Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.
Ülésnapok - 1881-141
oj h 141 országos ülés november 28. 1882a bevételekről s különösen direct adóinkról, ezeket itt mellőzöm s nem is arra akarok súlyt fektetni, hogy a ház előtt többé-kevésbbé valószinü' okok hozassanak fel arra, hogy mi lesz a jövő évi bevétel cink egyes nemeinek valószínű magassága. Csak egyet ajánlok a t. ház figyelmébe, azt t. L, hogy az összes bevételi előirányzat legtöbb tétele a jó év hatására van alapítva, a legtöbb tétele a múlt évi kezelés eredményével és azon reménynyel van igazolva, hogy ámult jó év a jövő évben is tetemesen érezhető lesz és nem állnak elő vagy nem gyarapodnak oly tényezők, melyek e várt jó hatást le fogják rombolni, ami mutatja azon ingatag alapot, melyre ezen bevételi előirányzat emelkedő törekvése építve van. Ez előirányzat egy tételét azonban már itt sem mellőzhetem hallgatással. T. i. az ő előterjesztésében a telepítvényesek kamattörlesztése fejében 1.300,000 forint fordul elő az átmeneti bevételek közt; ugyancsak a pénzügyminister ur az 1883. évi hiány fedezésére nézve a telepítvényesek irányában fennálló állami követelés elidegenítését helyezi kilátásba, még pedig oly összegben, hogy abból 6.800,000 forint folyjon be. Én azon kérdést intézem a t. pénzügyminister úrhoz, hogy nincs-e itt ugyanazon jövedelem kétszer számítva- egyszer a praeliminált kamatokban és törlesztési bevételek közt, másodszor pedig praeliminálva azon vételárba, a melyet ha nem is minden telepítvényi birtokért, de egy tetemes részeért a pénzügyminister ur vár, egy oly részeért, melynek törlesztési hányada a jövő évre alkalmasint azon 1.300,000 forintban már benfoglaltatik ? Mondom, ezt sejtem, egyébiránt a pénzügyminister ur bizonyára fog felvilágosítást adni. Áttérek most azon sokkal fontosabb előterjesztésére a pénzügyminister urnak, t. i. azon pénzügyi programmra, melyet a t. pénzügyminister ur adott. Igazságtalan volna ha el nem ismerném, hogy a pénzügyminister és a pénzügyi bizottság is eltérnek eddigi álláspontjuktól, természetes a a pénzügyi bizottság ugy lassú lépésben követve a pénzügyminister urat. Eddig a pénzügyminister ur előterjesztéseiben azt hallottuk, hogy a feladat a további romlás és sűlyedés megakadályozása és azután egyes adóemeléseket vagy új adók behozatalát eddig ugy hallottunk indokolva, hogy ezek nem egyes lánezszemei ugyan az évi deficitek megszüntetésére irányzott pénzügyi politikának, de ezt senki sem tagadhatja, hogy ha jövedelmeink szaporítására törekedünk, az valami módon valamikor a hiány megszüntetéséhez, államháztartásunk rendezéséhez mégis csak közelebb visz bennünket. Most ettől eltér a pénzügyminister ur és legalább e pillanatban eltér egy más szokásától is — ez ne m megrovás, csak a helyzet jellemzése — mely abból állott.diogy az előirányzatot, a pénzügyi tervet rendesen a járadék árfolyama szerint készíti. Ezen szokástól eltér a pénzügyminister ur, csak azt sajnálom, hogy a pénzügyi bizottság is eltér egy fontos kijelentésétől. Emlékszem, mikor azon kijelentést tette a pénzügyi bizottság és Hegedűs Sándor t. előadó ur nagy bugalommal és komolysággal előadta, hogy a direct adók emelésében tovább menni nem lehet, hogy a direct adókban elérték a határt ennek az országnak a terhei és valami némi részben rejtelmes útmutatás történt a pénzügyi bizottság jelentésében egy sokat mondó beszéd kíséretében, hogy az indirect adók, a fogyasztási adók tere az, a hol a pénzügyministernek keresni kell az eszközöket az államháztartás rendezésére. (Ugy van! a bal ós a ssélso baloldalon.) Ezzel a politikával a pénzügyminister ur és a pénzügyi bizottság is teljesen szakított, természetesen a nélkül, hogy a pénzügyi bizottság megemlékezett volna, hogy miután ő a ház felvilágosítására van hivatva, legalább is indokolni és megmagyarázni illik, hogy miért akarja általánosságban előre helyeseltetni a házzal egy oly pénzügyi politikának programmját, a melynek mindössze is két alapgondolata van: a rendes kezelésben levő hiány fedezésére nézve új adó és adóemelés, a rendkívülire nézve pedig a kölcsön és ezen új adók és emelések között igen súlyos és igen lényeges tényező, az egyenes adók fokozása. De mondom, dicsérettel kell kiemelnem a a t. pénzügyministerrel úrral szemben, hogy eltért eddigi szokásától. Már most a kérdés az: megvizsgálni, vájjon az a pénzügyi politika, melyet a pénzügyminister ur előterjesztésében at. háznak ajánl, melyet általánosságban a pénzügyi bizottság elfogadott, helyes alapokra van-e fektetve, lehet-e bizalommal viseltetni azon pénzügyi politika iránt, lehet-e azon pénzügyi politika támogatását várni a kormány általános politikájában, lehet-e annak tgért eredményeiben bizalommal bírni V hogy annak alapján eldönthessük magunktartását a költségvetés általános elfogadására nézve. Á mi a problémát magát illeti, azt nem lehet egyszerűbben formulázni, mint a hogy a pénzügyminister ur fogalmazta. A pénzügyminister ur előterjesztésében azt mondja, fokozatosan kell az államháztartás rendezésére törekedni. Ebben igaza van s az első fok a rendes kezelésben levő hiánynak eltüntetése. Már most ő — természetesen az az idei előirányzat alapján — a rendes kezelésben való hiányt 8.100,000 frtban számítja ki és a milyen egyszerűen oda állítja a problémát, ép oly egyszerűen találja meg annak orvoslását abban, hogy tehát 8.100,000 frtnyi értékig adóemelés » új adók behozatala történjék és ha ez megtörtént, akkor a rendes kezelésben eltűnt a hiány és ma~; ;r
