Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.
Ülésnapok - 1881-141
3101 . 141. országos ülés november 28. 18S2. mint cselekvő értékek szerepelnek, pedig a kereskedő, mikor mérlegét csinálja, cselekvő értékek között azt fel sem tenné, hogy a készpénzbeli állami követelés is kifogásolható, ez ugyan effectiv vagyonnak látszanék, de ebből 31.134,000 frt szintén csak decoratio, mert ez összeg áll először 157s millió vasúti kamatbiztosításból, melyre nézve a zárszámadások 155-ik lapján az mondatik, hogy ezek nem esedékes állami követelések. Pedig a mi nem esedékes és mégis benne van a budgetben, azt aetiv értéknek venni nem lehet. Á másik a tiszai-szegedi kölcsön, 16.950,000 írttal. Erre a számszék azt mondja, hogy midőn az állam az e tétel alatt kimutatott kölcsönnek csak közvetítője, abból a kincstárra sem nyereség, sem veszteség nem háramolhatott, ennélfogva a veszteség egyenlő a jelen számok alatt előtüntetett nyereséggel. Ezen tételeket összehasonlítva és a zárszámadásba iktatott vagy oni mérleget megtekintve, látjuk, hogy a 197 millióból legalább — keveset mondok — ötven százalék a helyesbítés által elpárolog, a készpénzben levő tételekből pedig 31 millió szintén megszűnik: a 34.281,996 frt tiszta vagyon tehát a semminél kevesebbre reducálódik és az általam felmutatott zárszámadási tételek igazolják, hogy az ország annyira jutott, hogy a kereskedő, ha ilyenkor csődöt nem kér, bűnvádi eljárás alá esik. Áttérek most magára a költségvetésre. A költségvetésnek két része van: az egyik az általános, a másika nettó budget. A nettó budgetre nézve azon meggyőződésben lehetnénk, hogy a mi ott van, az tökéletes valóság. Mindjárt feltűnt, hogy miként van az, hogy az állami adósságok csak 95.558,674 írttal vannak ott jelezve. Azonban, ha az ezen költségvetés 4. és 16. lapján előforduló tételeket egybevetjük, t. i. a 108 milliónyi évi járulékot és 14 milliót mint rendes bevételt, látjuk ugyan, hogy megmarad 95 millió, azonban a 14.000,000 nem rendes bevétel. Igaz, hogy a költségvetésben hivatkozások történnek azon törvényezikkekre, melyek elrendelték azon kölcsönök felvételét, de azok nem létesültek s miután nem létesültek, beoszthatok azon fogalom alá, melyet az államszámvevőszék felállít, hogy t. i. az állami kiadások azon része, melyet az állam nem fedezhet saját jövedelméből, deficit, vagyis 14.000,000-val a deficit nagyobb. Van itt az államadósságnál a 13-ik tétel 5.550,000 évi járadékkal, melyre nézve én a pártunk által elfoglalt álláspontnak legerősebb beigazolását találom. Azt mondottuk tavaly a költségvetés tárgyalása alkalmával, hogy a deficit nem 26—28.000,000, hanem megközelíti a 60.000,000. A t. előttem szólott Helfy Ignácz képviselőtársam ugyan Tallayrand jellemével rajzolta a pénzügyminister urat, igen szépen, de itt mégis van olyan valami, a mit lia a zárszámadással egybevetünk, ettől bizonyos nyiltszivííség nem tagadható meg. T. i. a zárszámadások szerint az 1881-ik évig bezárólag az 1880. évi VIII. és IX. törvényezikkek szerint felvett 5°A-os papirjáradék tőkéje 51.000,000-val van jelezve; pénzügyminister ur pedig az indokolásban 1883-ra még 115.022,300 forint 5%-os papirjáradékot mond átviendőnek. Ha tehát 1881. deezember végén volt 51.000,000 és most van 115.000,000, akkor ez azt bizonyítja, hogy 64.000,000-val több papirjáradék adatott ki,vagyis ezáltal fedeztetett az, a mi deficit, melyet mi deficitnek jeleztünk, vagyis az volt a deficit, a mit mi ezen padokról jeleztünk. Ezen 64.000,000 deficit beismerésének constatálása után áttérek a 400.000,000-ós aranyjáradéknak szintén meglevő maga saját nótájára. Ennek is egy dubius calculusát találom a pénzügyi bizottság jelentésében. Hogy t. i. kimutassa, hogy a conversio, melyet oly nagy garral említettek, csakugyan előnyös és nem hátrányos, a pénzügyminister ur által a költségvetésbe iktatott 4%-OB 20.523,000 forint járadékból eltöröl 5.000,000-at és ezt 6%-ra redukálva, a 67c-os járadékot csak 5.680,000 forintra nagyobbítja. Már pedig a hármas kis íűkör szabálya szerint ha a 4-hez kettőt adunk, kijön 6 és ha öt millióhoz felét adjuk, kijön 7.500,000 forint. Ha malmost, mikor 47» helyett fizettünk 67 u-ot, vagyis 24.000,000-t, evvel nem elégedtek meg pénzügyi capacitásaink s azt Ígérték, hogy ezután fizetünk kevesebbet és előállott a pénzügyminister ur és azt mondotta: convertáljiik47 1 ,-raatőkét sez által elérjük a kevesebb évjáradékot; azonban hogyan állunk ma, ha t. i. összeadjuk a megmaradt 47c-os kamatúi 15.475,000 frt előirányzott összeghez a pénzügyminister ur által 67 ( kamatúi irt 5.841,925 frtot és helyesbítetten kiszámított pénzügyi bizottsági törlést, azaz 7.579,923 frtot, igy a 400 milliónyi kölcsönökre fizetünk 28.891,840 frt évjáradékot. No, mikor a „kis tükör" alapvető számítása szerint 67o-al 24 millió jő ki, akkor 47„-al nem lehet 28 millió, hanem 16 s ágióval is csak legfeljebb 18 millió. Legalább igy tanultuk azt mi. (Derültség.) Ez a helyesbítés megmutatja, hogy e fennen dicsért conversio szintén szerencsétlen tehernagyobbítás az állam nyakán. Ismét az államköltségvetésnek tovább elemzésénél a számszék positióját fogadhatva el, mint olyat, a mely az én fogalmaimmal megegyezik. A pénzügyminister ur t. i. beiktat átmeneti bevételként az államjószágok eladási árából — a mire vonatkozólag Helfy Ignácz képviselőtársam is már megmondta, hogy az bizony deficit — 5 millió frtot; beiktat a telepítvényeseknél 1.290,000 frtot, a mely szintén ugyanazon kategóriába tartozik; beiktat továbbá a pénzjegyek beváltásából 4 milliót, a mi szintén adósságcsinálás, azután ni eg a zimonyi vasút czímén 8 millió frtot. — Én is
