Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.
Ülésnapok - 1881-144
144 országos filés nem azokra, a mik itt elmondattak. 1870 óta az volt a törvényhozás eljárásának irányzata, hogy ha a curiánál hiányzott a kellő erők száma, a kir. táblától rendeltessenek be azok; legújabban az első folyamodása bíróságokra vonatkozólag is e kisegítési mód alkalmaztatott. Ez tehát nem egyszer, hanem ismételve elfogadott és jóváhagyott rendszer további alkalmazása. Hogy a kisegítő bírákra nézve tavaly ígéretet tettem, azt elismerem és ennélfogva nem is terjesztettem elő a felhatalmazás meghosszabbítása iránti javaslatot, hanem állandó birák számának szaporítását és azért póthirákat, mert, mint mondám, a fizetések rendszeresítése előtt nem tartottam volna jónak, hogy a magasabb fizetés és rendes birák száma szaporittassék. GyőryElek képviselő urnak még egyet kívánok megjegyezni. (Halljuk!) A képviselő ur azt mondotta, hogy megvontuk az igazságszolgáltatástól a világosságot, hogy a felek nem tudják, hogy és miképen tárgyaltatnak ügyeik és hogy ez is egyik hiánya igazságszolgáltatásunknak. De köztudomású dolog, hogy ha nincs is közvetlenségünk és szóbeliségünk a polgári perekben, meg van az az első folyamodása fenyítő bíróságoknál, hol a végtárgyalások nyüvánosok, de megvan a nyilvánosság minden fórumon át, mert mindenkinek szabadságában áll a tárgyalásokon megjelenni, a mint hogy meg is jelennek és így a nyilvánosság elve — habár nem a közvetlenségé — törvénykezésünkben elismerve és gyakorlatban is van. (Helyeslés jobbfelöl.) Mindezeknél fogva kérem a t. házat, méltóztassék a törvényjavaslatot általánosságban elfogadni, mert égető bajon segít, méltóztassék az eredeti javaslat 1. §-át a sajátjává tenni, t. i. a pótbirák rendszeresítését, nem pedig rendes és pótbirákat s végre ajánlom azon határozati javaslatot, mely a pótbirói intézmény megszüntetését, a rendes bírákra nézve a fokozatos fizetési rendszer megállapításásával együtt elhatározza, a minek én aztán mielőbb, lehetőleg még ezen ülésszak alatt eleget fogok tenni. (Helyeslés.) Körösi Sándor: Tisztelt képviselőház! A ki a képviselőház tanácskozásait, sőt a nagy közönségnek is közügyeink iránti érdeklődését figyelemmel kiséri: az előtt lehetetlen fel nem tűnnie azon nem nagyon lélekemelő jelenségnek, hogy Magyarországon az igazságügyi törvényjavaslatok tárgyalása nem részesül azon figyelemben, mint a minőben részesülnek az idegrázó ügyek. (Derültség.) A t. háznak egy kis occupatióra és hevesi kérvényre van szüksége, hogy idegeit felaczélozzák s tárgyalásaiba egy kis elevenséget öntsenek. Ily észlelet után, megvallom, aggodalommal szólalok fel, mert igazságügyi dologban a tárgyalás ily előhaladott stádiumában felszólalni, valóban nem kis bátorságot igényel. De ha egyszer felírattam magamat, még is deezember 2. 18S2, 337 | bátorságot veszek magamnak saját nézeteimet elmondani, tisztelettel kérvén a t. ház becses figyelmét. (Halljuk! Halljuk!) Hajdanában azt olvastam a curia épületének elején felírva: „ Justitia est regnorum fundamentum". (Felkiáltások: Ott van az most is!) Igaznak ismertetik-e el még e nézet s meg van-e még ez a curia épülete elején? nem tudom ; igen régen nem jártam arra s nem igen nézegettem. (Felkiáltások: Ott van !) Valóban ha ott van nagyon csodálkozom, hogy az igazsáügy fontosságát mégis annyira kicsinyeljük mind a házban, mind a házon kivül. Minden államnak szüksége van jól rendezett birói szervezetre. (Halljuk !) Egy kitűnő franczia iró azt mondja, í hogy valamely nemzet fölényét más nemzetek fölött birói szervezetének kitűnő volta adja meg. (ügy van! szélső baloldalon.) Minden hatalomnak az államban czélja a jogrend fentartása. E czél elérésére az államhatalmak közül egyik sem működik oly hatálylyal, mint a bírói hatalom. A törvényhozó és végrehajtó hatalom a jelent, és a jövőt szabályozzák. A birói hatalom mint a végrehajtó hatalomnak egyik ága, nem a jövő nehézségeit óhajtja elhárítani, hanem a magánpolgárok közt már keletkezett nehézségeket óhajtja megoldani. (Helyeslések.) Fájdalommal kell bevallanunk, hogy nekünk véglegesen megállapított és consolidált birói szervezetünk mai napig nincs. Mi az igazságszolgáltatás terén is folytonosan az átalakulások nehézségeivel küzdünk. Törvények után törvényeket alkotunk meg; j halomra hozzuk a törvényeket s mikor egy készen van, már a másikhoz kell kezdenünk, mert érezzük annak hiányát. Ez egyébiránt nem rendkívüli, ez természetes tünemény oly államban, mint a miénk, mely még a középkor bilincseiből megszabadulni a mai napig képes nem volt. (Felkiáltások: Oltó! Derültség.) Hogy az eddigi kormányok és eddigi törvényhozások az igazságszolgáltatás terén épen nem tettek volna semmit, azt állítani nem lehet. Már eddig is maradandó becscsel bíró alkotásokat teremtett törvényhozásunk. Elkülönítette i 869-ben az igazságszolgáltatást a közigazgatástól, megteremtette a független bíróságokat. De meg kell vallanunk, hogy még a végczéltól igen messze vagyunk, hogy az újkor Magyarországát felépíthessük. Sokat kell még tennünk, hogy igazságszolgáltatásunkat azon színvonalra emeljük, melyet a mai kor és mai társadalom követelményei igényelnek. De t. ház, az Isten sem egy, hanem a szentírás szerint hat napon teremtette a világot. (Élénk derültség.) Igazságszolgáltatásunkat sem lehet egy napon oda emelni, hova a kor kívánalmai szerint azt emelni kellene. Igazságszolgáltatásunk lassan ugyan, de tagadhatatlanul halad. E lassú fejlődésből magyarázható meg az, hogy igazságügyi kormányunk csak apró részletekben nyerheti meg a törvényhozástól a napról napra megélhetéshez és a végleges szervezéshez 49*
