Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.
Ülésnapok - 1881-141
141, országos ülés november 28. 1882. 315 rad a rendkívüli kiadásokra a hitel igénybe vétele. No t. ház, én ugyan abban a meggyőződésben vagyok, hogy ilyen egyszerű odaállítása a problémának, ilyen teljes különválasztása azon hiány sorsának, a mely a rendes kezelésben mutatkozik, attól a hiány sorsától, a mely a rendkívüliben merül fel, nagyon mesterkélt dolog, miután az első ez utóbbiból táplálkozik; de én, hogy tisztába jöhessünk, követem a pénzügyminister urat arra a térre, a melyre ő lépett. Mi módon akarja ő ezen 8.100,000 irtot fedezni és 1884-re az egyensúlyt az államháztartásban helyreállítani ? Semmi sem lehet egyszerűbb, mint az a számítás. Szerinte bejön másfél millió frtnyi összeg az apróbb adókból, a melyek között szerepel a takarékpénztárakra kivetett adó is. 4 milliónyi adó bejön ÍI szeszadóreformból, a hátramaradó 2,600,000 irtot jövedelmi pótadó alakjában fogja fedezni. És ezzel a 8 millió százezernyi összeg fedezve van. T. ház ! Én őszinte örömet éreznék felette, ha azt mondhatnám, hogy ez a terv, vagy egy más terv, melyet a pénzügyminister nr előterjeszt, megfelel annak a kívánalomnak, melyet mi e padokon mindig kifejeztünk, hogy a nemzet erőlködése oly módon legyen igyénybe véve, mely fokozatosan elvezet a .-sikerhez és hogy ezen terv sikeres végrehajtásának szükséges biztosítékai, a kormány általános és közgazdasági politikájában meglegyenek. De a t. pénzügyminister ur kétféle sorozatát a tényezőknek nem veszi kellő tekintetbe. Az első csoportba tartóznak azok a tényezők, melyek a rendes kezelésben való hiányt folytonosan gyarapítják. Ezen tényezőket a pénzügyminister ur nem veszi figyelembe, midőn ugy fogja fel a rendes kezelésben való hiány megszüntetésének problémáját, mint ha az a jelen előirányzatban mutatkozó 8 millió száz ezer hiány erejéig való adóemelés által megvolna oldva. A második sorozatba tartoznak azok a tényezők, a melyeknek kedvező eonstellátiók között való megmaradására van hallgatag építve az egész pénzügyministeri politika és •ezt sajnálattal mondom —- hogy azok nagyon ingatag természetűek, hogy azok kedvezőtlenné való fordulta valószínű és hogy ennélfogva egy oly pénzügyi terv, mely a kedvezőtlen esélyeket figyelembe nem veszi, megbizhatónak nem tekinthető. Hogy az az egyszerű megoldása a problémának, melyet a pénzügyminister ur mond, egyátalán elérhető legyen, ahhoz két feltételezés volna szükséges, hogy t. i. már meglevő adóink abban a magasságban folyjanak be jövőre is, melyben az idén előirányozva vannak; másodszor szükséges volna, hogy kiadásaink gyorsabb tempóban ne növekedjenek, mint a milyen mindennemű jövedelmeinknek természetes növekedése, De ezen felül feltételeztetik az is — és nem veszi itt számításba a t. pénzügyminister ur a következő tényezőket — először, hogy egy kisebb tényezőt említsek az államjavak elidegenítése egy födözeti mód, az idén is 5 milliónyi államjószág elidegenítése van kitüntetve. S a t. pénzügyminister ur, daczára annak, hogy ezen államjószágelidegenítések folytattatni fognak, ugy számít, mintha az államjavakból befolyó jövedelem, mely az idén is négy millióban van praeliminálva, az eddigi magasságban jövőre is megmaradna. Pedig egyrészt a tőkét is elidegeníteni, másrészt annak jövedelmeit is az eddigi magasságban számítani, mindenesetre egy hibás alapelvből való kiindulás. De sokkal lényegesebb ennél egy másik tényező s ez az, melyből a mi rendes deficitünk táplálkozik és tartok tőle, nagy mértékben jövőre is táplálkozni fog. Ez e tényező áll az államadósságok kamatainak nagy szaporodásban. A tisztelt pénzügyminister ur abból indul ki, hogy ha ő a jelen évi rendes praelimináréban kimutatott nyolez millió hiányra egy nyolez milliónyi adóemelkedéssel felel, jövőre is el van tüntetve a rendes hiány. Elfelejti, hogy ott vannak a rendkívüli kiadások, melyek fedezetére évről-évre önmaga is kölcsönöket akar felvenni és hogy ezen kölcsönök kamatai a következő esztendőben a rendes kiadások gyarapodásai közt fognak és pedig tetemes összegben szerepelni. (Ugy van ! balfelől.) Midőn tehát a t. minister ur egyrészről abból indul ki, hogy a rendes kezelésben a hiány nyolez milliónál több nem lesz, ezt a hiányt változatlannak tételezi fel; másrészt pedig a rendkívüli kezelésben felmerülő hiányt államadósságokkal akarja fedezni, akkor egy nagy és lényeges tényezőt, mely táplálja és folytonosan gyarapítja a rendes kezelésben való hiányt, nem vesz tekintetbe. Pedig e tényező évenkint pár millióra megy. És vizsgáljuk csak, az idén is kölcsönösszegekkel mit kell fedeznünk. Az idei tervezet szerint a t. minister urnak, ha minden olyan napfényes és szép lesz, mint a minister ur gondolta előterjesztésének megalkotásakor, mennyi effectiv összeget fogunk állami járadék alakjában fedezni. Először is a pénzügyminister ur saját előterjesztése szerint 12 millió 800 ezer frtot magából a deficitből, másodszor 8 millió frtot, a mi a zimonyi vaspálya utolsó építési részlete; harmadszor 9.400,000 frtot, melyállamadósági törlesztési hányad; negyedszer 140,000 forintot, mely intercalaris kamat a zimonyi vaspályánál. Vagyis a pénzügyministernek önmagának előterjesztése szerint az idei kezelésben 30.300,000 frt effectiv pénzt kell beszereznie rente alakjában, melynek kamatai a jövő évben azon ordinariumban fognak jelentkezni, melyről feltételezte a pénzügyminister ur, hogy állandó marad és 8.000,000 írtnál több nem lesz. És itt nem szó40*
