Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.
Ülésnapok - 1881-141
316 141. országes ülés norembsr 28. 18S2. íok arról, hogy a póthiteleket nem is vettük tekintetbe. Pedig lesznek ám póthitelek. Es ha meg tudna nyugtatni a pénzügyminister ur, hogy nem lesznek, vagy hogy igen csekély mértékben lesznek, nem hiszem, hogy nem tenne oly merész állítást, melynek beváltására a jövő évben teljesen képtelen volna. Ha már most méltóztattak figyelembe venni azt, hogy ezen hiányból eredő államadóssági kamat emelkedése a jövő és az arra következő évben, sőt ha épen az egyensúlynak egész megalkotását a 85-ik, vagy épen 86-ik évre kellene elhalasztani, mindezen következő években, milliókkal fogja növelni a rendes kiadásokat, hol marad a pénzügyminister ur tervének alapja, midőn azt hitte, hogy a 8 millió adóemeléssel a rendes kezelésben való deficit el van enyésztetve. És ne feledjük azt — mire vissza fogok térni beszédem következő részében •— hogy t. i. az államadóssági kamatok növekedése függ attól is, hogy mily olcsón vagy drágán fogjuk a rendkívüli szükséglet fedezésére kívántató pénzt kapni. Ha tehát az állami járadék folyama leszáll s fájdalom, hogy ez idő szerint ezt tapasztaljuk, mindenki tudhatja, hogy a beszerzendő kölcsön hatását annál inkább togjuk érezni a rendes kezelésben és annál nagyobb akadályt fog az képezni a rendes kezelés hiányának eltüntetésére. Ehhez egy harmadik szempont jön, melyre csak röviden akarok czélozni, t. i. a kiadások természetes emelkedése. Méltóztatnak látni, hogy mily nagy szerencse érte az idei budgetet a tavalyi budgettel szemben és mégis a kiadások növekedése által természetes fejlődés utján mennyire növekedtek a rendes kiadások. A pénzügyminister ur terve azon feltételezésre van építve, hogy a kiadások az eddigi magasságban megmaradnak. Ha már most mindezeket összevetjük, akkor azt kell mondani, hogy a pénzügyminister ur a positiv tényezőket, melyek a rendes kezelésben levő hiányt emelik, nem vette kellő tekintetbe. De sokkal lényegesebb az, hogy az ő feltételei, állandólag arra van állapítva terve, oly tényezőkre épít, melyek— fájdalommal mondom — nem állandóak és melyekre nézve ma is látjuk előjeleit annak, hogy bekövetkezhetik az az eset, hogy a pénzügyminister számításai homokra épülteknek tűnnek fel. Es melyek ezen tényezők? Kezdem mindenekelőtt a legáltalánosabbak A pénzügyminister ur arra épít, hogy Bosznia nem fog több kiadást jövőre igénybe venni, mint a milyen kiadási tétellel az idén szerepel. Hát t. ház, a ki hallotta a delegatiókban a közös pénzügyminister nyilatkozatát; a ki értesült két dologról: először arról, hogy minő precärlábon áll ott a béke és a nyugalom és másodszor arról, hogy a közös pénzügyminister csakhamar elérke-zendönek jelezte azt az időt, mikor Boszniát nemcsak őrizni fogjuk, de a nagymérvű beruházásokat meg fogjuk kezdeni, mondom, kikerülhetlennek és csakhamar bekövetkezendőnek; a ki ezt hallotta, a minthogy a t. pénzügyminister ur végig hallgatta: mondja meg t. ház, nem tervez-e nagy vérmesseggel az a minister, a ki feltételezi, hogy a boszniai kiadások a jelen színvonalon megmaradnak? (Tetszés balfelöl.) De ennél sokkal fontosabb egy másik dolog, a mely a pénzügyminister ur legkomolyabb figyelmét megérdemli. Ez pedig abban a fenyegető és a láthatáron mutatkozó fekete felhőben áll, a mely a gazdasági állap+otokra és a hitelviszonyokra jelenleg mutatkozik s a melynek hatása a pénzügyminister előterjesztése óta már a pénzügyi bizottság jelentésén is observálható. Hogy az általánosabbakat említsem, t. ház, és röviden essem azon túl, én gondolom, hogy a t. ház tagjainál egy általános benyomás az, hogy a pénzügyminister politikájának két oszlopa van. (Halljuk!) Az egyik abban áll, hogy ő szaporítja az adókat és direct adókat kímélet nélkül a pénzügyi bizottság korábbi véleménye ellenére és áldozatra hívja fel a t. házat és az országot azon bizonyosság nélkül, hogy az áldozatokért cserébe, a mit igér, biztosan el fogja érni. (Ugy van! halfelöl.) De erre az oszlopra és ennek megrázogatására még később visszatérek. A másik oszlop, melyre épít, a hit és arra a feltételezésre is van fektetve politikája, hogy nemcsak az európai béke megmarad, de az európai általános gazdasági állapot, az urópai pénzpiacz helyzete megengedi egyrészt várni azt, hogy a gazdasági fejlődés Magyarországban is folytonosan gyarapodni fog, hogy egy megakadás, vagy visszaesés bennünket nem fenyeget, hogy gazdasági és pénzügyi erőtényezőink folytonos emelkedése folytán hitelünk Európa szemében emelkedik, de másrészt, hogy a pénzpiaczon könynyen és aránylag olcsón lehet jövőre is pénzt kapni. Ha ez netán megváltoznék, ha azon fekete fellegekből, a melyek mutatkozni kezdenek, valamivel nagyobb baj következik: akkor a pénzügyminister politikájának e másik oszlopa és Ígérgetése ép ugy porba fog omlani, mint annyi Ígérgetése évek hosszú során át. (Zajos helyeslés bálfelöl.) Engedje meg a pénzügyminister ur ennek egynehány jelét — a mitől félek és óhajtom, hogy teljes csalódás legyen — a melyeket egy pénzügyministernek, midőn igér és áldozatra hiv fel és egy képviselőháznak, midőn azon áldozatokra épített politikát megítélni akarja, figyelembe kell vennie, néhány szóval érintsem. Méltóztatnak tudni, hogy 1877 óta azon nagy gazdasági fellendülés, a melynek hullámait nem nagy mértékben ugyan, de azért Magyarországon mégis éreztük, most, ugy látszik, egy megakadás elé ért. Ugy látszik — mondom — mert én a
