Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.

Ülésnapok - 1881-144

144. országos ülés deezember 2. 1882. 373 a költségvetést a tárgyalás bármely stádiumában, akár általánosságban, akár a részleteknél elvesse. Ehhez kétségkívül mindenkinek joga van, csakis azon állítást koezkáztattam és fentartom most is, hogy az általánosan európaszerte elfogadott parla­mentáris gyakorlat szerint nem szokás a költség­vetést általánosságban elvetni, csak ritka és rend­kívüli esetekben történik ez és pedig annyival kevésbbé szükséges ezt tenni, mert hiszen megvan minden pártnak az a fegyvere, hogy más alkalom­mal, az appropriatiónál tagadja meg a kormánynak a bizalmat és éljen ezen parlamentáris fegyverrel. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) De t. ház, nemcsak Európaszerte van ezen el­járás elfogadva, de mi nálunk is dívott és épen az ellenzék részéről dívott egész 1881-ig. Igen fog­nak emlékezni e házban, akkor követtetett elő­ször az ettől eltérő eljárás és már a múlt évben voltam bátor arra figyelmeztetni és azt mondani, hogy ezen eljárás által egy igen nagy lépéssel kö­zelebb jöttek a képviselő urak (szóló a baloldalra mutat) azon állásponthoz, a melyet a ház másik oldalán következetesen követnek. De maga az el­járás, 1881-ben alkalmaztatott először. És t. ház, azt hiszem, ezen eljárás nem igen indokolható ezen költségvetéssel szemben, mert méltóztassék meg­engedni, ha annak minden tételét valaki megvizs­gálja, azt találja, hogy az igen nagyrészt normális költségvetésnek mondható; mert számos kiadási tételek olyanjk, a melyek 5—6 éven át évenként egyforma összegben fordulnak elő és azon össze­gek, a melyek leginkább nyomják a költségvetést, törvényen alapulván, meg nem változtathatók a törvény módosítása nélkül. így tehát ezen költség­vetésre alkalmazni ezen eljárást, azt hiszem, joggal mondhatom, hogy az nem indokolt. Igen is lehet és szokás ilyen fegyverrel élni akkor, mikor van egy férfiú, a ki oda áll és azt mondja: menj etek el helyetekről, oda ülünk mi és helyesebben fogjuk vezetni az ország ügyeit. De nem hiszem, hogy most ezen szerep-cserének lehetősége valószínű legyen és nem hiszem, bármiként ítélje meg valaki a helyzetet és ha nem akarok is próféta lenni, mint a hogy tegnapi beszéde alkalmával is a t. képviselő ur profetiált, hogy arra ma kilátás legyen, hogy a képviselő ur körül fog csoportosulni a ház többsége. (Tetszés jőbbf'elöl.) De mikor azt mondtam és ezt fentartom ma is, hogy elég nehéz feladatnak vélem ily körülmények között azon állítást tenni, melyet a képviselő ur tett, nehéznek pártjának megritkult soraiban, nehéznek afő város nyolczadik választó-ke­rületében ; és az izgatottság mutatja, hogy ezen állí­tásom koczkáztatásával a képviselő ur elevenjére tapintottam. (Derültség és tetszés jóbbfelől. Mozgás ós felkiáltások balfelől: Mi az?) Ezek után bátor leszek azokra áttérni, a mi­ket a képviselő ur a költségvetésre mondott. 0 azt mondta, hogy az egyenes adókban a pénzügyminis- ' ter oly módon tett összehasonlítást, a mely által az egészet összezavarta; mert összehasonlítást tett az 1875-iki és 1881-iki egyenes adók közt, a me­lyek pedig nem hasonlíthatók össze. Igaza volna a t. képviselő urnak, ha azt mondtam volna, hogy 1875-ben 71 millió volt az egyenes adó, 1881-ben pedig 91 millió, tehát 20 millóval több. Ha azt mondtam volna, teljes joggal tehetett volna szemre­hányást, de ez összehasonlítást nem tettem, sőt ellenkezőleg épen a képviselő ur kezdett az 1875. évi egyenes adókról beszélni és nem én; és hogy a képviselő urnak legyen szabad az 1875-iki évre hivatkozni, nekem pedig ne, méltóztassék meg­engedni, ez az egyenlőséggel nem egyezik meg. (Élénk helyeslés jóbbfelől.) De a képviselő ur, daczára annak, hogy több éven át tagja a pénzügyi bizott­ságnak, egy kérdésben, mely ott gyakran ventillál­tatott és megmagyaráztatott, még most sincs tájé­kozva és ez az, hogy az egyenes adók egyes nemei, t. i. külön a földadó, külön a házadó stb. eredménye a zárszámadásban, sem az előirányzattal való össze­hasonlításban nem bir jelentőséggel és alapul nem vehető és csak aránylag vannak az előirányzathoz képest e tételek a zárszámadásban repartiálva. E kérdés igen egyszerű. Méltóztassék bármely adó­könyvet megtekinteni és azt fogja látni, hogy abban a földadó, házadó, keresetadó, tőke-kamat­adó együttesen elő van irva, de hogy az adófizető­nek tartozásai és fizetései nem könyveltetnek el külön az illető adónemek szerint, hanem együttesen az egyenes adó végösszege szerint. Tehát azt mondani, hogy a tőkekamatadó és a nyilvános számadásra kötelezett társulatok adója szaporodott, az semmi positiv értékkel nem bir és ezt épen a mondottak alapján állítani nem lehet, mert positiv adatot csak a végösszeg nyújt. De a t. képviselő ur nem csak azt akarta be­bizonyítani, hogy nem fejlődésképesek egyenes adóink, hanem azt is, hogy az adóhátralékok meny­nyire szaporodtak, de azt is, hogy az új adók behozatalának daczára egyenes adóink végösszege stagnál és nem növekedett. Én, t. képviselőház, a t. képviselő ur ezen állítását szintén kétségbe vonom. Szilágyi Dezső (közbeszól): Nem a vég­összegre mondtam, hanem a régi adókra. Gr. Szapáry Gyula pénzügyminister: Hogy a régi adók rovására történik és hogy a végösszegekben mégis stagnatió van. Hát t. kép­viselőház, ezt mondani s e mellett ismét arra hivat­kozni, hogy az egyenes adók végösszegei emel­tettek, mert új adók hozattak be: abban — méltóz­tassék megengedni — szintén ellenmondást látok. (Zaj a baloldalon.) Szilágyi Dezső (közbeszól) : Ne tessék ferdí­teni ! (Nagy zaj a jobboldalon.) Gr. Szapáry Gyula pénzügyminister:

Next

/
Thumbnails
Contents