Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.
Ülésnapok - 1881-142
326 ! * 2- országos Hé* november 29. 1882. Angliában magában is a társadalmat ily veszélyek fenyegetik. Ezeket legyőzni, ezeket meghódítani dicsőbb feladat lenne bármely occupátiónál. (Zajos helyeslés a hal- és a szélső baloldalon.) A mi felvilágosodott korunkban mindenki tudja már és senkit az ellenkezőről meggyőzni nem lehet, hogy az állam nem ezél, az állam bármily magasztos eszköz, de csak eszköz arra, hogy előmozdítsa azoknak boldogságát, a kiket polgáraivá felavat. A mely állam e feladatnak megfelelni nem képes, vagy nem tud, az koczkáztatja létét, mert magára zúdítja azon elemek millióit, a kiknek földi jólétét tönkre tette. (Ugy van! a bal- és a szélső baloldalon.) Ezt kérem, méltassa a t. kormány figyelmére, valahányszor újabb adókat indítványozni szándékozik; ezt méltassa kérem, a t. többség figyelmére, valahányszor újabb adókat megszavazni készül. Én figyelmeztem és meggondoltam mindezeket és ezeknek a következéseit s e következések folytán azt merem állítani: sokk d kevesebbet ártana monarchiánk és hazánk nagyhatalmi állásának és tekintélyének, ha Boszniából kivonulva, népünknek terheit enyhíthetnénk, jobblétét előmozdíthatnánk, mintsem ha ott benne maradva, őket folytonosan újabb adókkal terheljük és nyomorgatjuk. És küibiztonságunk is erősebb lábon állana akkor, habár kisebb hadsereggel, de rendezett háztartással, elegendő pénzzel és hitellel, istápolva jómódú polgárok által, szállanánk szembe az ellenséggel, mintsem ha eladósodva, környezve szegény és tehetetlen emberektől, kénytelenek leszünk bevárni a megtámadtatást. (Helyeslés a baloldalon és a szélső bálon.) Ezen érvek vezettek engemet arra a határozatra, hogy újabb adókat hazánk jelen szomorú és szorongatott pénzügyi helyzetében meg ne szavazzak. És mivel a költségvetés, melyet a t. pénzügyminister ur beterjesztett, a pénzügyi bizottság pedig elfogadásra, majdnem merőben ajánl, épen ezen behozandó új adótörvényekre van alapítva, minthogy az alapokat nem fogadom el, természetes, hogy a felépítményt, a költségvetést magát sem fogadhatom el. (Helyeslés a szélsőbalon.) Nézzenek uraim körül ezen országban, számlálják meg a kivándorlókat, az adók fejében lefoglalt realitásokat, az ennek következtébe;! pusztulásnak indult családokat: ezt fontolják meg és aztán számoljanak lelkiismeretükkel és ugy szavazzanak. (Élénk helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) Én számoltam lelkiismeretemmel és ez azt parancsolja, hogy új adókat meg ne szavaz zak, a költségvetést ne fogadjam el. (Élénk helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) Gr. Szapáry Gyula pénzügyminister: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Midőn a költségvetési vitában most felszólalok, miután volt alkalmam, ha nem tévedek a határidőben, mintegy hat héttel ezelőtt kifejteni azon álláspontot, melyet a kormány pénzügyeink rendezésében elfoglalni óhajt és indokoltam az előterjesztést, melyet akkor a t. háznak benyújtottam és ez időközben lényeges változás pénzügyi viszonyainkban nem állott be — egy körülmény kivételével, hogy t. i. a pénzpiacz helyzete azóta rosszabbá" vált — minthogy más tekintetben lényeges változás nem történt, nem látom szükségét annak, hogy azokat, a miket a költségvetés beterjesztésekor elmondtam, újólag ismételjem a t. ház előtt. Szorítkozni fogok jelen felszólalásomban arra, hogy válaszoljak azokra, a mik a költségvetés és az általam elmondottak ellenében a tegnapi és a mai napon felhozottak. (Halljuk!) Áttérve azokra, a miket a közvetlenül előttem szólott képviselő ur a külügyi politika, Bosznia occupátiója, vagy a nagyhatalmak által a béke fentartására irányzott törekvések tekintetében mondott, én részemről ezekkel foglalkozni ezúttal nem szándékozom; ezen kérdést nem e házban fogjuk eldönteni, (Nyugtalanság a szélső balon) hanem ez általános európai kérdés. (Tartós mozgás a szélső balon.) Azt hiszem, hogy akármit határoznánk mi, egyedül magunk számára a hadsereg költségeinek leszállítását deeretálni nem lehet. Ezért nem füjra; tőlünk ezen kérdés megoldása. De a miket a t. képviselő úr arra nézve mondott, hogy mily irányt kellene követnünk a pénzügyi egyensúly előmozdítására és jobb anyagi viszonyok előidézésére, erre nézve azt vagyok bátor mondani, hogy sokat azok közül, a miket általánosságban mondott, én is elfogadok ma és követtem mindig, a mióta e helyet elfoglalom, így például azt, hogy 40 — 50 millió deficittel évtizedeken áí kormányozni nem lehet, tökéletesen osztom. Csakhogy erre azt vagyok bátor felelni, hogy nem hiszem, hogy szándéka volna a kormánynak 'és az országnak évtizedeken át oly nagy befektetéseket tenni, mint a milyenek most szükségesek és melyeknek befejezése után a kiadás is apadni fog. Budapest-zimonyi, budapest-szonyi vasutat nem fogunk minden évben építeni s ha ily rendkívüli kiadások nem ismétlődnek, ez által mindenesetre apadni fog a jelenlegi deficit, (ügy van! jobbfelöl.) Azt, t. ház, hoíry ne fedezzünk mindent államadósságokkal; nézzük, mennyire van szükségünk és mennyi a saját bevételünk, a mi pedig ebből nem telik, azt fedezzük államadóssággal, ezt heíj'telennek nyilvánítottam, mióta e helyet elfoglalom és ugyanarra igyekszem azon intézkedésekkel is, melyeket az 1883-iki költségvetéssel szerencsém volt a t. ház elé terjeszteni. De t. ház, azt mondja a t. képviselő ur, hogy a kormány nem folytatja eléggé a takarékosság elvét. T. ház! e tekintetbem meggyőző-
