Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.
Ülésnapok - 1881-141
320 . 141. országos ülés november 28. ISS2. mert az ülés végén történt, nem volt módom reá válaszolni. Csak személyemre vonatkozó részét fogom felolvasni: „Ha % t. képviselő ur hírlapíró létére annyira járatlan, hogy azt sem tudja, hogyan képes egy szerkesztő megszerezni egy kőnyomatukig többszörösített iratot, nagyon sajnálkozom felette, ezzel csak azt bizonyította be, hogy rossz hírlapíró. Én részemről az ő személyére való tekintetből több tapintatot vártam volna tőle ez ügyben, melynél annyi eszläri és nyíregyházi rokona oly nagy érdekeltséget tanúsított." T. képviselőház! Én igen szívesen fogadom azoktól a szerkesztőktől, a kiknek a munkatársa voltam; mint balközépi író Csernatony Lajos urnak, mint függetlenségi iró Csávolszky Lajos urnak azt a bizonyítványát, hogy a hirlapirásnak azon oldalához, a mely alkalmatlankodást, utánajárást, tolakodást tett szükségessé, ahhoz én nem értek. Én szégyen nélkül bevallom t. képviselőház, hogy egész hirlapirói pályámon soha semmi legkisebb indiscretiót közérdekek rovására el nem követtem. (Helyeslés.) A mi pedig tapintatomat illeti, t. képviselőház, nem vagyok gyakorlott szónok, nem szoktam hozzá, hogy a háznak hullámzó hangulatával megküzdjek; lehet, hogy journalistikai temperamentumom engem egyszer-másszor a határon túlragadt. Ha a t. képviselőháznak a közérzületét megsértem, mindenkor kész vagyok boesánatot kérni; de Verhovay Gyula urat az én tapintatom birájául el nem fogadom. (Derültség.) Ha a t. képviselő ur azt hiszi, hogy a tisza-eszlári ügyben ő találta el a tapintat útját, én ez örömétől őt nem fogom megfosztani, (Tetszés) de semmi esetre sem hiszem, hogy tapintatos dolog volt az én felszólalásomat rokonságommal vonatkozásba hozni. A mondatnak szerkezetéből azt kell következtetnem, hogy itt nem általában zsidó fajrokonok vannak értve, hanem valóságos vérrokonok. Ezzel szemben kijelentem, hogy én nekem Tisza-Eszláron semmi rokonom nem lehet, mert Tisza-Eszlárnak hirét sem hallottam, mielőtt épen ezen nagyszerű tisza-eszlári esettel világtörténeti ismereteimet nem gyarapítottam. Nyíregyházán vannak ugyan rokonaim — Verhovay Gyula ur jól ismeri őket — de ezeknek semmi érdekük nem lehet a tisza-eszlári ügyben, nekik nem lehetett okuk és hasznuk, hogy a tisza-eszlári ügyből valami üzletet csináljanak. (Derültség. Zaj, Halljuk!) Egyébként lehet bárki rokonom, lehet maga a tisza-eszlári sakteris, (Nagy derültség) ha tisztességes ember, én nem fogom szégyenleni, ha pedig azt találom, hogy méltatlanságot szenved, hogy üldözött és ártatlan ember, akkor t. képviselőház, nem fogom megtagadni természetemet, hogy egyenes, valódi rokonszenvet is érezzék iránta. r En, t. képviselőház, sem nevelésből, sem szokásból, sem ambitióból nem készültem arra, hogy akár a tisza-eszlári ügynek, akár pedig bármicsoda zsidóérdeknek a védelmére vállalkozzam; szabadabb kornak gyermeke vagyok, iskolába jártam, közéletben vettem részt, a társadalomban fordultam meg, de soha semmi olyast nem tapasztaltam, a mi engem arra kényszerített volna, hogy zsidóügyet védelmezzek. Férfikort kellett érnem, ide a parlamentbe kellett jutnom, hogy zsidó voltomra kelljen emlékeznem, zsidótigyekkel is kelljen foglalkoznom; találja e helyzetben gyönyörűségét, a ki akarja, azért attól, hogy kötelességem teljesítsem, visszariadni nem fogok. (Helyeslés.) Elnök: T. ház! Hátra van még az eskü letétele. Sárközy és Nemeshegyi képviselő urak, mint biráló bizottsági tagok le fogják tenni a 29. §-ban előirt esküt. (Megtörténik.) A képviselő urak letévén az esküt, kötelességük teljesítésére felhivatnak. A holnapi napirend meg lévén állapítva, a mai ülést bezárom. (Az ülés végződik d. u. 1 óra 50 pereskor.) ^aamap «
