Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.
Ülésnapok - 1881-141
141. országos ülés november 28. 1882. gjg állunk szemközt, hogy eonsuinmáltukidei költségvetésünkben a vámemelések eredményét, ugy, hogy majd midőn a pénzügy mini ster politikájára áttérek, akkor e tény alapján is megmagyarázva találjuk, hogy politikája természetes következésekép nem marad ő számára egyéb eszköz hátra, mint az, a melyhez nyúlt, a háztartási hiány megszüntetésére. S ezért én nagy súlyt nem helyezek az előadó urnak azon további szépítgetésére ; igaz ugyan, hogy 5 millió frtnyi állami jószág elidegenítése fordul elő a költségvetésben, de hát a mint ő kiírja, annak 10.700,000 írt állami követelés felel meg, a mely követelés keletkezik az állam számára azoknál a vasutaknál, melyeknél ezen összeg évi kamatbiztosíték fejében fizettetik. Hát t. ház, ha megállapodunk itt egy perezre, hát először is az előadó urnak kegyelmével nem is 5 millió államvagyon elidegenítése fordul elő a budgetben, hanem ő nagyon jól tudja. . . . Hegedűs Sándor előadó: Nincs itt szó államvagyon elidegenítéséről! Szilágyi Dezső: Hát, a t. előadó ur tudom, mire hivatkozik. Óvatosan választotta meg a szót, mert azt mondta: ,.államjószág eladás", de arról hallgat ti t. ház előtt ő is, a pénzügyi bizottság is, bog)' az államvagyon fogyasztása az idei költségvetés szerint több; nemcsak az államjószágok, hanem telepítvényes birtokok is adattak el és az utóbbi vételárának 88-ra eső részletei szintén felhasználtatnak, tollát államvagyon-fogyasztást jelentenek és hogy 900,000 frt állami követelés, állami előlegek, tehát ingó vagyon fogyasztatik el. És ha állami követelések fiz millió erejéig való keletkezésére, mint egyrészt államértékszaporodásra oly diadallal rámutat; nem kötelessége lett volna-e megmondani, hogy nemcsak államjószágok idegenittetnek el, hanem 1.200 000 frtnyi érték van praeliminálva a telepítvényékből befolyó törlesztésre és kamatra, azonkivül 900,000 forint állami ingó vagyon is lesz felhasználva fedezetül ebben a budgetben. Az egész felemlítésnek más czélja nem lehet, mint az államértékek fogyását és szaporodását kölcsönösen kitüntetni és csak igy lett volna az helyes tájékoztatás. És hogy, t. ház, az előadó ur később valami nagy tőkét ne csináljon ebből, előre figyelmeztetem a t. házat, hogy a telepítvényeseknél praeliminált 1.200,000 forintban nemcsak tőketörlesztés, azaz nemcsak a tőkének fogyasztása, hanem kamat is foglaltatik, tehát tény az, hogy az államértékek elidegenítése nem 5, hanem 6.000,000 forinton felüli értékben fordul elő a budgetben. De még csodálatosabb aztán a t. előadó urnak azon bizonyos vigasztalása és megnyugtatása, hogy ezzel szemben 10.700,000 forint új követelés áll. Hát lehet-e őszinte, lehet-e komoly az államértékeknek említett elidegenítését ezen követeléssel akarni conpensálni, mely a KÉPVH. NAPLŐ. 1881—84. VII. KÖTET. vasúti kamatgarantiákból az államra ered? Hiszen ebben a házban senki sincs, a ki ne tudná, hogy ezen vasúti garantiák fej ében űzetett összegek legnagyobb része soha sem lesz az államnak visszafizetve ; hogy azok a nyilvántartásban kitüntetnek s majd eljő az idő, hogy az államvagyon mérlegéből egyszerűen le fognak Íratni s csak arra valók, hogy az előadó ur koronként szerepeltesse valóságos reális követeléskép, minta melyek ellensúlyozzák a valóságos értékelidegenítéseket. (Tetszés a baloldalon.) És azt is mondja még — erre azonban kevesebb súlyt fektet — hogy termékenyítő kiadások növekedő arányban fordulnak elő a budgetben. Hát, hogy fordulnak elő, az tagadhatatlan, de hogy növekedő arányban fordulnának elő, például a tavalyihoz képest, azt meglehetősen kétségbe lehet vonni, ha csak ezen termékenyítő természetű kiadások alatt az előadó ur a beruházásoknak az átmeneti kiadások egy részén kivül, valami egyebet nem ért. De bármiként álljon ez utóbbira nézve a dolog, t. ház, azért ez ama következtetésen mitsem változtat, hogy a pénzügyminister s különöser a pénzügyi bizottság előterjesztésében foglalt szépítgetés daczára, ha külsőleg az előirányzati mérleg számaiban mutatkozik is bizonyos javulás, de az annak alapját képező viszonyokból valóságos javulás a pénzügyi helyzetben nem állott elő, (Igaz, ugy van! a haloldalon.) De reménylem, hogy a pénzügyminister ur nem fog késni az ellenkező kimutatásával a budgetvita folyamában. Most engedje meg a t. ház, hogy áttérjek azon másik kérdésre, melyből a költségvetés általános elfogadását meg kell ítélni, a pénzügyminister pénzügyi politikájára. (Halljuk!) S mielőtt erre áttérnék, én, t. ház, hogy beszédemet rövidre szabjam, nem ereszkedem itt a budgetvita alkalmával szokásos deficit-számítgatásokba, nem ereszkedem tüzetesen annak fejtegetésébe, hogy a t. pénzügyminister ur által előirányzott kiadások és bevételek helyessége a valószínű számítás szempontjából mennyiben van igazolva; de mégis, ha mellőzöm is ezt fontosabb okok szempontjából, egynehány észrevételre egyenesen felhívom a t. pénzügyminister ur figyelmét. (Ralijuk !) Ezen észrevételek egyike abban áll, hogy a kiadásoknál fordul elő egy tétel, mely már a pénzügyi bizottságban felemeltetett s ez a 6%-os aranyjáradékok kamatjára előirányzott összeg. Én előre jel zem s beszédem későbbi folyamában rá fogok térni, hogy én kevésnek tartom a kiadásnak azon összegét, melyet a pénzügyi bizottság, a pénzügyminister előterjesztésének felemelésével előirányoz. Gondolja-e a pénzügyminister ur, hogy ez összeg a költségvetés realitása érdekében, e magasságban megtartható? s a mi viszont a bevételeket illeti, miután általánosságban fogok szólani, egyátalában. 40
