Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.

Ülésnapok - 1881-141

141. országos ülés november 28. 1882. 319 lem után 1881-ben csak 738,000 folyt be, ngy hogy az egyenes adók összes bevételének csökkenését szemben az 1877-iki évvel egy új adó — a hadmentességi — egy másiknak emelése — a szállítási adóé — és az a körülmény gátolta még, hogy mint említémk, két egyenes adónem, a vállalkozási szellem fellendültével többet hozott be. Nem remélhetjük ennélfogva és — ingatag a minister ur feltételezése— hogy t. i. majd új adók felállítása által az egyenes adók jövedelme oly arányban növekedni fog,a mintáz új czímen előirányoztatik és hogy e mellett már meglevő egyenes adóink jövedelmének 83-ra praeliminált magassága megmarad. Hát t. ház, gondolom elegendők voltak arra, hogy kettőben megrendüljön a bizalom. Az egyik a helyzet javulásának azon kedvező színben való festése, minő a pénzügyi bizottság jelentésében van; a másik, hogy mi bizhatunk azon pénzügyi programmban, mely elénk terjesztetett és abban, hogy az annak eredményéül igért jótétemény valóban elő fog állani, hogy bízhatunk abban, hogy a pénzügyminister ur azon programra felállításánál mindazon tényezőket számba vette, melyek nélkül azon veszély fenyegeti a nemzetet, hogy ily nagy erőlködést a siker biztossága nélkül tett. Emlékezzenek csak vissza, mikor az előbbeni pénzügyminister olyan szép oktatást adott a koplalás és izzadásról (Derültség) és annak fejében oda volt ígérve az államháztartásban való egyensúly helyreállása és mondhatom, hogy koplalás, izzadás nélkül nincs nemzet, mely az egyensúly helyreállását elérje s mi sem fogjuk azt helyreállítani. És akkor, mikor azon munka javában folyt, jött Bosznia és beütöttük a hordó fenekét és a nemzet izzadásának és koplalásának gyümölcse szétfolyt a homokban. (Igás! ügy van! a baloldalon.) Keserves csalódás érte akkor a nemzetet. Hány évig kellett fáradni, mig csak annyira ment egy pénzügyminister, mint a jelenlegi, hogy nézetem szerint könnyed módon ugyan, de legalább a positiv helyreállítás első fokára egy programmal mer előállani; mennyi koplalást, mennyi izzadást kellett kiállanunk és mennyi türelmet kellett azon idő alatt kifejtenünk. És hát már most t. ház, ott vagyunk, hogy a vámok felemelésével, a eonversió megállapításával jóformán kijátszottuk utolsó kártyánkat, melyek jelenlegi államjogi kötéseink határain belől, az egyensúly helyreállításának hatályos eszközei voltak, félő, hogy a conversiónak sem lesz meg teljesen kilátásba helyezett szerény eredménye — most az adóemeléseknek és az államvagyon és^ államértékeknek elidegenítése jő napirendre. És valamint elhasználtattak az eddigi eszközök a pénzügyi rendezés nagy czéljának lényeges megközelítése nélkül: félő, hogy azok is elhasználtatnak, mik most kerülnek napirendre, ha nem egy minden oldalról megfontolt és a siker biztosítékaival lehetőleg ellátott pénzügyi politika keresz1 tül vitelére alkalmaztatnak. És ha még egyszer megérnők azt, hogy erőlködés és nélkülözés végső gyümölcsei megint elenyésznének s a czél még mindig nem lesz elérve: akkor ezen országnak, mely oly türelmet tud kifejteni terhei viselésében és új terhek vállalásában, hogy a külföldi pénzügyi irók reá mint példányra hivatkoznak: akkor ezen kettős csalódást a nemzet készsége túlélni nem fogja és oly bizalmatlanság, oly reménytelenség kap lábra és a nemzet ereje ugy megcsökken, mely még akkor is lehetetlenné teszi egy üdvös pénzügyi politika folytatását, midőn a siker feltételei különben meg volnának. Ezek azon okok, melyek midőn én, t. ház, nem akarom és mi itt ezen az oldalon nem akarjuk a felelősséget ezen pénzügyi politikáért, sem az azt kisérő általános politikáért magunkra vállalni, nem akarjuk elvállalni azért sem, mert a kormány általános politikájában sem bizunk, pedig nagyon jól tudjuk, hogy az alapot, a mi arra szükséges, hogy az erőfeszítés sikeres legyen, csak az adhatja meg, ha teljes bizalommal viseltetik a nemzet kormánya iránt és tudja, hogy a kormány azon pénzügyi politika sikerének többi feltételeit a gazdasági és általános politikájában meg fogja teremteni, hogy a kormány e feladat keresztülviteléhez minden kísértés ellenében politikai létét köti. De minket a kormány politikája erről nem biztosít, azért külső jeléül, hogy a felelősséget nem osztjuk, jeléül, hogy mi egy olyan általános és pénzügyi politikával, a mely kellőleg világításba nem helyezi a helyzetet, a melyről nem vagyunk megnyugtatva, hogy minden tényező' kellő figyelembe vételével alkottatott meg és hogy képes az áldozatok fejében tett ígéreteit beváltani, az ilyen politikát nem támogatjuk, azért a költségvetést általánosságban sem fogadjuk el s egy határozati javaslatot terjesztünk a ház elé, melynek elfogadását, tehát azt ajánljuk a háznak, hogy a költségvetést általánosságban se fogadja el. (Élénk helyeslés balfelöl.) Elnök: Fel fog olvastatni a határozati javaslat. Duka Ferencz jegyző (olvassa): „Határozza el a ház, hogy a költségvetést általánosságban sem fogadja el." Elnök: T. ház! Az általános vitához még többen kivannak szólani. Minthogy azonban az idő már előre haladt, a tárgyalás folytatását a jövő ülésre halaszthatnánk; bátor vagyok ezt annál inkább javaslatba hozni, mert ma még Mezei Ernő ur egy tegnap történt személyes támadásra kívánna a ház engedelmével válaszolni, azonkívül pedig két biráló bizottsági tag, a kik még nem tették le az esküt, kívánnák azt most letenni. (Helyeslés.) Először Mezei Ernő képviselő urat méltóztassék meghallgatni. Mezey Ernő : T. ház! Verhovay Gyula tegnapi felszólalásának végszavait nem értettem és