Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.
Ülésnapok - 1881-142
324 142 »rszágos ülés épen nem szállíthatják le kiadásaikat, vagy oly könnyelmű vétkes szenvedélytől ragadtatnak el, hogy a mai nap élvezeteiért, a mai nap lakmärozásaiért feladják a jövőt, elpazarolják az ősi örökséget, nyomorúságot hagyván utódaik számára. (Helyeslés a haloldalon.) Ugyanazért megfoghatatlan előttem, hogy a t. kormány épen ezen eszközöket nem veszi teendőinek és feladatainak sorába, mikor azokat épen alkalmazni lehet; legelői ott vannak az elfoglak tartományok Bosznia és Herezegovina. (Halljuk! halfelöl.) Ne ijedjenek meg t. uraim, nem fogok ezen elcsépelt szalma felett hosszú db-sertaüóba bocsátkozni, nem a régi polémiát megujÍTani, de észrevételeket kell tennem azokra, melyeket legújabban e kérdésre felhozatni hallottunk és olvastunk. — Ott van tehát Bosznia és Hercegovina, melynek hódítását nem kívánta, sőt ellenezte a nemzet, maga a kormány sem óhajtotta, azonban a közös ministerium pressiója alatt beleegyezett végre és megtörtént a hódítás 200 millió községgel, fentartatik azóta folytonos áldozatokká', újabb és újabb költekezésekkel és mégis történt-e valami, hogy innen kibontakozzunk? Semmi. Sőt igen furcsa dolgokat hallottunk legközelebb e tartományokról , azoknak varázserejéről, melyeket nekünk, mint hódítóknak kölcsönözlek, azon stratégiai előnyökről, melyeket egy háború esetében nekünk nyújtani fognának. No már t. ház, nem szükséges katonai szakembernek lenni, ele még katonának sem, csak elfogulatlan józan észszel kell a dolgot tekinteni, hogy belássa bárki is azt, hogy az egyesült erő mindig hatályosabb, mint a megosztott. (Ugy van! talfelöl.) Alkalmazzuk ezt az axiómát boszniai viszonyainkra. Nem fogjuk-e látni azt, hogy épen Bosznia és Herczegovina foglalása megosztja haderőnket, lefoglalja annak egy részét békében, még inkább lefoglalja háborúban; leköti talán egy negyed részét hadainknak akkor, mikor azoknak háromnegyed része ott a Kárpátokon —• adja isten, a Kárpátokon túl — fogja küzdeni a végzetes csatát a monarchia nagyhatalmi léteért, országunk fennállásáért. (Ugy van!) Talán nem sokat mondottam: egynegyed része a hadseregnek ? nem, mert a mely tartományok leigázására 130 ezer ember kellett, a mely tartományokban a legutóbbi lázadás elnyomására hetvenezer embert kellett mozgósítani, azon tartományokban, mielőn az egésK délszlávsággal fogunk szemben állani, kétszázezer embernek alkalmazása sok nem lehet. (Igaz! Ugy van! a haloldalon.) Hogy pedig az egész délszlávsággal fogunk szemben állani akkor, kitűnik magának a közös pénzügyministernek előterjesztéséből, a ki maga bevallotta, hogy azon tartományokban bennünket nem csak hogy nem szeretnek, de mint hódítókat tiszta szívből gyűlölnek és hogy ezen érzelem, november 29. 1882. érzésük nem is fog egyhamar megváltozni, azt bizonyítgatni felesleges. (Ugy van! halfelöl.) Sokat lehetne még a közös kormánynak ezen szerencsétlen és még utódainkra is kárhozatosan ható politikájáról beszélni. De ez eső után köpönyeg lenne; benne vagyunk ezen tartományokban, meghódítottuk azokat és mint nem rég olvastam'egy helyi lapban, azt mondják, hogy józan eszű ember nem követelheti, hogy onnan kimenjünk. Ha valaki ezt ugy érti, hogy rögtön, minden előkészület és előintézkedés nélkül hagyjuk ott azon tartományokat, magam is azt mondanám, hogy nem józanul gondolkozik; de abból, hogy azokat elfoglaltuk, azt következtetni, hogy ott maradjunk, sőt hogy e tartományokat még inkább magunkhoz csatoljuk, annectáljuk, ezt, bocsánatot kérek, épen olyan okoskodásnak tartanám, mintha egy szerencsétlen szerződés folytán valaki oly árendáha bocsátkozott, melybe évenként nagy veszteségekei szenved, ne igyekezzék attól szabadulni, ne törekedjék megmenteni legalább annyit, a mennyit még lehet; •— épen azért én, midőn azt kívánom és kívántam is, hogy szabaduljunk ezen tartományoktól, melyek újabb és újabb terhekkel fognak bennünket folyvást zaklatni, épen ezzel tanúsítom, hogy meg akarok alkudni a körülményekkel és hogy alku vagy egyesség árán mentsünk meg annyit, a mennyit lehet. (Elénk helyeslés a haloldalon.) Az elpazarolt egész költséget ugy sem fogjuk már vissza nyerhetni soha, de talán némi határigazítási vonalakat, némi stratégiai ponto kat, melyek után ugy is sóvárgunk, talán sikerülne megtarthatni. Ámde azt állítja a közös kormány, hogy a monarchia nagyhatalmi állása, tekintélyének csorbítása nélkül ezen tartományokból kivonulni nem lehet és hogy épen ezen tekintet kivánja, hogy e tartományokat szorosabban magunkhoz csatoljuk, azaz, hogy mindenki megértse, az előbb perhorrescalt occupatióban annyira haladtunk már az óta, hogy a tervezett annexio ma már elhatározott dolog. Fájdalom, t. ház, hogy a közös kormánynak ezen politikáját magyar kormány is istápolja. (Igaz ! Ugy van! a hal- és a szélső haloldalon.) Hogy egyezteti össze a kormány ezen istápolást, államháztartásunk rendezésével, monarchiánk dualisticus szervezetével ég nemzetiségünk biztonságával, jövőjével, azt én felfogni nem tudom. (Helyeslés halfelöl.) Az ellenkezőjét több ízben bebizonyítani és azt hiszem, megczáfolhatlanul bebizonyítani, sikeresen törekedtem. (Halljuk! Halljuk!) De hát a kormány nézete szerint ezen occupált tartományoktól szabadulni nem lehet, e téren nincs a takarékosságnak helye; annál kevésbbé van a takarékosságnak helye, ugy mondják, a hadseregnek ez nolí me tangere, ez oda állíttatik mint axióma, a
