Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.

Ülésnapok - 1881-141

312 És mi ránk nézve t. ház, kik nemcsak a kormány pénzügyi politikája iránt voltunk bizalmatlanok a múltban, de annak szülő anyja és támogatója: a kormány általános politikája iránt is, kétszeresen fontos az, hogy szigorú kritikát alkalmazva, a pénzügyi bizottság ezen két fő okának valósága iránt tisztába jöjjünk. (Halljuk! Halljuk!) A mi az elsőt, a mérlegjavulást illeti: igaz, hogy a pénzügyministeri előterjesztés 22-ik lapján foglalt kimutatás szerint — és én elfogadom a pénzügyminister ur számítását is, nehogy azon olcsó gyönyörűséget engedjem neki, melyet ő is és minden pénzügyminister oly könnyen megszerez magának, hogy a maga számvevő osztályában egy más olyan számítást készíttet mások ellenében, melynek titkára és fogásaira rendesen csak a pénzügyi viták befejezése után jövünk — mondom, elfogadva az ő számításait, igaz, hogy ezen mérleg szerint a hiány 1882-ben 30 és fél millió, a jelenleg előirányzott hiány 21 és fél millió és ugy 1882-vel szemben 8.900,000 forint javulás mutatkozik. Ez teljesen igaz. De ha megnézzük, minő tényezők alapján állott elő a mérlegnek ezen kedvező külső alakulása, akkor az a nagy dicsekedés, melylyél ezen hiány-csökkenésre mutatnak, igen kicsinyre fog leszállni. Nem említve azt és mellőzzük azt egészen, hogy beruházásokra körülbelül nyolczadfél millióval kevesebbet adunk ki, mert tudjuk, a beruházások egy részének fedezete egészen külön van, nem emlékezve arról, hogy az átmeneti kiadások is kevesebbek, nézzük meg, mik azon nagy tételek, melyekben a jelen évi költségvetés oly felette előnyösen kell, hogy különbözzék a megelőző év költségvetésétől. Az első abban áll, hogy a vámjövedelmek emelkedése folytán a közös költségek fedezésére négy és fél millióval kevesebbet kell fizetnünk, mint a megelőző évben. A másik az, hogy a rendes bevételek szintén 4 és fél millióval emelkedtek a tavalyihoz képest. A harmadik abban áll, hogy egy igen nagy tétel, mely terhelte a múlt év költségvetését, az 1883-iki előirányzatot nem nyomja, t, i. elesik, 8 millió 300 ezer forintnyi bosniai rendkívüli kiadás. Ha ezen kétségtelenül nagy tételeket, melyek összesen 17 millió 300 ezer írtra rágnak, figyelembe vesszük, akkor a mérlegnek, ha más tényezőkrontólag nem hatnak, ennyivel, vagy ehhez közel álló összeggel kellett * volna javulnia. És mennyit tesz a mérleg javulása a tavalyihoz képest? Sem többet, sem kevesebbet, mint 8.900,000 forintot, vagyis körülijeiül csak valamivel többet, mint a mennyivel kevesebb rendkívüli kiadás irányoztatik elő Boszniára. A kissebb közösügyi quota összeg és a rendes bevételek emelkedése, összesen csaknem 9 millió, eltűnik a mérleget rontó tényezők hatása következtében. Nincs tehát ok t. ház, valami nagy diadallal tekinteni a mérlegnek ezen kedvezőbb számaira, svember 28. 1882. _ inkább azt kell állítnunk, hogy nem j'avult az a helyzet, melyben ily kedvező eonsteílatiók mellett is a mérlegjavulás ily csekély fokban mutatkozik. És ha vizsgáljuk okait annak, hogy miért emésztettek fel ezen tényezők: azokat könnyen megtalálhatjuk. Itt van az államadóssági kamatok emelkedése, majdnem IVa millió, itt van a belügyministeri tárczában előforduló 900,000 írton felüli tétel, itt vannak a többi tárczákban az apróbb, de együttvéve jelentékeny tételek, részben felemésztik ezen különben a mérleg javulására hatható tényezőket. Itt van az, hogy azon 4V» milliónyi rendes bevételi többlet, bruttó többlet, amely még nem jelenti tiszta jövedelmeinknek ugyanennyivel való emelkedését, mert annak különösen az állami üzemeknél, az üzemi költségek tetemes növekedése felelvén meg, meglehetősen leszállítja ezen összeget. Igaz, hogy a pénzügyi bizottság előadója szépíteni akarja a mérleg ezen benyomását és jelentésében arra hivatkozik, hogy mégis csak van valami emelő abban a költségvetésben, a mely 21 és fél milliónyi hiány mellett körülbelől anynyi, sőt valamivel több, összesen 21.700,000 írt beruházást mutat fel az előirányzatban. Itt a t. előadó ur, a ki pedig alaposan ismeri a pénzügyi tényezőket, egy kis számítási hibába esik talán nem egészen számításon kívül, a menynyiben elhallgatja azt, hogy a zimonyi vasútra felvett 8 millió forintnyi beruházás a 21 milliónyi beruházásban benn van ugyan, de ennek van külön fedezete ugyanannyi kölcsönben és viszont ez az összeg a 21 milliónyi hiányban nem fordul elő. (Ugy van! balfelöl.) Valamint tegyük hozzá nagyobb pontosság kedvéért azon 14,000 frt intercalaris kamatot is, mely ezen vasút költségei terhére fizettetik. Ha már most a hiányhoz hozzá vesszük ezen 8 millión felőli összegeket és így állítjuk szembe azzal a beruházások összegét, akkor természetesen azon szép hivatkozás, melyet oly elérzékenyíto módon iktatott be a jelentésbe az előadó ur, tökéletesen elveszti minden alapját. (Igaz! Ugy van ! a baloldalon.) A másik, a mivel szépítgetni akarja a t. előadó ur ezen benyomást, abban áll, hogy azt mondj a: a rendes bevételek és kiadások közt a mérleg javult, különösen ott javult. Általában a mérleg javulását, mint mondom azon reménybeliség erejéig, hogy Boszniára kevesebb rendkívüli költségünk lesz, mi is szívesen elismerjük, de nem fogja tagadhatni a t. előadó ur és a pénzügyminister ur, hogy a rendes bevételek és kiadások közti mérlegjavulás körülbelül annyit jelent, t. i.4és félmilliót, amennyit jelent a vámj öved elmek emelkedése folytán ez évi közösügyi quotánk kisebb összege szemben a múlt évi összeggel. Ha ebből a szempontból nézzük aztán a dolgot, akkor ennek jelentősége egyszerre megszűnik. Sőt azon ténynyel 141. országos ülés