Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.

Ülésnapok - 1881-125

125, országos ülés oitób.r 11. 1882. 33 azon törvényjavaslatok alatt, azt természetesen nem tudom; ismerem az agrar-kérdes iránt némely nézeteit, melyeknek legnagyobb részében, hajói emlékszem, nem osztoztam és nem osztozom. Azon irányban tehát törvényjavaslatokat nemigérhetek. De hogy igyekeztünk, a mennyire törvényhozásilag lehetséges, e bajokkal szemben is intézkedni, mutatja épen az, hogy ugyanazon javaslatokat, melyeket a képviselő ur, mint monda, már évek óta sürgetett, mint legközelebb tárgyalandókat volt szerencsém jelezni, megemlítvén az uzsora-, a házassági törvényt és ipartörvényt, (Igás! TJgy van! jóbbfelöl.) Ezek azon javaslatok, melyek egyrészt a közgazdasági, másrészt pedig a sociális téren oda hatnak és vannak hivatva oda hatni, hogy ily események többé elő ne fordulhassanak. (Igás! TJgy van! jóbbfelöl. Ellenmondások a szélső halon.) Verhovay Gyula (közbeszól): Hiszen ez is zsidókérdés! Tisza Kálmán ministerelnök: A t. képviselő urak tetszenek maguknak abban, hogy minduntalan belekiáltják egyik másik állításba, hogy ez is zsidókérdés. (Zaj. Halljuk!) Hát uraim, nem lehet Magyarországon ez időszerint törvényt hozni, mely ne vonatkozzék ugyanegy időben keresztény kérdésre és zsidókérdésre is. (Igás! TJgy van! jóbbfelöl.) Mert vannak ez országnak egyformán keresztény és zsidó lakói, következőleg minden ügy keresztény és zsidóügy is. (Igás! TJgy van! jóbbfelöl. Nyugtalanság a szélsőbalon.) Azonban, t. ház, a mi azt illeti, hogy ilyen esetek ismétlődése ellen szándékozom-e törvényt alkotni, megmondom őszintén: addig, a mig azon hitben élek, hogy a ma meglevő törvényes módokkal — mert rendkívüli bár, de törvényes mód a statárium is — eleget teli etek kötelességemnek, nem szándékozom : de biztosíthatom a t. képviselő urat, hogy — a mi remélem, nem fog bekövetkezni — ha azon meggyőződésre jönnék, hogy ezen törvényekkel nem felelhetek a személy- és vagyonbiztonságról, akkor igenis fogok törvényt proponálni és fogok gondoskodni arról, hogy abban azután a szükséges eszközök nekem — hanem nekem,másnak — megadassanak. De én kívánom és remélem a t. képviselő ur velem együtt kívánja, hogy erre szükség ne legyen. Ha hatni akar arra, hogy a zavarok meg ne történjenek, méltóztassék egy kissé meggondolni: vannak bizonyos dolgok, melyeket — meglehet, sőt hiszem, ez esetben azon szándék nélkül, hogy ilyen eredményekre vezessenek — hirdetnek mindennap egyes emberek, de azután ezen eljárás idézi mégis elő azon mozgalmat, a melyet önmaguk is elitélnek. És meggondolva azt, hogy nem nagy dicsőség az senkinek, ha a közbiztonság veszélyeztetésére, hogy boltok kirablására összegyűlt tömegek éljenezzék és emlegessék nevét, meggondolva ezt, óvakodjanak ezen tűzzel játszani, a melyet eloltani azután nem tudKÉPVH, NAPLÓ. 1881—84. VII. KÖTET. nak. És méltassa figyelmére a t. ház, hogy igen, első perezben ez zsidóügy, de méltóztassék meghinni, ha ez első lépést e mozgalom megtette, jön utána a másik lépés, a mely azután vagyontalanok ügye a vagyonosok ellen, a mely többé azután nem zsidóügy. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Mozgás a szélső balon.) A t. képviselő ár felhozta beszédében, hogy készen van reá, hogy őt izgatással fogom vádolni. Nem fogom. De bocsásson meg, ha valaki folytonosan azt mondja, a mit a képviselő úr ma itt is mondott, hogy minden bajainknak oka a földbirtokviszonyok rósz rendezettsége, ő ezt évek óta sürgeti ; ha ez igy marad, el kell pusztulni a magyar fajnak, de ezt nem lehet megcsinálni, mert a zsidók ellenzik: ha ezt mindennap beszéli azon kisebb vagy nagyobb földbirtokosoknak, kiknek bajai vannak ; ha azt nap-nap után magyarázza valaki, kivált azon népnek, a mely a míveltség alantibb fokán áll, hogy ezen csak úgy lehet segíteni, de a zsidók miatt nem lehet: hogy ez izgatás volna, azt nem mondom, de hogy eredményében izgatásra vezet, azt mindenki el fogja ismerni. (Helyeslés jóbbfelöl.) T. ház! Ismétlem tehát, hogy Simonyi képviselő úrnak egyéb választ, mint a mit ebben adtam, nem adhatok; majd kérni fogom, hogy méltóztassék ezt tudomásai venni. (Helyeslés.) Most igen röviden Csernatony képviselő úr kérdésére válaszolok. A kérdés igy hangzik: „Tekintettel azon bujtogatásokra, melyek az úgynevezett tisza-eszlári ügy gyei azonosították magokat ; és tekintettel a köztudomású tényekre, melyek szerint ama hajtogatások a tisza-eszlári ügyben elfogottaknak ügyvédei ellen is fordultak, sőt az államügyészség működésének gyanúsításával is folytonosan a népérzelem felizgatására törnek: kérdem a t. belügyér urat, olyannak tartja-e Nyíregyházát, hogy ott a vádoltak védelmének teljes szabadsága és az igazságszolgáltatás részrehajlatlan méltósága biztosak lehetnek a bujtogatások által zaklatott szenvedély minden kitörésétől ?" Én, t. képviselőház, erre természetesen igazságszolgáltatási szempontból nem válaszolhatok. Az igazságszolgáltatás érdekei mit követelnek, az nem tartozik hatáskörömbe, annak megvan a törvényben meghatározott fóruma. De nyilatkozhatom igenis, mint belügyminiszter. (Halljuk!) Erre csak azt mondhatom, hogy a Tisza-Eszlár vidékén levő népnek eléggé el nem ismerhető, a mint szoktuk mondani: az ő jobbjainál túlmenő jó lelkülete és belátása még eddig semmi okot nem ád arra, hogy ez iránt kétségben legyünk. De merem állítani azt is, hogy — akár fog ez tetszeni, akár nem — ha az igazságszolgáltatás érdeke azt fogja kívánni, hogy az eljárás ott fejeztessék be s ha sikerülne is a nép hangulatát olyanná tenni, mely az eljárás szabadságát veszélyeztethetné: lesz gondom rá, hogy ez ne sikerüljön; mert van még 5