Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.

Ülésnapok - 1881-144

374 144- orM

ág»« ülés deessember 2, 1SS2. Én nem szóltam bele a képviselő nr beszédébe, legyen szives engemet is meghallgatni. (Halljuk!) De azonfelül még egy ^ellenmondás van a t. képviselő úr beszédében. 0 egy alkalommal, első beszédében, festi az ország hanyatlását, hogy mily nagy bajok vannak, mennyire hanyatlik az ország ezen kormány alatt; másik felszólalásában pedig ismét hivatkozik statistikai adatokra, melyekből kideríti azt, hogy hiszen milyen jó esztendők voltak, hogy hat esztendő óta egyetlenegy rósz esztendő volt csak. Hát méltóztassék megengedni vagy az egyik, vagy a másik nem áll. És méltóztassék megengedni, statisztikai adatok hibás alkalmazása által igen hibás következtetésekre lehet jutni, a mint ez épen itt a képviselő úrral történt; mert hogy 1876 óta mostanig normális esztendők lettek volna, hivatkozom a t. háznak az ország minden vidékeiről jelen levő tagjaira, hogy ezt állítani lehetetlen. (Igás! Ugy van! a jobboldalon.) Méltóztassék megnézni a Tisza és a Kőrös vidékét 1876 és 1879-ben; méltóztassék megnézni az egész alföldet és különösen Temes és Torontál megyét 1876-tól egész mostanáig; méltóztassék megnézni az 1880-ik esztendőt, melyet épen jó középszerű esztendőnek mond a t. képviselő ur, a mikor negyven törvényhatóságban szünetelni kellett az adóbehajtásnak. (Ugy van! a jobboldalon.) Hogy ezek normális, középszerű esztendők voltak, azt lehet állítani, de a tények ellenkezőt bizonyítanak. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) És t. képviselőház, ha a statisztikai adatokból így alkalmazva lehet valamit következtetni, az nem szólhat az általános termelésre s arra, hogy jó esztendők voltak, hanem legföljebb, hogy ezen bajok daczára oly vidéken, a hol nem voltak ilyen bajok, a termelésnek sokkal intensivebb és sokkal nagyobb eredménye éretett el azon csekély területeken, mintsem általánvéve az előbbi években. (Helyeslés a jobboldalon.) De t. képviselőház, még egy ellentmondást követett el a képviselő ur, szintén az egyenes adók kérdésére nézve. O azt mondja; hibás alapokra van fektetve az egész előirányzat s különösen azért, mert abban csak az 1882. év eredménye vétetett fel. Én bátor voltam már a múlt alkalommal kijelenteni, hogy két tételnek kivételével csekélyebb mérvben az egyenes adóknál és a dohányjövedéknél, nem a kormány előterjesztésében, de a pénzügyi bizottság által emeltetett fel az előirányzat, ezen két tétel kivételével semmiben sem vétettek tekintetbe a pénzügyi bizottság által elfogadott előirányzatba az 1882-iki eredmények, hanem az igenis tisztán az 1881-iki és a megelőző évek eredményére alapittatott. Ha ezt a t. képviselő ur látni és érteni nem. akarja, én nem ismételhetem többször, csak mint tényt constatáíom ma is. De azt mondja a t. képviselő nr, hogy ő az 1882-íki kedvező eredményeket nem a jobb termésnek tulajdonítja, hanem annak, hogy a fizetés iránti kötelességérzet nagyobb mérvű lett és inkább hozzászoktunk most rendesebben fizetni adóinkat. Hát t. képviselőház, ha ezen jobb fizetési kötelességérzet beállt, csak nem fog megszűnni 1882. deczember 31-ikén, hanem átmegy 1883-ra és azontúl is ezen jobb eredmények fognak eléretni, melyek elérettek 1882-ben. (Tetszés a jobboldalon.) Együtt említeni a fizetési kötelességérzetét és másrészt a nagy adóexecutiókat, ebben — — méltóztassék megengedni — egy kis ellenmondás van. Lehet igenis egy vidékre együtt alkalmazni mind a kettőt; de általános következtetést vonni arra, hogy a fizetési készség jobb és az adóexecutiók nagyobbak: az, méltóztassék megengedni, még sem fér össze. Én az 1882. eredményeket leginkább annak tulajdonítom, hogy megvan a fizetési képesség, mert csakugyan azon helyzetbe jutottak az adófizetők, hogy könnyebben fizetik le tartozásaikat; legnagyobb részt ez az oka a mostani javulásnak. De t. ház, a képviselő ur ismételve hangsúlyozta azt, hogy mennyire tér el eddigi programmjától a kormány, mennyire tér el 1880. évi programmjától a pénzügyi bizottság és előadta, hogy miben állanak e változások. Először is megjegyzem azt, hogy 1880-ban, mikor a pénzügyi bizottság ezen határozatot meghozta, a képviselő ur nem lelkesedett annyira mellette. (Derültség jobbról.) Ma azonban nagyon megdicséri e határozatot. De mit mond a pénzügyi bizottság azon határozata? Constatálja azt — s ez legfontosabb része — hogy az államháztartásunkban az egyensúly csakis a jövedelem emelkedése által létesíthető s ezt el lehet érni a fogyasztási adók jobb kihasználása által. A képviselő ur azt mondja, hogy a kormány nem maradt hű ezen programmhoz. Méltóztassanak megnézni, vájjon lehet-e a kormányt illetni azon szemrehányással, hogy nem követte a felállított programmot? Nem is szólok a fogyasztási adóvisszatérítésekről, melyek az államnak 7 millió frtot hoztak, mert ez korábbi időből való, úgyszintén a czukoradó felemeléséről. De az időközben behozott czukor-, kávé- és sör fogyasztási adókat ki kell emelnem. A kávéadót ugyan megszüntetni szándékozik a kormány azért, mert sokkaljövedelmezőbbel, a kávévám emelésével pótolta. Méltóztassanak megnézni a vámtarifa revisiójának eredményeit, apetroleumvám emelését sapetroleumadó behozatalát, mely ma már fennáll és érvényesíti hatását a költségvetésben; ez mind a jövedelem fokozását idézi elő. Itt vannak előkészítve a kormány által azon szándékkal, hogy előterjesztessenek, a szeszadó és a dohánymonopolium iránti javaslatok. Minthogy pedig a pénzügyi bizottság-