Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.

Ülésnapok - 1881-142

334 142. országos ülés november 29. 1882. államainak költségvetését nem maguk, hanem Európa államainak viszonyai határozzák meg és mindaddig, mig ezen viszonyok Európában nem változnak, bárki üljön is a kormányszékeken, a költségeket tetemesen leapasztani nem fogja: ezért elfogadom a költségvetést. Most engedje meg a t. ház, hogy Helfy Ignácz képviselő ur tegnapi beszédjének egy passusára néhány szóval feleljek. 0 a kormányt reactionárius szellemmel vádolj többi közt három egymásután következett főpapi beszéd miatt. Ez eszembe juttat egy történelmi esetet. Németh Albert; Halljuk, mert részemről nagyon szeretem! Miehl Jakab: Midőn az 50-es években Scitovszky herczeg-primás az ország katholikusait a mária-czelli nagy búcsújárásra felszólította, ha jól emlékszem e szavakat mondotta: „Ha valaha, ugy most van Magyarországnak szüksége imádságra!" És mikor azután a majd 10 ezerre menő ájtatos katholikusokat el is vezette, találkozott ugy az országban, mint az országon kivül nem egy ember, a ki revolutiót lármázott. Most, midőn három katholikus főpap, ki — mint azt Helfy Ignácz képviselő ur tudni nem látszik — hivatva és rendelve van az istentől (Ellenmondások és derültség) -— katholikus fogalom szerint — az egyház és annak jogai felett őrködni, midőn, mondom, három katholikus főpap e jogok védelmére száll és felszólal: akkor reactíót lármáznak és Helfy képviselő ur ezzel vádolja a kormányt és vádolja indirecte a bárom főpapot is. Ugy látszik, Helfy képviselő ur az országban mindenkinek megadja a szabadságot, hogy a maga véleményét megmondja, hiszen ugyanazon beszédében abso^ut szólásszabadságot kér és követel, csak a katholikus papságnak nem akarja ezt megadni; megengedi mindenkinek az országban, hogy jogait védje, csak a katholikus papságnak nem. Mert mit vétett, mit követelt a három főpap? Meg mondom igen röviden. Az első, Kalocsa biboros kardinálisa a katholikus egyház által századokon át ez országban bírt és országos törvények által szentesített jogokat tulajdon iskoláink felett, nem másoké felett, tulajdon iskoláink felett követelte. Szathmár lángeszű püspöke, (Zaj) igen lángeszű és lánglelkű püspöke pedig határozottan, férfiasan és magyarosan megmutatta a különbséget, mely a katholikus egyház ^és más felekezetek belszervezete közt van. Én hallottam remek beszédét, a legnagyobb figyelemmel hallgattam, de sem szavaiban, sem hanglejtésében gúnyt nem találtam és azért én a képviselő ur ily irányú kifejezését visszautasítom. En visszautasítom még feltevését is annak, mintha a magyar katholikus papság gánynyal élne felebarátai, az országban létező bármely hitfelekezet ellen. (Helyeslés.) Ezt a magam, Szathmár püspöke és a magyar papság nevében utasítom vissza. A harmadik, Eger mély tudományú érseke. Kimutatta a püspök beszédében a határvonalat az állam és az egyház-hatalom között és figyelmeztette az országot, figyelmeztette a polgárokat, hogy egyik vagy a másik e határvonalat át nem lépheti a nélkül, hogy szent jogokat ne sértene; figyelmeztetett különösen, hogy ezen Szent-István országában az államhatalomnak ezen határvonalat a nélkül, hogy a katholikus egyház szent jogai ne sértessenek, a nélkül, hogy az állam majdnem ezer éves alapjai meg ne ingattassanak, átlépnie nem szabad. Ezt tette a három főpap és ebben én reactiót nem találok. Tartoztam ezzel a felvilágosítással Helfy t. képviselőtársam szavaira. Különben, a mint jeleztem, a költségvetést elfogadom, Helfy Ignácz: T. ház! A mit az előttem szólt t. képviselőtársam a dolog érdemére mondott, arra most reflectálni, igen természetesem jogom nincs; lesz majd alkalmam ezt tenni zárbeszédemben; de tartozom igenis nyilatkozni szavaimnak félremagyarázása miatt, mert a t. képviselő ur oly nyilatkozatot fogott reám, a metyet nemcsak, hogy nem mondtam, de a melynek egyenesen ellenkezőjét jelentettem ki. Ugyanis a t. képviselőtársain azzal vádol engem, hogy mig az egész világ számára, minden vallásfelekezet számára teljes szabadságot kívánok, ezt csak a katholikus papságnak nem akarom megadni. Hát engedelmet kérek, én ezt nem cselekedtem, mert én kijelentettem, hogy nemcsak hogy teljes jogában van azt mondani, hanem hogy kötelességét is teljesíti akkor, mikor saját egyházának, melynek — mellékesen megjegyzem a képviselő urnak, én is vagyok olyan hű tagja, mint a képviselő ur, habár nem is vagyok pap (Derültség) — mondom, mikor egyházának jogai fölött őrködik. Én csak a szellemről szóltam s majd lesz alkalmam azt bővebben is kifejteni, miután ugy látom, hogy a képviselő ur engem meg nem értett. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Bár senki sincs felírva, nem kívántam a vita berekesztését bevárni, nehogy azzal vádoltassam, hogy csak akkor emelek szót, mikor már a vita bezáratott egy oly kérdésben, mely speciális tárczám ügyére vonatkozik. De ha szót kértem, teszem ezt főleg csak azért, hogy pár reflexiót azokra tegyek, a miket Somssich Pál igen tisztelt képviselő ur mai napon felhozott, mert a mi tisztán a költségvetési kérdéseket illeti, azokra nézve t barátom, a pénztigyminister épen a mai napon is megadta a szükséges felvilágosításokat. Mielőtt azonban Somssich képviselő ur be-