Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.

Ülésnapok - 1881-143

346 145. országos ülés deczember 1. 1882. ! Hiszen t. ház, köztudomású dolog az, hogy tisztviselőink átalában nincsenek jól javadalmazva, viszonyítva a külföldhöz és csak specialiter a Lajthántúli tartományok tisztviselőihez, nagyon mostohán fizetvék, de erről most nem szólok, hanem tisztán a lakbér kérdéséről és röviden annyit jegyzek meg, hogy például azt a 200 frt lakbérilletményí, melyet a törvényszéki birák élveznek, nem tartom eonveniensnek azon hosszú szolgálati időhöz, a melynek révén az illetők a törvényszéki birói álláshoz eljutnak, de másrészt nem hiszem, hogy ily alapon Magyarország szorosan vett független birói kara megteremthető legyen. Mit szóljak a segéd- és kezelő-személyzet ről ? Hisz csak a minősítési törvény, de a tényleges állapotból kifolyólag is ezek az intelligens osztályhoz tartoznak, következéskép a társadalomban tisztességesen kell megjelenniök, hol van még a család fentartásának gondja és a gyermekek felnevelése* Én teljesen átérzem azon feladat súlyos voltát, hogy akkor, mikor hazánk pénzügyi bomlásnak néz elébe, akkor fizetés-felemelést indítványozok; de t. ház, midőn azt látom, hogy idegen czélokra milliókat elfecsérlünk, akkor testvéreimtől, a nemzet fiaitól nem sajnálom azt a néhány 100 ezer forintot, amely a költségvetésben differentiát okozna. Igaz t. báz, hogy e hivatalnoki kar nem bosnyák és herczegov. Gr. Apponyi Albert: Hisz az a bűne. Gruber János: S ezért ezek szükséglete előtt sokkal könnyebb elzárkózni, mint azon szükséglet elöl, melyből folyólag egy morlák rekruta 27 ezer írtba kerül. Az sem utolsó dolog, hogy ezen fizetés után a t. kormány kamatul az alsóbb hivatalnoki kar meggyőződését is bérbe veszi, vagy nem tapasztaljuk-e, hogy a képviselőválasztásoknál azok elhatározására pressiót gyakorol ? Nem fejtegetem ezt bővebben, hanem csak annyit mondok, hogy egy általánosan jelentkező közszükség elől elzárkózni lehet egy időre, de annak teljesülni kell, ha csak Magyarország közbékéjét, köznyugalmat és társadalmi rendjét indolenter felháborítani nem akarjuk, vagy legalább annak felháborííásához járulni nem akarunk. T. képviselőház ! Befejezem beszédemet. Csekély tehetségemtől kitelhetőieg igyekeztem a hazai közállapotok szomorú képét bemutatni, a mely kép talán mindenkit meggyőzhet arról, hogy ezen leverő társadalmi közállapotokban sokkal nagyobb alapja és tápszere van a socialisticus irányzatnak, mint abban, ha Herman Ottó t. képviselőtársam az állam luírizása ellen felszólal. Megvan ez a socialís állapot akkor, midőn Magyarország í'öldmívelö munkás népe a magyar földet, a melynek jövedelme a tatár és török csordák pusztításait is kiheverte, elhagyni kénytelen, mertnem élhet meg; megvan ez a socialisticus állapot akkor, midőn a beteg adózó polgár ágyából a vánkost, istállójából a barmot elviszik a végrehajtók; és meg van ez az állapot akkor, midőn Magyarországnak törvénytisztelő népe az állam közegeit, a végrehajtókat revolverekkel és késekkai fogadja. (Ügy van! a szélsőbalon.) A t. mínister ur a múlt évi költségvetés tárgyalása alkalmával, ha jói emlékszem, ennyit mondott: kitartás, szívósság és honszeretet le fog győzni minden akadályt, mely a pénzügyi kibontakozás útjában áll. Ne vegye rossz néven a t. ministerelnök ur, ha én ezen attribútumokat a kormányra alkalmazva, azon meggyőződésemnek adok kifejezést, hogy igenis a kormány részéről kifejtendő kitartás a magyar alkotmány sarkalatos elvei megvédésében, a kormány szívóssága az idegen és haszontalan kiadások megtagadásában és a kormány honszeretete, a melyből kifolyólag a pénzügyi kibontakozás egyedüli feltételeit, az önálló pénzügyet, az önálló hadügyet, az önálló vámés külkereskedelmi politikát visszaszerzi, fogja csak a magyar társadalomról levenni ama lidércznyomást, a melynek nere: állandó deficit, (ügy van! a szélső baloldalon.) Nem fogadom el a költségvetést. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: T. ház ! Szólásra többé senki sincs följegyezve. Ha tehát szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Szavazás előtt szó illeti még a bizottság előadóját és az ellenindítvány beterjesztőit, Helfy és Szilágyi képviselő urakat. Hegedűs Sándor előadó: T. ház! Az imént bezárt költségvetési vitában magával a költségvetéssel kevesen foglalkoztak tüzetesen; többnyire áttértek vagy a közjogra, vagy a társadalmi viszonyokra, vagy pedig a nemzetközi politikára; és nekem, mint a költségvetés előadójának, kevés alkalmam van a nagy politikával foglalkozni. Ez alkalmat csak ott ragadhatom meg, a hol az szoros összeköttetésben van magával a költségvetéssel és ezen szempontból a költségvetés ellen intézett támadásokra leszek is bátor refleetálni. Előzetesen Is Helfy t. képviselőtársamnak akarom a választ megadni azon vádjaivalszemben, hogy, noha bevezető beszédemben a kormány politikáját ígértem vázolni, de arra még sem terjeszkedtem ki. Igenis t. képviselőtársam, én foglalkoztam a kormány politikájával annyiban, a mennyiben feladatom körébe tartozik, a mennyiben az a költségvetéssel összefüggésben van. És ez nemcsak a merev, száraz számokban nyilvánult. Voltam bátor kiterjeszkedni forgalmi politikánk eredményére; jeleztem a közgazdasági és culturális téren való fejlődésre és ezen fejlődés előmozdítására a költségvetésben fokozottan növekedő ténye-