Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.

Ülésnapok - 1881-125

125. országos ülés október II. 1882. 31 musnak egy bizonyos nemét alkalmazzák mindenki ellen, a ki nem veszi bebizonyított ténynek azt, hogy ott rituális gyilkosság történt volna. Ez tény. És bárkit küldjenek ki oda, küldjön ki oda a ház bárminő elfogulatlan embert, sem egyik, sem másik irányhoz nem tartozót: azt fogja találni, hogy ott még mindig terrorizálni igyekeznek mindenkit, ki azon bizonyos áramlat kezére nem akar dolgozni, vagyis azon áramlat dictatumát nem akarja elfogadni. Ennek tulajdonítható, hogy a kir. ügyészségnek már harmadik embere van ott és a vádaskodást rigy űzik és úgy állítják itt a^ házban is, mint bebizonyított tényt. Ugy adta elő Onody képviselő ur is a mai beszédében a vádat, mint amely felett nem lehet kétség, hogy t. i. igaz, hogy ott hamis tanút akarnak keresni. A hol ily érzelmek mérvadók és ily borzasztó eset, mint bebizonyított kétségtelen tény van odaállítva a nép elé, mely azt látja, hogy eltűnt onnan egy leány és nem tudja, hogy mi történt vele és neki azt mondják, hogy nincs kétség abban, hogy a zsidók ölték meg és nem azért, mert gonosztevők, mert gyilkosok, hanem, mert ez a vallásuk szertartása. Ez oly borzasztó dolog, hogy fel kell háborodnia a jó emberek lelkiismeretének (Mozgás a szélsőbalon) és az ember valóban kétkedni kezd a felett, hogy vájjon átmentünk-e a franczia forradalom korán és mindazon nagy vívmányokon, melyek a eivilisatió fogalmával összefüggenek. Istóczy Győző: Mi átmentünk, de a zsidók nem! Csernatony Lajos: A t. képviselő urnak lesz alkalma felelni máskor. Istóczy Győző: Fenntartom magamnak. (Derültség.) Csernatony Lajos: Én is. Mikor az ember hallja az olyan értelmezést: igenis szabadság kell, de nem a zsidók részére; a testvériség emberei vagyunk, de a zsidók kizárásával; a jogegyenlőséget kívánjuk, de a zsidók kizárásával ; az ember azt hiszi, hogy nem ezen században él. (Egy hang a szélsőbalról: Lyukas mogyoró! Derültség a szélsőbalon.) Azon oldalról Irányi Dániel t. képviselő ur, amaz oldalról Somssich t. képviselő ur. . . . Szalay Imre: És onnan Csernatony! Csernatony Lajos:Én is, mert jogom van hozzá. Szalay urnak joga van a maga véleményéhez, nekem jogom van a magaméhoz, mindketten egyenlő jogon ülünk e házban. (Helyeslés). Már a múlt ülésszak végén Irányi t. képviselő ur és onnan Somssich t. képviselő ur, ékes kifejezést adtak mindketten felháborodásuknak a felett, a mi történik. Ez elégséges arra, hogy ne azonosittassék egyik párt sem bizonyos emberek eljárásával. (Helyeslés jobb- és a szélsőbalon.) Azért mondtam az imént, hogy meg vagyok győződve, hogy az, mi ama nagy politikai fordulattal, melyet mindenki ugy nevez, hogy nagy franczia forradalom; a mi azon nagy elvekkel, a mi a tudomány minden vívmányával és a mai közmivelődés szellemével ellenkezik: az nem maradhat fenn soká, nem uralhatja a közvéleményt soká, azt el fogja fújni egy egészséges áramlat, mintha soha sem lett volna és akkor vagy nevetni fognak azok, kik előre megmondták, hogy igy lesz, vagy szégyenkeznek azok, kik bele mentek. Nem állítom, hogy nem hona fide hitte az a bizonyos ember is a Kotzebue darabjában, hajói emlékszem a „Bakőz K-ben, hogy ő üvegből van és ezért nem mert leülni, mert félt, hogy eltörik. Mondom, nem állítom, hogy nem bona fide vannak vele, de nem fognak büszkén visszaemlékezni arra, mit e dologban tettek. Nem akarok hosszasabban beszélni, miután nekem nincs leirva a beszédem s igy azt nem olvasom. (Derültség.) Talán kellemetlen dolgokat mondtam, de mind igaz. Én a kérdést, melyet felolvastam, kérem közöltetni a ministerelnök úrral mint belügyministerrel. Elnök: Az interpellátió közöltetni fog a ministerelnök úrral. Onody képviselő ur kivan személyes kérdésben szólani. Ónody Géza : Az interpellátiót előterjesztő Csernatony képviselő urnak azon szavaira kívánok reflectálni, melyekkel azt állítja, hogy én az ügyészi teendőkkel megbízott Havas kir. ügyész ellen a vádakat positiv alakban terjesztettem elő. Engedelmet kérek, de én interpellátióm kezdetén kiemeltem, hogy ezen átaláiiosan elterjedt és a lapokban szellőztetett hír megezáfolva nem lett sinterpellátiómat azon czélból intéztem az igazságügyminister úrhoz, hogy a vád alapossága kiderittessék. Sajnálom, hogy Csernatony képviselő ur szavaimat nem volt képes felfogni, ki egy időben annyira zsidóellenes volt; de a ki ugy látszik, most egy lyukas mogyorót mutatott be a háznak, a mit annak tulajdonítok, hogy a mint maga is beismerte, beszéde nem volt leirva, csak rögtönözve. Tisza Kálmán ministerelnök: T. kép viselőház! (Halljuk!) A három interpellátió közül, mely beadatott, egyik igen t. barátomhoz, az igazságügyministerhez lévén intézve, ő arra bizonyosan meg fogja adni annak idejében a választ. Arra tehát én ki nem terjeszkedem. Azonban kérem a t. ház engedélyét arra, hogy a másik két interpellátióra felelhessek; annyival inkább, mert alig lesz szerencsém a holnapi ülésben jelen lehetni és a választ tovább halasztani magam részéről nem tartanám helyesnek. (Halljuk! Halljuk!) Válaszom egyébiránt igen rövid lehet, mert Simonyi Iván képviselő urnak interpelátiója főbb vonásaiban ismétlése Mocsáry képviselő ur tegnapi interpellátiójának.