Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.

Ülésnapok - 1881-142

142. országos ülés november 29. 1882. 325 melyet bizonyítni se kell, a többi dolgokban pedig azt mondja a pénzügyminister ur, annyira lementünk a takarékosság színvonalán, hogy inkább azon kell gondolkodnunk, hogyan emelkedjünk felébb, nem pedig hogy még lejebb szálljunk. A takarékosság tehát végkép elutasitíaíik kormányunk által. Én felfogom, hogy ilyen helyzetben a pénzügyminister urnak nem marad egyéb eszköz hátra, mint az adóra támaszkodni és azon rablógazdálkodást folytatni, a mely utoljára is tönkre tesz bennünket. (Igaz! Ugy van! halfelől.) De hát fontoljuk meg í. ház ezen eljárásnak következéseit higgadtan, objective. Egy jó ismerősöm, a ki a pénz és kereskedelmi ügyekben szakavatott ember és tekintélynek ismertetik, üzlete körében érintkezvén egy amerikaival, köztük ezen párbeszéd fejlődött ki: (Halljuk!) "Csodálkozom azon, hogy ax amerikai nép oly olcsón tud termelni, ugy Logy velünk a világpiaczokon nem csak versenyez, de bennünket saját piaczainkon is legyőzni, kiszorítani képes." Erre nyájas mosolyjyal igy felelt az amerikai: „Azon nincs mit csodálkozni, lássa, nálunk minden munkáskéz dolgozik, hasznos munkát végez, termel, hadseregünk alig néhány ezer embert von el a közmunkától, míg önök európában millió számban tartják a munkáskezeket a hadseregben, (Ugy van! Ugy van! halfelől) a kik ilyen termelő munkát nem végeznek, a kik fogyasztanak csak, a kiknek fogyasztási költségeit meg kell önöknek fizetni, ki kell a kormánynak adóban vetni a munkás népre, földmívesre, kereskedőre, iparosra, kézimunkásra egyaránt, ezzel a termelési költségek annyira szaporodnak, maguk a termények annyira megdrágulnak, hogy velünk, a kik hasonló terhekkel nem vagyunk leigázva, nem bírnak versenyezni-" Tanulságos egy párbeszéd. (Igaz! Igaz! halfelől.) De az még tanulságosabb lesz, ha még tovább hallgatjuk az amerikainak szavait, ki azután ezeket monda: „És most már rajtam van a sor csodálkozni. Csodálkozom — úgymond — a felett, hogy Európa hatalmas országai és kormányai belátván — mert lehetetlen, hogy be ne lássák — a nemzetgazdászat terén való folytonos sülyedésüket, még is nem merik, vagy nem bírják, vagy nem akarják annak okait megszüntetni, sőt ellenkezőleg hadseregeiket mindinkább szaporítják, azokat mind drágábban, költségesebben felszerelni törekednek, és ez által oly terheket rónak a már ugy is elszegényedett népre, hogy az vagy kivándorolni, vagy otthon éhséggel küzdeni kénytelen." így végződött a párbeszéd, melyből ha levonnák a kormány férfiai a tanulságot, nem pusztítanák, de még csak nem is gyengítenék az állam azon oszlopait, a melyek egyedül védik meg őket a bekövetkezhető veszélyes időkben, melyekben érzik az államok, hogy alapzatuk aláaknázva inog és vulcanicus eruptiókkal fenyegetés nem sanyargatnák mondom, a szegény népet és azon sok milliárdot, a melyet most a nagy armádiákra költenek, inkább a nép javára fordítanak, (Helyeslés halfelől) mely nép — ismétlem — annyira elszegényedik, hogy még Magyarországból is kivándorol, vagy itt maradván, ínségben senyve él. Tehetnék pedig ezt többféleképen. Először is ugy, ha leszállítanánk az adók nagy menynyiségét, legalább a szegényebb osztályoknál, nem én mondom ez,t, egy nagy államférfiú indítvány oztatta ezt már. Másodszor: oktatva őket az okszerű munkára, nyújtva nekik alkalmat munkájuk, szorgalmuk gyümölcseinek élvezésére, szóval a jobb létre. Mert uraim, a veszedelem ellen, mely ez oldalról Európának minden államát fenyegeti, csak egy biztos védelem van, nem lehet azt fegyverrel, uem lehet azt hadsereggel legyőzni, hanem csak a megelégedett polgárok többségével. (Igaz! Ugy van! a hal- és a szélső haloldalon.) Á mely államban a polgárok többsége jól érzi magát, a mely állam polgárainak többsége becsületes munka után emberileg megélui képes, (Igaz! Ugy van! a szélső haloldalon) öregségére pedig biztos nyugalomra számíthat, abban nem kell félni az ilyen elemektől. (Élénk helyeslés a hal- és a szélső haloldalon.) De a hol a többség dolgozva éhezik, mint munkaképtelen pedig koldulni vagy sítüődni kényteieu : oit uraim nem támaszkodhauk ezek segélyére, s támogatására az állam, ezek természetszerű ellenségei azon hazának, a mely ő velük ilyen mostohán bánik. (Ugy van! a hal- és szélső baloldalon.) Ismerem a választ t. ház, (Halljuk!) hiszen mindennapi az: hát, hogy nem lehet a hadsereget mindaddig leszállítani, nem lehet annak számát kevesbíteni, a míg ezt szomszédaink is nem teszik; nem lehet magunkat a véderőtől megfosztani, még a szomszédban is ellenséget szemlélhetünk. Pedig hát azon európai nagyhatalmasságok, a melyek bűnös hódítási vágytól zaklatva, (Igaz! Ugy van! a hal- és a szélső haloldalon) nem rettennek vissza még most is folyvást szaporítani fegyveres hadi erejüket és erre még most is újabb és újabb adókat kivetni, azon nagyhatalmasságok mondom, ha körülnéznének maguk körül, láthatnák, hogy nagyobb veszély fenyegeti őket otthon, mint a szomszédban (Élénk tetszés a szélső haloldalon) s ez ellen a védelmet nem a sznronyokban keresnék, hanem abban, hogy a népnek boldogságát, könnyebb megélhetési módját is elősegítsék. Említettem csak az előbb, hogy Európában és pedig nemcsak Oroszországban, hanem Porosz-, Német-, Franczia-, Olaszországban, sőt még