Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.

Ülésnapok - 1881-143

366 143. országos ülés (leczember 1. 1882. igen valószínűleg gyakran bekövetkezik az, hogy sem a részvényesek, sem a betevők, hanem a kölcsönvevő fogja ezen adót is fizetni. íme idejut az áthárítás görgetegével a pénzügyminister ur, terheli azon osztályokat, melyeket sújtani épen nem volt szándoka. Nézzük már most a jövedelmi pótadót. Ezt 2.600,000 írttal szándékolják emelni; nem vizsgálom most, helyes-e vagy nem helyes, de azt kérdem, mit jelent itt az emelés tulajdonképen? Ez jelenti azon adók emelését, melyekhez ezen jövedelmi pótadó hozzá van adva, t. i. a föld, a ház és kereseti adó és a tőkekamat-adó emelését; pedig mikor azt a eatastert alkottuk, hát nem azzal bizíatták-e a házat, hogy contingentálva lesz a földadó és nem fog emeltetni; most egyszerre felemelik a jövedelmi pótadót, vele füstbe megy ama szép szándék és remény, de még itt nem is foghatunk megállapodni, a megkezdett úton könyen a tények ereje hajt előre, ha kiderül, pedig ki fog derülni, hogy mindezen adók nem elegendők a rendes kezelés hiányának eleny észtet ésére: akkor vagy le kell azon eredményről mondani, melynek fejében ez az erőlködés kivántatik, vagy az ordinarium emelkedő In, rvának továbbra is utánna kell sietni a pótadó további felemelésével. (Ugy van! balfelöl.) Másrészt épen azokra a vállakra rakjuk az adókat, melyeket továbbra kímélni akartunk, más czím alatt ugyan, de szaporítjuk azon adónemeket, melyek oly kevés fejlési képességet mutattak. Természetes, hogy csak növekedni fog a hajlam, ezen emelés alól is kibújni. Tapasztaljuk ezt ma is nagy mérvben, különösen a III. osztályú kereseti adónál, melynek exorbitáns magas 10 százalékos tétele közvetett kényszer erre a törekvésre. Meg fogják tehát és sokkal nagyobb mérvben kisérteni ezt az erkölcstelen kibúvást, kivált ott, a hol siker reménye van; de ki az,a ki ki nem bújhat az emelés alól; az a földbirtokos, mert ennek mindenki könnyen megtalálja a jövedelmét. (Ugy van! a baloldalon.) És már most t. ház, még többet is említek a pénzügyministeri politikából. Mikor a fogyasztási adók a pénzügyi bizottság jelentése, alapján behozattak, akkor ez azzal motiváltatott és a kormánypárt részéről felszólalók által ki is fejtetett, hogy így nem lesz szükség a direct adók emelésére; épen György Endre képviselő ur mondotta, hogy a direct adók emelését már nem birja el az ország és meg is éljenezték érette: hozassanak be tehát a fogyasztási adók és behozattak. Ez volt az önök álláspontja. Azután, hogy a fogyasztási adó behozatalát lehetővé tegyék, leszállították az adótételeket a czukornál 1 írttal, 4 írtról 3 frtra, a sörnél 1 frt 50 krról egy forintra és most mi történik? Most két év múlva, mikor pénzügyi helyzetünk javulását várjuk, most behozzák a direct adókat és pedig nagyobb mérvben, mint valaha szó volt azok emeléséről, melylyel motiválták a fogyasztási adók elfogadását és egyszersmind párhuzamosan a roinister javasolja, hogy ezen fogyasztási adókból állíttassanak helyre azon tételek, melyeket ő leszállított akkor, hogy megédesítse a fogyasztási adók elfogadását. (Tetszés balfélől) Látják önök, hogy milyen furcsa körben forog a pénzügyminister és látják, mint forognak önök is, szaladnak utána körben. Egyszer önökkel azt mondatja, hogy a direct adókat nem lehet fejleszteni tovább és azt hinné az ember, hogy ez csak sziklaerős elve a pártnak, ebben összeforrt a kormánynyal. Előadja Hegedűs képviselő ur, megéljenzik önök, megdicsérik a ministert. És ime két év múlva halomra löki az egészet és szeretné a nemzet előtt hallgatva eltemetni. (Helyeslés lalfélől.) De mi nem engedhetjük, hogy hallgatva eltemettessék. Önöknek lelkébe van az vésve, hogy ez a pénzügyi politika kapkodás, hogy önöket viszik körbe s egyik napon megtagadtatják önökkel azt, a minek az ellenkezőjét a következő napo» állítniok kell. Önök legtöbbször ugy segítenek magukon, hogy hallgatva állítanak, (Derültség balfelöl) de ez nem segítség, mert habár a szó hallgat, beszélnek a tettek és pedig minden Demosthenesnél szebben beszélnek. (Tetszés balfelöl.) És azutáu, még ha az a vigasz volna, hogy igen, következetlenek leszünk, de teszszük azért, mert egy eredményt érünk el, egy eredményt, mely nagy javulás a nemzetre, nagy javulás országunk pénzügyi állapotára és adjunk igazat a pénzügyi előadónak: közvetve javulás a közgazdasági állapotokra is. De látják önök, minél közelebb jövünk a megszavazáshoz, az a másik hang, melyből a pénzügyminister ur beszélt, annál inkább pianissimo hangzik. (Élénk derültség) Mert először egyenlő erővel mondja ki: kérek, inditványozok új erőfeszítést, új terheket, ezért cserébe Ígérem az államháztartás egyensúlyának első fokát, a rendes kezelésben való egyensúlyt. A mint azonban az előterjesztés vitatása foly, az áj teher kívánsága eddigi erejében megmarad, hanem a mi lemenő scalára jut, az az eredmény emlegetése és mire önök megszavazzák, rájönnek, hogy tulajdonkép az eredmény nem éretik el és az eredmény ismétlése olyan piano volt, hogy jóformán arra emlékezni is indiseretio. (Élénk derültség és helyeslés a baloldalon. Mozgás jobbfelől és felkiáltások: Két óra!) Ha a t. ház akarja, én nagyon meg fogom köszönni, ha holnapra halaszthatom beszédemet. Kész vagyok azt holnap folytatni. (Felkiáltások: Ma! Holnap!) Én, a t. Jókai képviselő ur véleményére rá állok, ha ugy méltóztatnak akarni, halaszszuk holnapra. (Halljuk!)