Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.

Ülésnapok - 1881-142

336 í42 országos ülés no ember 29. 1S82 adni a munkát kereső embereknek. Már vagy nincs elég munka, ekkor szerencse, hogy egyrészét legalább eltartják a hadseregben, vagy van munka, ekkor a kivándorlás okait másutt és nem ott kell keresni, a hol a képviselő ur kereste. (Tetszés joblfelől.) Legfontosabb része a képviselő ur beszédének mindenesetre az, a hol a mindenütt mutatkozó socialis bajokat érinti. Hogy kisebb-nagyobb mértékben, ilyenek léteznek mindenütt, az kétségtelen, hogy azoknak orvoslásáról gondoskodni kell, ez is kétségtelen : de hogy azok létezésének a miénkhez hasonló pénzügyi politika vagy a nagy hadsereg lenne az oka, ez már nem olyan kétségtelen, mint a képviselő ur monda, mert kérdem, hol vannak ezek nagyobb mértékben? A t. képviselő ur megkérdezhette volna attól az amerikai úrtól, a kire hivatkozott, hogy ha náluk nincs nagy hadsereg, ha náluk minden oly dicső, ezen socialis bajok miért vannak nagyobb mértékben, mint nálunk 1 (Eyy hang a szélső latról: Ott nincsenek') Az, ki azt mondja, hogy nincsenek, bocsánatot kérek, bárki legyen is, de az amerikai viszonyokat nem ismeri. (Helyeslés jóbbfelöl.) De menjünk közelebb. Ha a nagy hadsereg az oka, miért látjuk Angliában ezt sokkal nagyobb mértékben, mint nálunk. Méltóztassanak csak Irlandra gondolni. Ott nincs nagy közös hadsereg, ott nem mi csináljuk a fináncz-politikát. (Derültség a jobboldalon) Méltóztassanak megengedni, mindenért, a mi a világon rósz történik vagy ha minálunk mutatkozik, bizonyos irányzat egyegy kinövése, mindig egy bizonyos folytatott politikát felelőssé tenni akarni, nem egyezik meg sem az igazsággal, sem a méltányossággal, (ügy van! jobbfelöl.) Készemről azon meggyőződésben vagyok és én is számot vetek lelki ismeretemmel, mint a képviselő ur, hogy mindazon bajokon, a melyekre a képviselő ur is hivatkozott és a melyeknek lételét részben tagadni nem lehet, csak ugy lehet segíteni, ha az ország léte és fennállása iránti hit és bizalom benn és künn megerősödik, de ennek eszköze nem a másikat meg nem váró fegyver-letevés, hanem ezen csak ugy lehet segíteni, ha következetesen reducálva ott, a hol lehet, de meg nem tagadva, a mi az állam fejlesztésére okvetetlenül szükséges, igyekezünk lassan, hangyamunkával, nem követelve csodákat, az állam háztartását ugy berendezni, hogy a mit a jövő számára csinálunk, annak terheit részben viselje ugyan a jövő is, de a jelennek szükségleteiért mennél rövidebb ideig kelljen s mennél kisebb mértékben a jövendőt is terhelni, vagyis a mint t. barátom a pénzügyminister szándékát jelezte, állítsuk helyre minél előbb rendes kiadásainknak egyensúlyát, szorítkozzunk azután a befektetéseknél is azokra, melyek épen a közvagyonosodás államvagyonosodásnak emelkedése szempontjából szükségesek, sőt elutadthatlanok. Én, t. ház, megvagyok arról győződve és csak a kölcsönösséget kérem a t. képviselő úrtól, hogy ő komolyan, számot vetve lelkiismeretével teszi azt, a mit tesz, de én a magam részéről azt hiszem, magam és azok számára is, kik e költségvetést megszavazzák, megkövetelhetjük, hogy ép ugy feltétessék rólunk, hogy mi is lelkiismeretes megfontolás szerint tesszük azt, a mit jónak tartunk. Én a magam részéről, midőn ezen költségvetés megszavazását kérem, tudom, érzem, elvállalom azért a felelősséget és azt hiszem, nyugodtabban vállalhatom el, mint elvállalhatnák azok, kik annak megtagadását javasol ják, ha azon szerencsében nem részesülnének, hogy a megtagadás nem fog sikerülni. (Élénk helyeslés jobb felől.) Irányi Dánlel: Csak azért kérek a t. háztól néhány perezre kegyes kihallgatást, hogy a felszólalt két minister urnak előadására tehessek némely megjegyzést. A t. pénzügyminister ur, hogy vele kezdjem, minthogy a felszólalók közt ő volt az első, Somssich t. képviselőtársunknak felelve, többek közt azt méltóztatott mondani, hogy a hadsereg leszállításának és átalán fogva az európai béke fentartása vagy fenn nem tartásának kérdése nem e ház, nem a magyar országgyűlés, a magyar törvényhozás elé való. Tudom, hogy mire czéizott a t. nvnister ur. Azt akarta kifejezni, hogy a külügyek megvitatása, az azok felett való határozás egy másik testületet, t. i. a delegátiót illeti. (Egy hang jobbfelöl, Nem azt értette!) Ha nem ezt értette, akkor miért tagadta meg a magyar országgyűlésnek az ezen kérdésekhez való hozzágzólhatást? Ha nem a delegátiót értette, akkor nem tudom, kit akar avval a joggal felruházni, hogy a minket is illető külügyi kérdésekhez hozzászóljon? Én tudom ugyan, hogy a delega tiónak a törvénynél fogva joga van a küliigytninistertől számon kérni a külügy mikénti vezetését, de azt is tudom, hogy ugyan a törvény értelmében a külügyminister csakis a monarchia két államának kormányával egyetértőleg vezetheti a külpolitikát. Minthogy pedig a magyar kormány ennek az országgyűlésnek felelős, azt gondolom, hogy a külügyek mikénti vezetése is ugyanezen testületnek megbirálása alá is tartozik. A t. pénzügyminister ur, hogy Somssich t. képviselőtársamnak a jövő iránti aggodalmait eloszlassa, arról biztosított miaket, hogy jövőre a költségek apadni fognak, a mennyiben uj beruházásokra szükség nem lesz, hivatkozván a többi közt arra, hogy a budapest-zimonyi vasút kiépítésével az ezen rovatra szükséges kiadások