Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.

Ülésnapok - 1881-144

144 országos filés nem azokra, a mik itt elmondattak. 1870 óta az volt a törvényhozás eljárásának irányzata, hogy ha a curiánál hiányzott a kellő erők száma, a kir. táblától rendeltessenek be azok; legújabban az első folyamodása bíróságokra vonatkozólag is e kisegítési mód alkalmaztatott. Ez tehát nem egy­szer, hanem ismételve elfogadott és jóváhagyott rendszer további alkalmazása. Hogy a kisegítő bírákra nézve tavaly ígéretet tettem, azt elismerem és ennélfogva nem is terjesztettem elő a felhatal­mazás meghosszabbítása iránti javaslatot, hanem állandó birák számának szaporítását és azért pót­hirákat, mert, mint mondám, a fizetések rendszere­sítése előtt nem tartottam volna jónak, hogy a ma­gasabb fizetés és rendes birák száma szaporittassék. GyőryElek képviselő urnak még egyet kívá­nok megjegyezni. (Halljuk!) A képviselő ur azt mondotta, hogy megvontuk az igazságszolgálta­tástól a világosságot, hogy a felek nem tudják, hogy és miképen tárgyaltatnak ügyeik és hogy ez is egyik hiánya igazságszolgáltatásunknak. De köztudomású dolog, hogy ha nincs is közvetlensé­günk és szóbeliségünk a polgári perekben, meg van az az első folyamodása fenyítő bíróságoknál, hol a végtárgyalások nyüvánosok, de megvan a nyilvánosság minden fórumon át, mert mindenki­nek szabadságában áll a tárgyalásokon megjelenni, a mint hogy meg is jelennek és így a nyilvános­ság elve — habár nem a közvetlenségé — tör­vénykezésünkben elismerve és gyakorlatban is van. (Helyeslés jobbfelöl.) Mindezeknél fogva kérem a t. házat, méltóztas­sék a törvényjavaslatot általánosságban elfogadni, mert égető bajon segít, méltóztassék az eredeti javaslat 1. §-át a sajátjává tenni, t. i. a pótbirák rendszeresítését, nem pedig rendes és pótbirákat s végre ajánlom azon határozati javaslatot, mely a pótbirói intézmény megszüntetését, a rendes bírákra nézve a fokozatos fizetési rendszer megállapításá­sával együtt elhatározza, a minek én aztán mielőbb, lehetőleg még ezen ülésszak alatt eleget fogok tenni. (Helyeslés.) Körösi Sándor: Tisztelt képviselőház! A ki a képviselőház tanácskozásait, sőt a nagy közönségnek is közügyeink iránti érdeklődését figyelemmel kiséri: az előtt lehetetlen fel nem tűn­nie azon nem nagyon lélekemelő jelenségnek, hogy Magyarországon az igazságügyi törvényjavaslatok tárgyalása nem részesül azon figyelemben, mint a minőben részesülnek az idegrázó ügyek. (Derültség.) A t. háznak egy kis occupatióra és hevesi kérvényre van szüksége, hogy idegeit felaczéloz­zák s tárgyalásaiba egy kis elevenséget öntsenek. Ily észlelet után, megvallom, aggodalommal szólalok fel, mert igazságügyi dologban a tárgyalás ily előhaladott stádiumában felszólalni, valóban nem kis bátorságot igényel. De ha egyszer felírattam magamat, még is deezember 2. 18S2, 337 | bátorságot veszek magamnak saját nézeteimet elmondani, tisztelettel kérvén a t. ház becses figyelmét. (Halljuk! Halljuk!) Hajdanában azt olvastam a curia épületének elején felírva: „ Justitia est regnorum fundamen­tum". (Felkiáltások: Ott van az most is!) Igaznak ismertetik-e el még e nézet s meg van-e még ez a curia épülete elején? nem tudom ; igen régen nem jártam arra s nem igen nézegettem. (Felkiáltások: Ott van !) Valóban ha ott van nagyon csodálkozom, hogy az igazsáügy fontosságát mégis annyira kicsi­nyeljük mind a házban, mind a házon kivül. Minden államnak szüksége van jól rendezett birói szerve­zetre. (Halljuk !) Egy kitűnő franczia iró azt mondja, í hogy valamely nemzet fölényét más nemzetek fölött birói szervezetének kitűnő volta adja meg. (ügy van! szélső baloldalon.) Minden hatalomnak az állam­ban czélja a jogrend fentartása. E czél elérésére az államhatalmak közül egyik sem működik oly hatálylyal, mint a bírói hatalom. A törvényhozó és végrehajtó hatalom a jelent, és a jövőt szabályoz­zák. A birói hatalom mint a végrehajtó hatalomnak egyik ága, nem a jövő nehézségeit óhajtja elhárí­tani, hanem a magánpolgárok közt már keletkezett nehézségeket óhajtja megoldani. (Helyeslések.) Fáj­dalommal kell bevallanunk, hogy nekünk véglege­sen megállapított és consolidált birói szervezetünk mai napig nincs. Mi az igazságszolgáltatás terén is folytonosan az átalakulások nehézségeivel küz­dünk. Törvények után törvényeket alkotunk meg; j halomra hozzuk a törvényeket s mikor egy készen van, már a másikhoz kell kezdenünk, mert érezzük annak hiányát. Ez egyébiránt nem rendkívüli, ez természetes tünemény oly államban, mint a miénk, mely még a középkor bilincseiből megszabadulni a mai napig képes nem volt. (Felkiáltások: Oltó! Derültség.) Hogy az eddigi kormányok és eddigi törvényhozások az igazságszolgáltatás terén épen nem tettek volna semmit, azt állítani nem lehet. Már eddig is maradandó becscsel bíró alkotásokat teremtett törvényhozásunk. Elkülönítette i 869-ben az igazságszolgáltatást a közigazgatástól, megte­remtette a független bíróságokat. De meg kell val­lanunk, hogy még a végczéltól igen messze vagyunk, hogy az újkor Magyarországát felépíthessük. Sokat kell még tennünk, hogy igazságszolgáltatásunkat azon színvonalra emeljük, melyet a mai kor és mai társadalom követelményei igényelnek. De t. ház, az Isten sem egy, hanem a szentírás szerint hat napon teremtette a világot. (Élénk derültség.) Igaz­ságszolgáltatásunkat sem lehet egy napon oda emelni, hova a kor kívánalmai szerint azt emelni kellene. Igazságszolgáltatásunk lassan ugyan, de tagadhatatlanul halad. E lassú fejlődésből magyarázható meg az, hogy igazságügyi kormányunk csak apró részle­tekben nyerheti meg a törvényhozástól a napról napra megélhetéshez és a végleges szervezéshez 49*

Next

/
Thumbnails
Contents