Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.

Ülésnapok - 1881-125

32 125, országos ülés október II. !8S2. A képviselő ur ugyanis először azt kérdi, hogy miféle és kinek informátiója nyomán vélte a rögtönítélő bíróságot a belügyminister Pozsonymegy e területén elrendelhetőnek, illetőleg annak kihirdetését a kormánybiztos tetszésére bizandónak? Én, t. ház, ez irányban elmondottam nézetemet és most ismétlem azt, hogy én azt hiszem s azt tartom és azt fogom tartani mindig, hogy midőn valamely területen oly jelek mutatkoznak, a melyekből a közbiztonság esetleges nagyobb megzavarására lehet következtetni: kötelesség az ott helyben levő hatóságot abba a helyzetbe hozni, hogy a veszély beálltakor minden néven nevezendő eszköz rendelkezésére legyen. Ez sem rendelettel, sem törvénynyel nem ellenkezik. De az, hogy kinek tanácsára, kinek felszólítására tettem azt, nézetem szerint, kérdés tárgyát nem is képezheti, mert akár önmagamtól, akár mások tanácsára tettem, a felelősség értté egyesegyedül engem illet. Nem keresek mentséget abban, hogy talán valaki más tanácsolta, nem hiszem felelősségemet nagyobbnak, ha azt mondom, hogy saját megítélésem s elhatározásomból tettem. (Helyeslés.) És méltóztassék megengedni, azon theoria, melyet ma ismét hallottam, hogy soha semmi viszonyok között egy törvényhatóság kérése nélkül, vagy menjünk tovább, belenyugvása nélkül nem lehet rögtönítélő bíróságot elrendelni, hova vezetne ? Hát azt hiszik önök, hogy Magyarország kormánya, bárkikből álljon az, elnézhetné azt, hogy ha történetesen egyik-másik törvényhatóság, magistrátusa, vagy közönsége maga is rokonszenvezvén egy akkor talán megindított mozgalommal, nem akarná az eszközöket annak elnyomására: elnézhetné, hogy akkor azon törvényhatóság kebelében működhessenek, kik? tudományos theoriák hirdetői ? Nem, gyilkosok, rablógyilkosok és gyújtogatok. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Méltóztassanak elhinni, a szabadság nagy eszméjét nem jól választott téren védik akkor, mikor kizárólag ilyenekről van szó, mint a melyekről azon statáriumi rendeletben szó volt és szó lehetett. (Helyeslés.) Én csak egyben igazítom még helyre a képviselő urnak tegnapi nyilatkozatomra felhozott állítását, melyben azt mondta, hogy én azt nyilvánítottam, hogy ha a ház szavazatával ellenem döntene, majd jöhet ide más, a ki máskép fog eljárni. Ezt én nem nyilvánítottam. De igenis azt mondottam és azt mondom, hogy én a mig itt leszek, ép oly szigorral és ugy fogok eljárni ekérdésben, mint most. (Élénk helyeslés a jolboldalon.) Mondtam azt is, hogy ha a ház ellenem döntene, természetesen másnak fogok helyet adni; de azt, hogy más máskép fog eljárni, nem mondottam és nem is tehetem fel. Mert nem hiszek Magyarországban oly kormányt, mely meg birná engedni, hogy egyesek által félrevezetett tömegek, az ország akármelyik részének lakói vagyon- és személybiztonságát veszélyeztessék és az országnak magának évtizedek hosszú során és nehéz időkben megtartott jó hírnevét megbélyegezzék. (Élénk helyeslés.) És különösnek tartom, — hogy egy per ezre én is a zsidó ügyet karoljam fel — hogy épen azon oldalról — én is ismétlem, hogy távolról sem azonosítom azon t. párt minden tagját ezen nézettel, — de épen azon oldalról halljuk ezen megtámadásokat, halljuk az egész fajt és felekezetet gyanúsító nyilatkozatokat, mely oldal másfelől — mint az mellesleg ma is történt — Magyarország függetlenségének, önállóságának, az 1848/49-iki eszmék zászlóvivőjéül szerepel. Hoitsy Pál: Ott kezdték a túloldalon! Istóczy kezdte! Tisza Kálmán ministerelnök: Méltóztassék megengedni a képviselő ur, hogy ki kezdte, ki nem kezdte, az mindegy. Es abban is méltóztassék megnyugodni, hogyha bárki ezen a téren oly lépéseket fog tenni, melyek a törvénybe ütköznek, nem fogom kérdezni, hol ült a házban valamikor, hanem azt mondom, bárhol ült, érezni fogja a törvény szigorát. (Élénk helyeslés a középen.) De — mondom — csudálkozom, hogy kapcsolatosan ezekkel jönnek, csudálkozom, hogy azt mondják, hogy Magyarországnak, Magyarország jóllétének, mint önök mondják: függetlenségének veszélyeztetése ezen fajban és felekezetben van. Hát elfeledték önök, hogy abban az időben mik történtek ? Vájjon a magyarság, a magyar független állam iránti ellenszenv miatt rótta-e azon borzasztó bírságot Haynau a zsidókra, mely alatt nyögtek s melyet csak Felséges urunk nagy kegyelme adott nekik vissza ? (Élénk tetszés jobbfelől.) Uraim! Egy lélegzet alatt szabadelvűnek, szabadságszeretőnek lenni és ugyanazon egy lélegzet alatt egy, az országban levő fajt, vagy felekezetet vogelfrei-nak deklarálni, ez együtt meg nem fér. (Helyeslés jobbfelől. Nagy mozgás és zaj a szélső baloldalon.) Én tehát, t. ház, a statáriumra vonatkozólag nem ismétlem azt, a mit tegnap mondottam s ez alkalommal semmi mást, sem egyebet nem fogok mondani, nem is mondhatok, megmondottam a dolgot ugy, a mint volt, tegnap. Azt is kérdezi a képviselő ur második kérdésében, hogy „tekintve továbbá, hogy ezen rendbontó és sajnos zavargások mélyebben meggyökerezett okokra, jelesen hazánk közgazdasági állapotaira és erre vonatkozó többrendbeli intézkedésekre vezethetők vissza: kérdést intéz a ministerelnökhöz, vájjon szándékozik-e oly javaslatokat a törvényhozás elé terjeszteni, melyek biztosítékot nyújtanak, hogy ily sajnos rendzavarások nem fognak ismétlődni és a mennyiben fölmerülnének, azok megfékezése ily rendkívüli, a rendes törvényes eljárást felfüggesztő rendszabályok nélkül eszközölhető lesz ?" Hát t. ház, hogy a képviselő ur miket ért