még a t. ministerelnök ur nem figyel­mezett arra, hogy a törvénynek betűje nem engedi meg azt, hogy a megye kívánsága vagy belegye­zése nélkül alkalmaztassák statárium; miután a t. ministerelnök ur nem is reflectált arra, hogy a kihágások, a mint maga nevezte, elegendő okot adtak volna rögtönítélő bíróság elrendelésére, mi­után ez veszélyes praecedenst tartalmazna, mert lehet, hogy egy pár bérencz suhancz felbérelhető egy pár ablaknak beverésére és egy boltnak feltö­résére, hogy azután hazánk többi vidékeire is sta­tárium alkalmaztassák. Hát ha más zajongóbb me­gyékben, a hol kevesebb a vagyonbiztonság, mint Pozsonyban, hasonló zavargások törnek ki, bátor vagyok a t. ministerelnök úrtól kérdezni, hogy váj­jon hány ilyen statáriális charta biancát fog ké­szen tartani és az alispánhoz elküldeni? Uraim, egy lépés az ilyen eljárástól, mint a t. minister­elnök ur nyíltan ki is mondta, provisorium az alkot­mány felfüggesztésére. Önökre bizom: arra felelni, hogy kiért és miért „hinc illae lacrimae" ?! Én igen jól ismerem t. ház, az ország hangu­latát s talán némileg ezen t. ház tagjaiét is. Én tu­dom, hogy önök szivükben nagy többségben igazat adnak nekem. (Élénk ellenmondás és mozgás a jobb­oldalon.) Én tudom t. ház, hogy nagyon is gyönge az én szavam, csekély az én tekintélyem, hogy önö­ket arra birjam, hogy beszédem folytán a választ tudomásul ne vegyék. Bátor vagyok részemről azt hangsúlyozni, hogy legalább részünkről e tekintet­ben bizalmi kérdést nem csinálnánk. Napirendre tűzethetik e kérdés és alkalmuk lesz bizalmukat a ministerelnök ur irányában kimutatni. (Zaj a jobb­oldalon,) Mikor folytonosan, minden alkalommal, még ily akadémikus tárgyalásnál is felvetjük a bi­zalmi kérdést, csupa strategisálással agyonstrate­gisálják, agyontacticázzák ezt a szegény országot.

Next

/
Thumbnails
Contents