Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.

Ülésnapok - 1881-141

318 141. országos ül^s a»vember 28. 18£2. rendes kiadásaink természetes növekvésénél és azon új adók, különösen az egyenes adók, a praeliminált összeget az új czímen meg fogják hozni. Ez is egyik feltétele az ő pénzügyi politikájának. Már most, sajnálom, hogy az idő annyira előrehaladt, hogy ezt bőven kifejteni nem lehet, (Bálijuk ! balfélől) de az eddigi tapasztalatok, kettőre kell, hogy bennünket tanítsanak. Az'egyik arra mutat, hogy igaza volt a pénzügyi bizottságnak, mikor intett az ország új terheltetésétől az egyenes adók terén, állítván, hogy elértük azt a határt, a melyet nem tanácsos áthágni, de legkevésbé tanácsos áthágni oly tervezet alapján, a melyre nézve nagyon kétes, hogy a siker biztosítékai léteznek-e. Mert mit bizonyít, ha a zárszámadásokat vizsgáljuk s ha azon adatokból biztosan lehet következtetni, egyenes adóink története ? (Halljuk! Halljuk !) Azt, hogy egyenes adóink távolról sem birnak avval a fejlődés képességgel, a mit a pénzügyminister ur azokban felfedezett; azt, hogy mi csaknem minden évben hoztunk be új egyenes adókat. De mi lett ennek következménye ? Nem az, hogy az új egyenes adók czímén előirányzott összeg befolyt és a régi adók is fejlődtek, hanem az, hogy a régi adók fejlődési hiányát az új czímen kihúzott összegekkel pótoltuk és hogy ha ezen új czímen bevett összegek nem lettek volna, a régi adókban nemcsak stagnálás, hanem visszaesés mutatkozott volna. És ezt t. ház, adatokkal lehet bizonyítani, a melyek közül néhányat, ha megengedik előterjesztendek. (Halljuk! Halljuk!) Egyenes adóink nagyobb jövedelmezősége Széll Kálmánnak ministerkedése óta állott elő, mikor az új adók behozatván, amaz ismeretes adóbehajtási törvény hozatott és az teljes hatályát kifejtette. Ismeretes a t. ház előtt, hogy 76-ról 77-re egyenes adóinkban már ezen adóvégrehajtási törvény alkalmazása miatt is tetemes felszökkenés mutatkozott és hogy az adóhátralékokból, ha jól emlékezem 4.500,000 frt folyt be, tehát oly összeg, a melyhez hasonló sem azelőtt, sem azóta távolról sem éretett el. 1877—1881-ig — 1882-ről csak a kezelési eredmény lévén előttünk, nem akarok szólani — mit bizonyítanak a zárszámadási eredmények ? Azt, hogy adóink nagy része stagnál, hogy kivéve a részvénytársaságok adóját és a tőkekamat adót, a melyeknek különösen elseje a gazdasági eonjuncturák hullámzásainak vannak alávetve, egyetlen adó sem növekedett határozottan; hogy egyenes adóink végösszegében előálló gyarapodás és növekedés annak tulajdonítható, hogy a meglevő adóczímeken írj jövedelem szedetett. 1877-ben a zárszámadások szerint a végeredménye egyenes adóinknak 87.310,000 frt volt. Már 1878-ban 2,600,000 frt csökkenés állott elő, a mi sokkal nagyobb leendett volna, hogy ha az általános jövedelmi pótadó egy millióval és ha a kereseti adó 700,000 frtra — ha jól emlékszem a számra — nem emelkedik. De a főadók: a földadó, házadó, kereseti adó, ezek az adók stagnáltak vagy visszamentek. 1879-ben —hát az, hallgassuk el,Ínséges év volt és gondolom, több mint 40 törvényhatóság területén megszüntettett az adóvégrehajtás. Hallgassuk el az 1880-at is, midőn az 1879. év még hatását érezteti. De mit találunk 1881-ben? 1881-ben a zárszámadások tanúsága szerint az 1877-hez képest a végösszeg 2 500,000 írttal növekedett De kérem, ez nem gyarapodása a direct adóknak, hanem időközben behozatott a hadmentességi díjról szóló adó, mely hozott 2.700,000 forintot és a mint méltóztatik látni, ez emelkedés 1881-ben még annak az összegnek sem felel meg, a melynek az új czímen be kellett volna jönni, hanem csökkenése a< régi czímeknek, még abból is egy pár százezer frtot absorbeál. A végeredmény ebből — és ha talán kétségbevonatnék, a zárbeszédben visszatérhetek — arra a végeredmény az, hogy 1877-től 1881-ig két adónemet kivéve, amelyekről, kivált az egyikről mondtam, hogy annak hullámzása függ a gazdasági conjecturáktól, t. i. a részvénytársulati adó, a tőkekamatadó — egyetlenegy direet adó sem fejlődött határozottan, legtöbb csökkent. A vasutszállítási adó emelkedése 1881-ben megfelel a törvénybe iktatott adóemelésnek, mert 507o-eí felemeltetett, ép annyival nagyobb az e czímen bej ott összeg. De kapcsolatban ezzel a ténynyel,ugyanazt a tényt, hogy direet adóink nem fejlődésképesek, bizonyítja az adóhátralékok története. Az adóhátralékok, a zárszámadások — szerint, ugy gondolom, 1882-őn túl adóhátralék czímen befolyt jövedelmek kimutatva nincsenek ; de hát azoknak története 1881. igen sajátságos. 1876-ban, gondolom, a pénzügyminister csinál egy nagy leszámolást: felosztja az összes adóhátralékokat egynéhány évi részletre és azokat a folyó adókkal behajtja. Mire eljön az utolsó év, melyben az utolsó rátának le kellett volna járni, ugyanannyira nőtt meg az adóhátralékok összege, sőt, mint ki fogom mutatni, felülhaladja. A lernai hydrának története az ó-korból ismétlődik ezen hátralékoknál. Periodice előáll az országgyűlés, előáll a pénzügyminister, levágja a fejét ezen szörnyetegnek, de csakhamar ugyanannyi nő annak helyébe. 1876-ban, tehát a behajtási törvény kezdete előtt 44.100,000 frt volt a hátralék, 1877-ben 4 milliónál több jött be hátralék czímén, lecsökkent 40 millión alul, 1878-ban már 41.300,000 frtra emelkedik, 1879-ben, Ínséges év,hallgassunk róla; 1880-ban 42.400,000frt; 1881-ben, ami az utolsó zárszámadási kimutatás, 43.600,000 frt az adóhátralék. 1881-en túl nem lévén zárszámadás, a kimutatást nem folytathatom. De ha egy pillantást vetünk arra, hogy mennyi folyt be a múlt években adóhátralék czímén, azt találjuk, hogy a 77-iki 4 millió 8 százezret felül haladó e czímü j övedé-