Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.

Ülésnapok - 1881-142

142. országos ülés november 29. 1882. 335 szédére reflectálnék, csak egy megjegyzésem van Helfy t. képviselőtársam beszédére azt illetőleg, a mi az épen most lefolyt incidensre vonatkozik. (Halljuk!) Én igen jól értettem Helfy t. képviselő ur nyilatkozatát. Azt hiszem, ő csakugyan nem akart szemrehányást tenni sem a megnevezett főpapoknak, sem a clemsnak, ő csak a kormánynak akart szemrehányást tenni. (Derültség jobbfélöl.) És miért? Azért, hogy történt valami és nem állotta útját, törvényellenes? Nem, hanem azért, hogy engedett nyilatkozatokat tenni olyanokat — melyek helyes, vagy nem helyes voltáról most nem kívánok szólni — de a melyek mindenesetre neki nem tetszettek; mert különben miért tehetett volna szemrehányást, nem tudom. Mert hiszen a kormány épen ugy nem lehet felelős a kalocsai, vagy egri érsek nyilatkozataiért, a mint nem lehet felelős a képviselő ur nyilatkozatáért. (Helyeslés jobbfélöl.) De hogy ezélzata mi volt, abban tökéletesen igazat adok és tökéletesen elhisz hogy Miehl képviselő ur félreértette. És most pár szót t. ház, Somssich Pál tisztelt képviselő ur beszédére. (Halljuk!) Nem fogok a boszniai kérdés taglalásába belemélyedni és csak kettőt jegyzek meg. (Halljuk!) A képviselő ur azt mondotta, hogy e foglaláshoz a magyar kormány a közös kormány pressiója alatt járult. Én elismerem, hogy nem vágyva reá, pressió alatt járultam, de nem a közös ministerium, hanem az adott viszonyok, európai körülmények pressiója alatt. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezen pressió alól kivonni magát soha senkinek sem sikerült. A másik, a mit ezt illetőleg megjeg3'ezni kívánok, az, hogy a t. képviselő ur egy igen nagy igazságot mondott ma, midőn azt mondta, hogy az egyesített erő több, mint a megosztott erő. Senki sem tagadja. De ebből következtette aztán a boszniai occupatióból származó veszélyeket. Mert azt mondja, hogy ha egyszer háborúba mennénk, akkor, midőn fő erőnknek a Kárpátoknál — az 8 szavait idézem — vagy ha lehet, a Kárpátokon túl kellene állani, erőnk egy negyedét, vagy talán többet is el fogja vonni Bosznia és Herczegovina, mert akkor az összes délszláv áramlattal fogunk szemben állani. Ezen okoskodásnak, bocsásson meg a t. képviselő ur, csak egy gyönge oldala van, de ez nagyon gyenge: az, hogy nem tudná, de talán mégsem kisérthetné a t. képviselő ur bebizonyítani, hogy ha csakugyan áll az, hogy midőn a Kárpátokon túl kell verekednünk, egyúttal a délszláv nemzetekké] állunk szemben, hogy akkor, ha Herczegovinában és Boszniábfiu nem volnánk, nem kellene ugyancsak ott védeni határainkat. (Élénk tetszés a jobboldalon.) Én nem hiszem, hogy volna ember, ki meggondolja a helyzetet s azt mondhassa, hogy akkor nem kellene, sőt bizonyosan sokkal rosszabb viszonyok között kellene, (Ugy van! jobbfélöl) feltéve mindig, hogy áll a t. képviselő ur által odatett föltevés. Csak még egy pár szót azokra, miket a t. képviselő ur a kivándorlásról, a nagy állandó hadseregekről s ezzel rokoneszmékről mondott. (Halljuk!) Én, t. ház, sohasem tagadtam, nem fogom tagadni most sem, hogy Európa összes continentalis államaira nézve bizonynyal nagy jótétemény volna — adja isten, hogy mentül elébb bekövetkezzék — hogy a nagy állandó hadseregeket leszállítani lehessen. De abban már engedelmet kérek a t. képviselő úrtól, hogy, eltekintve most minden nagyhatalmi állástól, ha csak egyesegyedül a vagyoni és anyagi fejlődés érdekeit tartjuk is szem előtt országunkat illetőleg, még ezen szempont sem engedi, hogy fegyveres erőnket leszállítsuk akkor, midőn minden szomszédunk óriási fegyveres erőben áll. Erre nem kell nagyhatalmi állás, nem külpolitikai állás, tisztán a vagyoni fejlődhetés érdekében is szükséges az addig bármennyi kárt tegyen is külömben, mert a hol a lét iránti biztonság uincs meg, ott anyagi fejlődés nem volna soha, nincs és nem is lesz. (Igás! Ugy van! a jobboldalon.) A t. képviselő ur quasi ezt teszi felelőssé nem csak a kivándorlásért, hanem azt mondja, hogy meg kellene gondolni azt is, hogy ily módon elvonatván a munkaerő, a nemzetgazdászat nem fejlődhetik. Ezt teszi felelőssé a kivándorlásért és még hozzá teszi, hogy ez indoka azon nagy társadalmi bajoknak, melyeknek a nélkül, hogy a népnek anyagi jobblét adassék, urává lenni nem lehet. T. ház! mindenekelőtt most csak mellesleg jegyzem meg, hogy a mi a kivándorlást illeti, sajnos, nálunk minden egyes munkaképes emberért kár, a ki kimegy, kár hogy annyi is kimegy; de az államgazdászatot veszélyeztető oly nagy tömegű kivándorlásról, mint a minőkről beszélni szeretnek, nincs tudomásom. De van tudomásom arról, hogy már kezdenek visszajönni azok, kik néhány évvel ezelőtt kimentek. És van még egyről tudomásom. Arról, hogy azok, kik szereztek Amerikában, kik pénzt küldenek vagy hoznak vissza, megvallják, hogyha ugy akartunk volna itthon is élni és dolgozni, itthon is szerezhettünk volna. (Helyeslés a jobboldalon.) De némi ellentét is van a dologban, mert a képviselő ur egyfelől ezt mondja: »Nem fejlődhetik a nemzetgazdaság, mert a hadsereg elvonja a munkaerőt, másfelől ott a van kivándorlás, mert elszegényedett állapotunkban nem tudunk munkái