Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.

Ülésnapok - 1881-125

125, országos ülés oitób.r 11. 1882. 33 azon törvényjavaslatok alatt, azt természetesen nem tudom; ismerem az agrar-kérdes iránt némely nézeteit, melyeknek legnagyobb részében, hajói emlékszem, nem osztoztam és nem osztozom. Azon irányban tehát törvényjavaslatokat nemigérhetek. De hogy igyekeztünk, a mennyire törvényhozá­silag lehetséges, e bajokkal szemben is intézkedni, mutatja épen az, hogy ugyanazon javaslatokat, melyeket a képviselő ur, mint monda, már évek óta sürgetett, mint legközelebb tárgyalandókat volt szerencsém jelezni, megemlítvén az uzsora-, a há­zassági törvényt és ipartörvényt, (Igás! TJgy van! jóbbfelöl.) Ezek azon javaslatok, melyek egyrészt a közgazdasági, másrészt pedig a sociális téren oda hatnak és vannak hivatva oda hatni, hogy ily események többé elő ne fordulhassanak. (Igás! TJgy van! jóbbfelöl. Ellenmondások a szélső halon.) Verhovay Gyula (közbeszól): Hiszen ez is zsidókérdés! Tisza Kálmán ministerelnök: A t. kép­viselő urak tetszenek maguknak abban, hogy minduntalan belekiáltják egyik másik állításba, hogy ez is zsidókérdés. (Zaj. Halljuk!) Hát uraim, nem lehet Magyarországon ez időszerint törvényt hozni, mely ne vonatkozzék ugyanegy időben keresztény kérdésre és zsidókérdésre is. (Igás! TJgy van! jóbbfelöl.) Mert vannak ez országnak egy­formán keresztény és zsidó lakói, következőleg minden ügy keresztény és zsidóügy is. (Igás! TJgy van! jóbbfelöl. Nyugtalanság a szélsőbalon.) Azonban, t. ház, a mi azt illeti, hogy ilyen esetek ismétlő­dése ellen szándékozom-e törvényt alkotni, meg­mondom őszintén: addig, a mig azon hitben élek, hogy a ma meglevő törvényes módokkal — mert rendkívüli bár, de törvényes mód a statárium is — eleget teli etek kötelességemnek, nem szándéko­zom : de biztosíthatom a t. képviselő urat, hogy — a mi remélem, nem fog bekövetkezni — ha azon meggyőződésre jönnék, hogy ezen törvé­nyekkel nem felelhetek a személy- és vagyonbizton­ságról, akkor igenis fogok törvényt proponálni és fogok gondoskodni arról, hogy abban azután a szükséges eszközök nekem — hanem nekem,más­nak — megadassanak. De én kívánom és remélem a t. képviselő ur velem együtt kívánja, hogy erre szükség ne legyen. Ha hatni akar arra, hogy a zavarok meg ne történjenek, méltóztassék egy kissé meggondolni: vannak bizonyos dolgok, me­lyeket — meglehet, sőt hiszem, ez esetben azon szándék nélkül, hogy ilyen eredményekre vezes­senek — hirdetnek mindennap egyes emberek, de azután ezen eljárás idézi mégis elő azon mozgal­mat, a melyet önmaguk is elitélnek. És meggon­dolva azt, hogy nem nagy dicsőség az senkinek, ha a közbiztonság veszélyeztetésére, hogy boltok kirablására összegyűlt tömegek éljenezzék és em­legessék nevét, meggondolva ezt, óvakodjanak ezen tűzzel játszani, a melyet eloltani azután nem tud­KÉPVH, NAPLÓ. 1881—84. VII. KÖTET. nak. És méltassa figyelmére a t. ház, hogy igen, első perezben ez zsidóügy, de méltóztassék meg­hinni, ha ez első lépést e mozgalom megtette, jön utána a másik lépés, a mely azután vagyontalanok ügye a vagyonosok ellen, a mely többé azután nem zsidóügy. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Mozgás a szélső balon.) A t. képviselő ár felhozta beszédében, hogy készen van reá, hogy őt izgatással fogom vádolni. Nem fogom. De bocsásson meg, ha valaki folyto­nosan azt mondja, a mit a képviselő úr ma itt is mondott, hogy minden bajainknak oka a földbirtok­viszonyok rósz rendezettsége, ő ezt évek óta sür­geti ; ha ez igy marad, el kell pusztulni a magyar fajnak, de ezt nem lehet megcsinálni, mert a zsidók ellenzik: ha ezt mindennap beszéli azon kisebb vagy nagyobb földbirtokosoknak, kiknek bajai van­nak ; ha azt nap-nap után magyarázza valaki, kivált azon népnek, a mely a míveltség alantibb fokán áll, hogy ezen csak úgy lehet segíteni, de a zsidók miatt nem lehet: hogy ez izgatás volna, azt nem mondom, de hogy eredményében izgatásra vezet, azt mindenki el fogja ismerni. (Helyeslés jóbbfelöl.) T. ház! Ismétlem tehát, hogy Simonyi kép­viselő úrnak egyéb választ, mint a mit ebben adtam, nem adhatok; majd kérni fogom, hogy méltóztassék ezt tudomásai venni. (Helyeslés.) Most igen röviden Csernatony képviselő úr kérdésére válaszolok. A kérdés igy hangzik: „Tekintettel azon bujtogatásokra, melyek az úgynevezett tisza-eszlári ügy gyei azonosították ma­gokat ; és tekintettel a köztudomású tényekre, me­lyek szerint ama hajtogatások a tisza-eszlári ügy­ben elfogottaknak ügyvédei ellen is fordultak, sőt az államügyészség működésének gyanúsításával is folytonosan a népérzelem felizgatására törnek: kér­dem a t. belügyér urat, olyannak tartja-e Nyíregy­házát, hogy ott a vádoltak védelmének teljes sza­badsága és az igazságszolgáltatás részrehajlatlan méltósága biztosak lehetnek a bujtogatások által zaklatott szenvedély minden kitörésétől ?" Én, t. képviselőház, erre természetesen igazság­szolgáltatási szempontból nem válaszolhatok. Az igazságszolgáltatás érdekei mit követelnek, az nem tartozik hatáskörömbe, annak megvan a törvény­ben meghatározott fóruma. De nyilatkozhatom igen­is, mint belügyminiszter. (Halljuk!) Erre csak azt mondhatom, hogy a Tisza-Esz­lár vidékén levő népnek eléggé el nem ismerhető, a mint szoktuk mondani: az ő jobbjainál túlmenő jó lelkülete és belátása még eddig semmi okot nem ád arra, hogy ez iránt kétségben legyünk. De me­rem állítani azt is, hogy — akár fog ez tetszeni, akár nem — ha az igazságszolgáltatás érdeke azt fogja kívánni, hogy az eljárás ott fejeztessék be s ha sikerülne is a nép hangulatát olyanná tenni, mely az eljárás szabadságát veszélyeztethetné: lesz gondom rá, hogy ez ne sikerüljön; mert van még 5

Next

/
Thumbnails
Contents