Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.

Ülésnapok - 1881-143

143, országos ülés deczember 1. 1882. 347 zőkefc; voltam bátor kiterjeszkedni a pénzügyi politika azon eredményére, mely egyfelől terheink consolidatiójában, másfelől bevételeink természetes fejlesztésében áll. S azt hiszem t. ház, hogy midőn az ország költségvetésével foglalkozunk, elég tér adatik e kérdésekben bírálni a kormány politikáját és megszabni az álláspontot, melyet ezzel szemben egyes pártok elfoglalni szándékoznak. Sőt e tekintetben az előzményekre vagyok bátor hivatkozni. A korábbi költségvetések alkalmával igen gyakran erős támadásnak volt kitéve a kormány közigazgatási, vasúti és közgazdasági pol tikája; szóval azon kérdések fejtegettettek, a melyek szoros összeköttetésben vannak a költségvetéssel. Ha ezek most tüzetes vita tárgyát nem képezték, annak nem az előadó az oka. Valószínűleg —- ugy fogtam fel a kérdést — többet tett a kormány e tereken, hogysem a gyakori megtámadásnak és kritikának bő anyagot szolgáltatott volna. (Ellen-mondások a szélső baloldalon.) S minthogy ily szempontból fogtam fel a kérdést, természetes, hogy csak erre szorítkozom a politika vázolásánál. (Helyeslés a jobboldalon.) Azonban daczára annak, hogy igen kevesen foglalkoztak a költségvetéssel és a mérleggel, mégis történtek figyelemreméltó észrevételek, melyekre nézve bátor leszek néhány megjegyzést tenni. (Halljuk!) A korábbi költségvetési vitáknak egyik állandó és főmozzanata szokott lenni a mérleg számítása, Örömmel constatálom t. ház, hogy ez a jelen alkalommal igen kismérvbeii vette igénybe a ház figyelmét, Szilágyi Dezső képviselő ur, igen óvatos fentartással ugyan, de elfogadta a kormány számítását, Helfy t. képviselő ur a mérlegből egyszerűen kidobta azokat miket a pénzügyi bizottság a törvények értelmében köteles volt felvenni és azokból construálta össze a deficitet; ugy, hogy ha elfogadom azt, hogy a törvények értelmében felvett törlesztési — továbbá a budapest-zimonyi vasutat illető fedezeti részek kihagyassanak, akkor számításaink találkoznak. Csak Krisztinkovich Ede képviselő ur nem volt megelégedve a számítással és rettenetes számú milliókat halmozott össze, egyszerűen azon művelet segélyével, hogy bírálata alapjául nem az 1883-diki költségvetést, hanem az 1881-diki zárszámadásokat vette és ezen zárszámadások egyik rovatának végén látott 48 milliónyi pénztári hiányt, a másik rovat végén az államvagyonnál 70,828.000 forintot, a harmadik tabellában a cursusveszteséggel együtt 111.753,000 forintnyi kölesönt. És mit csinált? Mint a skatulyákat összetologatta egymásba, Összeadta, kivonta és így kijött 2B0 milliónyi hiány. Természetes, hogy ha ugyanazon deficit, mely a kölesönt okozza s másfelől, ha azon kölcsön, a mely convertálás alatt áll, ha ezek együtt összetolatnak, noha mindenütt ugyanazon tényezők működnek, akkor csakugyan előáll azon hiány, a melyet a képviselő ur kisütött, de a mely valóban nem létezik; én azonban azt hiszem, hogy ez a skatalyás-összetolási munka, a tényezőknek ilyen összerakása s az ilyen számcsoportositás nem tartozik az 1883-diki költségvetés alapos bírálásához, ugy, hogy a képviselő ur számtételeit tüzetesen bírálnom nem szükséges. (Helyeslés a jobboldalon.) Csak egyszerűen bátor vagyok arra figyelmeztetni, hogy a zárszámadások végén lévő vagyonmérleg megítélésénél óvatosan kell eljárni, mert csak egy adatot mondok. Ha a 158 milliós kölcsön conversiója folytán 25 milliónyi cursusveszteség áll elő, ha a 6%-os járadék conversiója 4°/°-kossá, 140 millió differentiát okoz, ha ezeket a vagyonmérlegből kivonja és azt mondja, ennyi az adósságcsmálás, ennyivel romlott mérlegünk, az igen helytelen ítéletet fog eszközölni, mert akárki, ki a terheket a népre való hárulás szempontjából bírálja meg, arra a meggyőződésre jut, hogy a conversiók előnyösek voltak a népre és nem hátrányosak. Hanem ha a járadékok nagyságái árfolyamkülönbség nélkül fogja megítél ui, igen természetesen hamis következtetésekre fog jutni. A t. képviselő ur nagyon szereti a milliókat és igy most már értem, hogy mikor az nap, melyen a költségvetési vitában felszólalt, a folyosón azt hallottam, hogy a „milliós ember" fog ma beszélni, mi ennek a jelentősége. Én eleinte megijedtem, hogy ilyen nagy vagyonú emberek a szélső balon szerepet játszanak, most már értem, mi volt ennek az értelme. (Derültség jobbfelöl.) Azonban azt hiszem, hogy a költségvetési mérlegre vonatkozó észrevételekre nem szükséges bővebben kiterjeszkedni, de azt az álláspontot, melyet a háznak ezen oldala (Á szélső baloldalra mutat) a költségvetéssel szemben elfoglalt, mindig értettem és értem, mert alkotmányos rendszer és a közjogi alap tekintetében való lényeges különbség van a kormány és a í. szélső bal között s így a költségvetést is egy véghetetlen ur választja el ezen párt álláspontjától és igy igen természetesnek találom, hogy még általánosságbän sem fogadja el a költségvetést. Nem vagyok ezen szerencsés helyzetben azon párttal szemben, melynek pénzügyi politikáját ez alkalommal Szilágyi Dezső t. képviselő ur fejtette ki; nem különösen azért, mert=még korábban elfoglalt, álláspontjával sem tartom összeegyezteheőnek a költségvetésnek általánosságban való visszautasítását, mert korábban történt indokolásaikban rendesen forgalmi, közgazdasági és közigazgatási politika szokott az irányadó argumentum lenni következtetés levonásánál, az idén pedig nem 44*