Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.

Ülésnapok - 1881-141

141. országos ülés kedvezőtlen fordulat mutatkozó előjeleiről szólok. Ha azokat, a mik Franeziaorszagban és NyugotEurópában történnek, nézzük, komolyan lehet tartani — nem fekete rémlátás ez — hogy a közgazdasági apály bekövetkezhetik. És ha ez a közgazdasági apály bekövetkezik és Helfy t. képviselőtársam már León Say véleményére hivatkozva is ezélzott erre. Jókai Mór (közbeszól): Mi az ? Szilágyi Dezső:Én jól tudom, hogy Jókai Mór t. barátom nem azért szakította félbe beszédemet, mintha azt meg akarta volna zavarni, hanem ő most komolyan töprenkedik magában, vájjon kövesse-e a kormányt vagy ne? (Derültség.) Én tudom, hogy t. barátomban már sok scrupulust keltett az, hogy még is talán van abban valami helyes, a mit az ellenzék mond; — való, hogy ők mint ellenzék, ehhez nem szoktatták hozzá a házat. (Derültség a bal és a szélső baloldalon.) Tán ezen szokatlan scrupulus hatása alatt bővebben óhajt felvilágosítást nyerni. Megmondom hát, hogy mit jelent ez. A közgazdasági apály jelenti a közgazdasági prosperitás, fejlődés és vállalkozási szellem megakadását, csökkenését, a közgazdasági tényezők félékenységét. És ennek következése Jókai t. barátom engedelmével, mindig kettős: egyik az, hogy az adók, melyeknek természetes fejlődése és rendes befolyása a gazdasági jóléttől függ — megakadnak és azután Jókai t. képviselő ur majd ide jön és olyan szomorú és érzékeny beszédet fog tartani a nyomorról és a nélkülözésekről és elfeledi, hogy mikon azon adókat megszavazta, nem gondolt arra, hogy ez állapot bekövetkezhetik, hogy annak talán előjelei mutatkoznak, hogy jobb előbb óvakodni, mintsem később hasztalanul keseregni, (ügy van! a hal és a szélső baloldalon.) A másik következése pedig az, hogy a pénzügyi politikának az a másik oszlopa, mely a könnyű és olesó

/ kölcsön szerzésére van építve, el kezd inogni. Én nem kívánom, hogy ez még csak kis mérvben is bekövetkezzék, de midőn a pénzügyministerur előlép egy új teherrel és azt mondja a háznak, az országnak, a pénzügyi bizottságnak, hogy azon elvéhez, hogy a direct adók ne emeltessenek, hűtelen lesz, midőn ezen áldozat fejében a pénzügyminister azt Ígérte: én pedig viszont ezért el fogom enyésztetni a deficitet :— akkor ne alaptalan reményeket nyújtson a háznak, gondoljon meg minden lehetőséget, azok figyelembe vételével tegye meg számításait, tegye meg ígéreteit. Minő rettenetes vagy legalább szomorú dolog volna az, ha a ház, ha önök belemennek jóhiszemmel a nagy teheremelésekbe és nagy későn vennék észre, hogy mert nem minden tényező tekintetbe vételével indultak meg: az új erőlködés gyümölcsei is elfogytak a czél elérése nélkül? Pedig ennek ki tesz bennünket az a pénzügyi ovember 28. 1882. 3jy politika, melynek elfogadását oly könnyen ajánlja a pénzügyi bizottság és melynek következését a pénzügyminister nem magyarázta meg. Ezzel kapcsolatban engedje meg a t. minister ur, hogy még egy kérdést intézzek hozzá. A pénzügyminister ur a conversióróí szólva, azt mondja, hogy a 6%-os aranyjáradékból még 217 millió conversiója van hátra és a pénzügyminister ennek oly gyors folyamát irányozta elő, hogy a pénzügyi bizottság azt valószínűtlennek tartván, előirányzatában annak tetemesen lassúbb folyamát fogadta el, ezért lőn felemelve a 6%-os járadékok kamatai fedezésére előirányzott tétel. A pénzügyi bizottság előirányzata szerint, a jövő év január 1-től június végéig 80.000,000-t fog convertálni. Most én egy kérdést intézek a pénzügyminister úrhoz. Helyesnek tartja-e azt a praeliminálét ? Mondhatja-e a háznak, hogy alapos reménye van arra, hogy ezen 80.000,000 június végéig convertáltatik? Engedje meg, hogy e kérdéshez még egy másikat tegyek. Nem adhatna-e felvilágosítást arra, igazak vagy hamisak-e azon keringő hirek, melyek azt mondják, hogy a pénzügyminister ur a convertálásra hivatott consortiummal, mint mondják, titkos alkut kötött, (Halljuk! Halljuk!) mely szerint e consortium jogosítva volna a convertálást az állam sokkal kevesebb haszna mellett, a járadék alacsonyabb árfolyama mellett végrehajtani ? (Egy hang jobbfelöl: Ott van a törvény !) Olyan könnyen meg fogják önök adni a felmentést! Fájdalom, hogy rég elszoktattak attól, hogy a törvényben a kormány és a többség tetteinek hatályos korlátját lássam, (ügy van! balfelöl.) Mondom, ezen hirek keringenek. És ha adhatna arra nézve is felvilágosítást. (Egy hang jobbfelöl: Még másra is!) Igenis kérek, mert közérdek, hogy tudjuk, minő helyzetben van a magyar állam. Obligative kötelezve van a conversio keresztülvitelére a consortium vagy nincsj és csak tőle függ, ha előnyösnek tartja annak további keresztülvitelét? mondom, ha már a gyengébbek kedvéért is, méltóztassék erre felvilágosítást adni. Mondottam, hogy oly feltételeken alapul a pénzügyminister ur politikája, olyan alapokat feltételez, melyekre azt kell nagy sajnálattal mondanom, hogy azokat biztosaknak nem tartom. Ilyen körülmények közt természetes, hogy abban a pénzügyi politikában, melynek ezen alapjai vannak, bizalommal részt nem vehetünk s a minister ur biztosítását annak sikere iránt nem fogadhatjuk el, kivált nem azért — és itt engedjék meg, hogy visszatérjek a pénzügyministeri politikának első oszlopára, az adóztatásra — mert ezen első oszlopot sem tartjuk helyes alapokon nyugvónak. A pénzügyminister ur abból látszik kiindulni, hogy a mi adóink jelen magaslatukon megmaradnak és természetes fejlődésükben lépést tartanak, legalább