Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.
Ülésnapok - 1881-143
348 ,43 orsíágos Ölés deczember 1. 188?. ezekre fektette a súlyt, gem a t. képviselő ur, sem pedig Somssioh t. képviselőtársam, ki ez álláspontnak támogatására szintén felszólalt. Azonban el kell ismerne ni, hogy Szilágyi t. képviselőtársam a költségvetéssel tüzetesen foglalkozott és annak tárgyilagos bírálatába bocsátkozott, ugy, hogy mikor beszédét bevégezte, rám azt a hatást tette, mit Shakespeare „Szentiványi álmában 0 egy jelenet Ott ugyanis van Arany János magyarosítása szerint egy Zuboly nevű takács, ki, midőn a mesteremberek a fejedelem tiszteié téré előadást akarnak tartani, minden szerepet el akar játszani Előbb azt mondják neki, legyen Pyramus, azzal nem éri be; nem éri be Tbysbe szerepével, majd holdbeli ember akar lenni, de azzal sem éri be, végre azt mondja, adják neki az oroszlán szerepét. Figyelmeztetik, hogy nem le het, mert ő dühösen fog ordítani. Akkor azt az ígéretet teszi, hogy ő szelíden fog ordítani. Nem tudom, követeltek a t. képviselő úrtól is ilyesmit, fel sem tételezem; de el kell ismernem, hogy tárgyilagos volt s ezen elismerésemnek, ha ugyan van valami értéke, élénk kifejezést akarok adni. (Derültség a jobboldalon.) A t. képviselő ur bírálatában azt mondja: Elfogadom a kormány számításait, azonban roszszalom mégis a pénzügyi bizottság eljárását különösen azért, hogy a költségvetésben mutatkozó javulást csak számokból következteti és nem azon alapviszonyokat veszi bírálata alapjául, melyekre maga a költségvetés fektetve van; s azt állítja, hogy ezen alapviszonyok meg nem bízhatók, ingadozók, a melyekre a költségvetést oly mértékben fektetni, a mint ez történik, nem lehet s ennek következtében rombadől a számítás, a mely arra van fektetve. Ennek bizonyításául az igen t. képviselőm első sorban három adatot hoz fel, másodsorban pedig egy általános magasabb szempontra, lényeges nagy körülményre hívja fel a figyelmet. Bátor leszek ezekkel foglalkozni. A t. képviselő ur t, i. azt mondja : Elismerem, hogya rendes bevételek 4V» millióval javultak, azonban ez nem állandó, erre biztosan számítani nem lehet. Hát t. képviselő ur, a mint már a t. minister ur kifejtette, az az előirányzat nem annyira az újévre van fektetve, mint ő azt feltűnteti, hanem a zárszámadások tényleges eredményére és különösen bátor vagyok figyelmeztetni a rendes bevételekre, hogy a rendes bevételeknek fejlődése évről-évre körülbelül azon arányban, a mely ben itt fel van véve, jó évet és rosszat átlag véve fel — noha ez tüzetes számítást igényelne — átlag megmarad, fentartatott; és ha az egyes adatokat, a melyekre fektetve van, különösen szemügyre veszem, akkor meggyőződhetünk erről. De a t. képviselő ur azt mondja ;Főtényező a avulásban egyfelől, mindent egybevéve, a közösügyi kiadásoknak apadása, másfelől — a mi ezzel kapcsolatban van — a vámbevételek fejlődése. Hiszen igaz, t. képviselő ur, hogy az ugy van, de bátor vagyok arra felhívni figyelmét, hogy azon állítása ezen ténynye] szemben, hogy most a vámbevételeknek eredményét és egyszersmind a conversió eredményét felemésztjük, hogy e kedvező eredmény a rendes bevételekben előálljon, ez nem áll, mert hiszen a vámbevétel ezen emelkedése csak az újabban hozott törvényhozási intézkedéseknek eredménye. És azt hiszem, ha figyelmére méltatja a t. képviselő ur a monarchia egész forgalmának fejlődését, a melyben nem stagnatio, hanem igen szép fokozódás vau, akkor nem arra a következtetésre fog jutni, hogy a vámbevételek tiszta eredményére 14 s /* millión túl sem jövőben, sem azontúl számítani nem lehet, hanem miután oly eredményt érünk el már az első évben a törvényhozási intézkedések után, hogy a zérusról rögtön ide emelkedik föl az eredmény, legalább annak bizonyos fejlődésére jövőben is számítani lehet. Ép igy nem áll a t. képviselő urnak azon állítása sem, hogy a conversió eredményét felemésztettük. Mert az igen t, pénzügyminister ur már elmondta, hogy a törvényben biztosított tiszta eredménynek körülbelül egyharmada van eddig elérve, a mennyiben a conversiónak keresztülvitele bizonyos lassúbb tempóban halad ugyan, de természetesen annak eredménye sem mutatkozik teljes mértékben egyszerre. Igaz, t. ház, hogy még egy igen lényeges tényezőre hivatkozott a t. képviselő ur, hogy a hitet ezen előirányzat megbízhatóságában megingatta, egy tényező és ez a tényező a sokat emlegetett Bosznia. És abban igazat adok a t. képviselő urnak, hogy ez tulajdonképen csak hozzávetés — és a mint mi azt mondhatjuk, hogy a békés viszonyok helyreállításában bízunk s ennélfogva a költség vetés betarthatását is valószínűnek tartjuk: épen oly joggal állíthatja a képviselő ur azt, hogy e békés viszonyok fentarthatók nem lesznek, újabb és ujabb kiadások fognak lázadások következtében keletkezni s igy a költségvetésnek ezen tétele is a jövő évben, vagy később változást fog szenvedni. Hanem hát ez tulajdonképen inkább hozzávetés mint biztos adat és ha egymás álláspontját kölcsönösen respectáljuk, magára a költségvetésre nézve igen lényeges következtetést, legalább positiv számokban kifejezhető következtetést ebből vonni nem fog. A javulás t. ház, a bevételek fejlődésénél — és erre súlyt fektetek — nem az adóemelésben mutatkozik, az egyenes adók előirányzata nem felemelés, hanem a valószínű eredményre, nevezetesen pedig a vasutak, posta és távírdák jövedelme, a bélyegadók, fogyasztási jövedelmek és az adórestitutiókbau való részesülés emelkedésére van fektetve.
