Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.

Ülésnapok - 1881-144

382 144. országol ülés űecze«tber. 2. 1SS2, Világosan kimondja, hogy lesz valami, a minek eredménye nem lesz az említettem hátralékokkal szemben, mert csak annyi lesz a munkaerő, mint tavaly, mely mellett a hátralék oly nagyon felszaporodott, hogy az első félévben 12 ezer van bemutatva. Az igazságügyminister ur is azt mondja előterjesztésében, hogy nem tudja, ennek valósággal, igazán végleges eredménye lesz-e, hanem hinni meri, hogy „a budapesti itélő táblánál a pótbirák száma 37-ről 46-ra javasolt felemelésével a jövő év folyamán, az ügyforgalom további emelkedése esetére is, az eddiginél kedvezőbb eredmény be fog következni". Itt bátor vagyok megjegyezni, hogy az eddigiek után nem tudom, mit tart a t. igazságügyminister ur kedvezőbb eredménynek. Azt-e, hogy pár százzal kevesebb lesz, vagy azt-e, hogy megszűnik a hátralék ? „E megjegyzésemhez hozzá kell csatolnom: De ha ezen várakozás nem teljesülne is és a királyi itélő táblák felosztása azon idő alatt be nem is következnék, azon helyzetben leszek, hogy a birói létszám végleges megállapítása iránt kellő adatokkal támogatott javaslatot terjeszthetek a törvényhozás elé." Tehát itt az volna már most, hogy ez a legeslegutolsó az eddigi productiókközül, a mennyiben a jövő évre be fog következni, hogy a végleges létszám megállapítása irántat. niinisterur előterjeszthet adatokra állapított javaslatot. Tehát ebből ismét kitűnik az, hogy félrendszabály van előttünk s maga az igazságügyminister ur sem tudja, hogy lesz-e annak eredménye, mit a javaslat tervez. Sőt az tűnik ki, hogy ez csak folytatása azon helytelen eljárásnak, hogy mindig utólag akar a bajokon segítési, nem gondolta meg annak idején, mikor pl. a törvénykezési rendtartás módosítása történt, mikor az életbe Iéptetési törvény változásokat idézett elő, melyekről ő maga azt mondja az előterjesztésben, hogy előre láthatólag szaporítani fogják az ügy darab ok számát, daczára annak, hogy ezt előre látta, most jön csak, hogy tessék aclni pótbirót, kisegítő biróí stb. Azonban még ebből is az következik, hogy ha a t. igazságyügyminister ur azon helyzetben van a jövő évre, akkor mi, kik ez ígéreteket már olyan sokszor hallottuk s azok ennek daczára nem teljesedtek, akkor, hogy ha mi azon véleményben vagyunk, hogy köteleztessék a ház által a minister ur, hogy ezen Ígéreteket valósággal teljesítse is. Épen ezért lesz szerencsém erre vonatkozólag előterjesztést tenni a háznak. Még csak egyet akarok megjegyezni arra, mit a t. előadó ur mondott, hogy kérem t. ház, a kilencz kisegítő bíróval mi lesz, ha e javaslat a mit az igazságügyi bizottság, vagy az igazságügyminister terjesztett elő, nem fogadtatik el. Azon kilencz bírónak, ugy hiszem, azt méltóztatott mondani, haza kell menni, különben mit csinálnánk velők. Elismerem, hogy kényszerhelyzet van és utaltam már előadásomban több izben arra, hogy ezen kényszerhelyzetnek az igazságügyminister, általában pedig igazságügyi politikánk helytelensége és az öntudat hiánya az oka. De ha ezen hibát előidézte az igazságügyminister ur, akkor midőn azt vallja maga, hogy összecsapnak a hullámok feje fölött, elvártam volna, hogy oly javaslatot terjesszen elő, a melyről önmaga elmondhatja, hogy ez nagy baj uraim és adják meg a kisegítőt s én biztosíthatom önöket, hogy a hátralékok megszűnnek. Ha ily javaslat feküdnék előttem, ismerve azon állapotot, a melybe ezen igazságügyi politika biráinkat juttatta s a mely szerint azok valóságos számaprító gépekké lettek, ismerve az igazságszolgáltatásból a nagy közönségre háramló hátrányokat, ellenzéki állásom daczára is készséggel megszavaznám azt. De, hogy egy fél rendszabályra nézve szavazatommal felelősséget vállaljak, hogy ezen kísérleti politika, ezen napról-napra való élősködés az igazságügy kárára folytattassék, ehhez szavazatommal sem én, sem azon barátaim, kik velem egyetértenek, járulni nem fognak. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A mi azt illeti, hogy mi történjék a kilencz kisegítő bíróval, a kik itt vannak és a kikre nézve 1882 végével a meghatalmazás megszűnik: bizonyára azt vagyok kénytelen mondani, hogy ezek oda fordulhatnának az igazságügyminister úrhoz és azt mondhatnák a bibliából „Mért tetted ezt velünk?" Ha akkor, a mikor a kisegítő birákról az igazságügyminister ur a törvényjavaslatot előterjesztette, azon nézetben volt, hogy a hátralékok nem fognak feldolgoztatni ezen kisegítés daczára, kérte volna a meghatalmazás meghosszabbítását nem 1882 végéig, hanem addig, a mig az lehetséges és oly számú bíró részére, a kik a hátralékokat bizonyosan földolgozzák. Ha azon meggyőződésben volt, hogy ezen kisegítő birák a hátralékokat földolgozzák, akkor az igazságügyminister ur ugyanazon helyzetben lenne, mintha a javaslat el nem fogadtatnék, mert ha nem volna hátralék, mit csinálna a kilencz kisegítő bíróval: haza kellene menniök. Ilyen érvek t. ház, az igazságügyi politika támogatására nem képesek. Ezért nem fogadom el a törvényjavaslatot, hanem hogy a ház a ministert kötelezze, hogy véglegesség jöjjön létre, azon reményben, hogy a jövő évben adatok alapján fogja a minister ur előterjeszteni a végleges létszámot, hozzátéve azt, hogy a decentralísatió kérdése ezen ügygyei összefügg; hogy ismételten fejezze ki a ház akaratát és módot adjunk az igazságügyi bajoknak megszüntetésére; hogy kötelezzük a ministert, hogy alkalmas javaslatot nyújtson be és hogy mig ez megtörténik, a hátralékok feldolgozásáról is gondoskodva legyen; van szerencsém a