Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.
Ülésnapok - 1881-143
344 I4S- országos ülés deczember 1. 1882. tályait, akkor előttünk fog állani azon következés, melyet a pénzügyi kormányzat szülöttjének tekintek és a gyermekek fogyatkozásából meg fogjuk ítélhetni az apák bűnét. Hogy a hazánk közviszonyai által indokolt sorrendet megtartsam, foglalkozom első sorban a földmívelő osztálylya], ezen eminenter termelő Magyarország földmívelő népével. Azt hiszem, nem én vagyok az első e házban, a ki ezen osztály részéről hangoztatott azon óhajt hallhatta, mely szerint ezen néposztály visszakívánkozik az 1848 előtti állapotokba, visszakívánkozik a feudális korszak állapotába. T. ház! Csak a közelmúltban láttuk példáját annak, hogy akkor, mikor a hazai izraelita polgártársaink nyugalma, békéje, a kormány hite szerint megzavarva, veszélyeztetve volt, hogy a t. kormány kivételes rendszabályhoz fordult, sőt hozott statáriumot és elkövetett törvénysértést Leszámítva a statáriumot és törvénysértést, én helyeslem is a kormány ezen gyökeres gyors eljárását, hanem akkor megvárhatom, hogy a földmívelő osztály sorsával is komolyan foglalkozzék, a melyről eddigelé bizonyítékot nem adott. Azt hiszem, nemcsak az én figyelmemet nem kerülte el, de a kormányét sem, egyikünkét sem azon rombolás, pusztulás, mely a földmívelő osztályt a felszabadított uzsora gázüzemiéivel és a korcsmaadósságok lélektelen előidézésével érte; és mit tett a kormány? Talán akként vélekedett a t. kormány, hogy ez a katastrófa a földmívelő osztálynak csak könnyelmű részét érte. Ki tagadhatja azt, hogy egy rossz esztendő, egy rossz termés a legmunkásabb, legjózanabb földmívelőt is azon helyzetbe hozza, hogy idegen segélyre szoruljon, Hová forduljon ez a földmívelő, talán a takarékpénztárakhoz; hiszen a takarékpénztárak az uzsoratörvény megalkotása előtt szintén uzsora-intézetek voltak és talán ma is azok, a hol a kölcsönvevő a busás kamatokon felül a telekkönyvi bekebelezési költségekben bőven megfizeti az uzsorát. Mit tett tehát a földmívelő osztály, hová fordult: a magán hitel kevésbé zaklató forrásához, a hol a kamatok nagyságát hízelgő szavakkal szelídítették. Epén a kormány hivatalos közlönyének árverési rovata megmutatja azon pusztulást, mely a földmívelő osztályt érte. Mikor ezen veszélyt felismerte mindenki, csak az nem, a ki nem akarta, ekkor a kormány megalkotta az uzsoratörvényt oly módon, hogy a bekebelezett adósságok kamatmaximumát 8 0 /°-ban állapították meg. Örömmel fogadtuk a kormány ezen atyai gondoskodását, a mely azonban csak irott malaszt, mert az általános váltóképességet érintetlenül hagyta, pedig tudjuk, hogy az uzsora épen a váltóval szedi áldozatait. Igaz, hogy az igazságügyi kormányzat épen a múlt évben beterjesztett egy törvényszánandóan kopottak, midőn tábori és tüzérségi anyagszerekre 350,000, lő- és oldalfegyverekre 119,000, a lőpor előállítására 750,000 s a hadi tengerészetnél a tisztelgésekre szükséges lőszerekre 5,673 frtot fizet a monarchia évente : Akkor t. ház, ha felemlítem, hogy az ezen összegekből Magyarország az őt illető hányadot csak hitelműveletekkel, csak adófelemeléssel, csak javaink elidegenítésével tudja fedezni, akkor meg tudom érteni, hogy a kormány a belszükségletek terén igenis elment a takarékosság legszélsőbb határáig. Midőn t. ház, a közös hadsereg katonai képző-intézetei évente 1.800,000 forintba kerülnek, nem csodálkozom, miért fordít Magyarország ipari és kereskedelmi czélokra csak 134,000, gazdasági összes ágakra csak 500,000-et, hazai összes tanintézetekre, összes közművelődési czélokra alig 3 milliót. T. ház! így meg lehet érteni, miérí nincs a szükségesekre, mikor azt látjuk, hogy az állami bevétel jelentékeny részét haszontalan felesleges kiadások elemésztik. Mert t. ház, engem a monarchia és hazánk kül- és belbiztosságára való hivatkozás, annak folytonos emlegetése, hogy az e czélból szükséges véderő költségvetésébői egy jottát nem lehet törölni, ha csak a monarchia nagyhatalmi állását, hazánk határainak megvédését koczkáztatni nem akarjuk, engem meg nem nyugtat. Senki tőlem rósz néven nem veheti, hogy az oly sokszor derék és vitéznek emlegetett hadsereg mai szervezetében a válság beállta esetén garantiát nem látok. Következésképen nem lehetek hive oly politikának, mely szuronyokra támaszkodik és az adózóktól kipréselt milliókat ezekre fecsérli, Én ily pénzügyi politikának hive nem lehetek, Elhiszem azt, hogy még lesz egy pár évi idő, mig új hitelműveleteket fogunk alkothatni, talán lesznek jóhiszemű külföldi hitelezőink, talán lesz a magyar társadalomnak egy pár rétege, melyből még néhány millió adót ki lehet sarczolni, talán lesz még az elidegenítésre alkalmas államvagyon, de azt hiszem, hogy ezen idő sokáig nem fog magára váratni oly pénzügyi gazdálkodás mellett, mely Magyarország évi kamattartozását rövid idő alatt 72-ről 100 millióra felemelte, vagyis az évi kamattartozást 35 millióval szaporítá. Előre bocsátottam t. ház, hogy én a költségvetés tételeinek részletes bírálatába, még kevésbé a kormány pénzügyi politikájának bonczolgatásába nem fogok ereszkedni, azonban legyen szabad nekem e helyütt inkább a kormány pénzügyi politikája által teremtett hazai közállapot szomorú képét bemutatnom. T. ház! Tekintsünk széjjel az országban, figyeljük meg a magyar társadalom egyes osz-
