Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.
Ülésnapok - 1881-141
141. országos ülés november 28. 1882. 31Í csináltam magamnak egy kis számítást, a mely talán nagyobb, mint az előttem szólott t. képviselő uré, hanem elvileg azzal megegyez, ez pedig a következő: deficit a pénzügyi bizottság szerint 21.671,000 írt, mihez járul 1.871,000 írt kamathelyesbítés ; azután az államadósságok rendes bevétele czímén ide jő — a mi még ezután kölcsönűl felveendő — a 14.930,000 frt és az átmeneti bevétel 18.299,000 írttal, összesen tehát az ez évi hiány 56.782,000, frt. Es hogy ennyi a deficit, megenged a t. pénzügyminister ur, ha én, mint előbb mondám, minden Tallayrand jelleme mellett arra a nyíltságára hivatkozom, hogy az általa bevallott deficiten kivül azáltalainjelzetta valódi deficit, miután az állami adósságok közé az 1883. évi hiány fedezésére kamatokra 1 milliót méltóztatott felvenni, a mitpedig ekként méltóztatik indokolni: „1883. évre előirányoztatik 1.000,000 frt, mely összeget, tekintettel arra, hogy az államkölcsönök törlesztési járadékainak, valamint az 1883. évi hiány fedezésére szükséges kölcsön nem egyszeri, hanem a szükségletnek megfelelő részletekben fog felvétetni és a kibocsátandó kötvények fél évi kamatja utólag lesz fizetendő, az új kamatteher fedezésére elegendőnek tartom." Ez azt mutatja, hogy a 21 millión kivül, ennek az 1 milliónak beiktatásával 30 milliónyi terhet akar fedezni. Ennélfogva: ha ezt hozzátesszük a bevallott deficithez és ha tekintjük, hogy ama 70 millió vagyonfogyatkozás miből állott elő, t. i. 1-ször a disagióból, árfolyamveszteségből 10,300,000 frt, 2-szor convertálásból 50 millió; 3-szor közigazgatási hiányokból 52 millió; tehát hogyha 4—5 millió variánst megengedek e differentiákra a pénzügymi nisterur jövő fedezésénél, nagyon kijő az 55 — 56 millió. Ezek után t. ház, nekem is azt kellene tennem, a mit Helfy képviselőtársain mondott, t. i., midőn készen vagyok a zárszámadással és az előirányzat számtételével, tehát áttérek a politikára. Bocsánatot kérek, ha a politika megbirálásánál csupán csak az egy alap megbirálására szorítkozom. 1875-ben, t. i. mikor az u. n. fusionalis ])árt, a mai többség uralomra jutott, az volt uralomra jutásának alapja, hogy a zilált pénzügyi viszonyokat rendezze, ez volt eljárásának, cselekményei jogosultságának alapja, forrása, ez volt a kiindulási pontja. Én, ki a rideg számokat szeretem, ezek tanítóim, ezek vezéreim, hogy megbíráljam a politikát, vájjon olyan-e az ma, mely tanásíthatná, hogy az államháztartás egyensúlyát helyreállították? vizsgálom az 1874-iki mérleget és azt látom, hogy az idei mérlegbe iktatott 32 milliónyi activ vagyon ellenében, mely a helyesbítések által a minuson sokkal alul van, 1874 végén a zárszámadások kimutatása szerint átvett azuralkodó többség kormánya a vagyonmérleg activákban 166.293,000 frt értékű tiszta vagyont, az akkor volt 626.314,618 frt összes államadósságon felül, ma pedig az időközi kölcsönök figyel einbevételével, ha még semmi rendkívüli dolog közbe nem jő, 1883-ra nincs egyátalán mi tiszta vagyon sem és ezen felül lesz még 1345 millió frtnyi adósság. És midőn a vagyonmérleg azt mutatja, hogy nincs tiszta vagyon, sőt minuson alul áll az állam. Ha én már most azon eredményt látom számokkal kimutatva, hogy 875 milliójába került az országnak az a kormány, melyet a többség támogatása 1875-től mai napig tart helyén, akkor azt mondom, azon alapra mutatva, melynél fogva állását elfoglalta, hogy e kormánynak ma már többé létjogosultsága nincs, mert a zárszámadások szerint azt eljátszotta, (ügy van! a szélső haloldalon.) Elfogadom Helfy képviselőtársam határozati javaslatát. (Helyeslés. Éljenzés a szélső baloldalon.) Szilágyi Dezső: T. ház! A pénzügyi bizottság általános jelentése, melylyel a pénzügyminister az 1883-ik évi költségvetési előirányzatot csaknem változtatás nélkül elfogadásra ajánlja — két lényeges pontot tartalmaz. Az egyikben a pénzügyi bizottság kissé tán enyhébben ugyan, de mégis eléggé határozottan állítja azt, hogy pénzügyi helyzetünk alapjai nemcsak külsőleg számokban, de magukban azok alapját képező viszonyokban javultak, a másik állításban a pénzügyminister pénzügyi politikáját helyeselvén, ezen helyeslés kimondását és az előirányzatot elfogadásra a háznak ajánlja. A pénzügyminister ur azonban a jelen előirányzat előterjesztésénél — és ezt épen nem megrovásul mondom — másként járt el, mint az eddigi költségvetéseknél. Most t. i. — minek elemzésére később visszatérek — a jövő évekre kiterjedő pénzügyi politika alapjait is megismerteti és az államháztartás rendezésének első foka elérését, a rendes kezelésben levő hiány elenyésztetését, igaz, súlyos áldozatok árán, de kilátásba helyezi. Ha tehát t. ház, az 1883. költségvetéssel szemben valaki állást akar foglalni, két kérdésre kell határozottan megfelelni, az egyik és ez kisebb fontossággal bír, abban áll, ha vájjon való-e a pénzügyi bizottság azon állítása, hogy helyzetünk nemcsak a számok külső feltüntetése szerint, de lényegében és alapjában is javult; és másodszor, ha vájjon lehet-e nyugalommal, lehet-e a siker alapos reményével a pénzügyi bizottság azon véleményéhez járulni, melylyel a pénzügyminister pénzügyi politikájának lényegét elfogadásra ajánlja? Ha valaki arra a következtetésre jön, hogy mind a két, vagy csak a második kérdésre nemmel kell felelnie, akkor bizalommal azon pénzügyi politika iránt, mely kifejezését ezen költségvetésben és a pénzügyministeri előterjesztésben nyeri, nem viseltethetik, akkor a költségvetést általánosságban sem fogadhatja el. (ügy van! a baloldalon.)
