Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.

Ülésnapok - 1881-141

141. országos ülés november 28. 1882. 309 ugy látszik, hogy pártnyilatkozat is, méltóztassék még egyszer meghallgatni. (Halljuk !) Duka Ferencz jegyző (olvassa). Krisztinkovich Ede: T. ház! Az 1883. évi költségelőirányzat iránt mondandó jelen felszólalásomnál a t. pénzügyminister urnak exposéjában követett sorrendet fogom használni és mindenekelőtt az 1881. évi zárszámadásokat fogom fejtegetni. Mielőtt azonban ennek elemzésébe bocsátkozom, méltóztassék megengedni, hogy mint laieus, egy fogalom meghatározását vessem fel, t. i. azon fogalomnak, hogy mi a hiány'? A hiány az állami számvevőszék állítása szerint a kiadások azon része, melyet az állam nem saját bevételeiből fedez. A t. pénzügyminister ur és ugy látszik a pénzügyi bizottságnak meghatározása szerint pedig a hiány a kiadások azon része, melyre mi sem kerül. Hogy ez is hiány, az tökéletesen igaz, hanem az állami számvevőszék által meghatározott és általam tökéletesen correct definitiónak tartott fogalomtól még nagyon messze van a t. pénzügyminister és a pénzügyi bizottságnak a meghatározása, mert megoldandó marad még azon két kérdés, hogy hiány-e az, a mi nincs? és hogy hiány-e az, a mi újabb kölcsönnel fedeztetik? Ha a zárszámadásokat megtekintjük, mindkét kérdésre megtaláljuk a feleletet. Az egyik eset, a mire mi sem kerül, a zárszámadásoknak 45-dik lapján 48.065,401 frttal van jelezve ; a mi ma már nincs, de a mi megvolt 1880-ban, az a vagyonmérlegben 70.628,348 frttal van jelezve. A harmadik pedig, a mi új adósságokkal fedeztetik, szintén a vagyonmérleg 185-ik lapján 111.753,420 frttal van jegyezve. No már most kérem, ha ezt a három tételt egybevetjük, azt el lehet mondani, hogy ez a mintegy 230 millióra menő összeg a vagyon álladékára oly befolyással van, hogy megszüntetni képes bizonyos mennyiségben a vagyonnak a cselekvő értékét. És a concret elemzést még tovább folytatva, az effectiv vagyon-mérleget még el nem készíthetjük, mivel ki fog tűnni, hogy a vagyonmérlegben a bevett cselekvő hátralékok az állami zárszámadás 176. és 177. lapján 197,000 frttal vannak felvéve, etfectiv cselekvő állapotot nem képeznek e hátralékok ugyanis az egyenes adóknál 43, a fogyasztási adóknál 42, a jogilletéknél 24 millió stb., összesen 172 millió lévén számszerűsítve, de ezek inkább könyvviteli dísznek, mint igazi cselekvő értéknek tekinthetők, t. i. olyan könyvviteli dísznek, a milyennel a kereskedők az activ és passiv mérleget ki szokták mutatni a bukás örvényén, a midőn a dubiosa tételeket decorativáknak beteszik, annak bizonyításául, hogy hiszen van vagyonuk. — Hogy tehát e hátralékok nem valóságos activáknak tekinthetők, igazolja a pénzügyi bizottságnak jelentése az egyenes adókról: „Az egyenes adók előirányzatának megítélésére — úgymond — az egyes adónemek elkülönített összegére nézve nem bir a bizottság biztos adatokkal; először azért, mert a zárszámadások 1881-ig terjedvén, ekkor még a hátralékok czímén behajtott összeg külön volt kimutatva; holott 1882-re és 1883-ra az előirányzatban a folyó adók és hátralékok együtt vannak felvéve, tehát az összehasonlítás alig lehetséges; másodszor az egyenes adók tényleges eredményét az egyes adónemek közt az előírás alapján és arányában osztja fel a ministeri számvevőség és a főszámszék, tehát csak combinátió segedelmével történik a kimutatás. Harmadszor: a folyó évi eredményről, most már 3 évnegyedről, a kimutatások szintén csak az egyenes adók összegét együttesen mutatják fel; tehát hiányzik minden tényleges adat, az egyen adónemek előirányzatának megbirálására, ha csak a közigazgatási előírást 1882-ből nem használjuk erre fel, de minthogy használva volt ez adat, a ministeri előirányzatban is" ; és midőn ezeket constatálja olyképen, hogy refiectál az államköltségvetésben elősorolt és kerek összegekbe iktatott egyenes adókra, arra a következtetésre jut bölcsessége: hogy ez előirányzatot elfogadásra ajánljaMár pedig szerintem nem ez volna a logikai következtetés, hanem az lenne, hogy kijelentse a pénzügyi bizottság: miképen, először a hátralékok évről évre szaporodnak, növekednek és nem apadnak ; másodszor az, hogy a jelen kezelés mellett az egyenes adók összege ki nem mutattatik a pénzügyminister által, de a mint a bizottság indokolja, ki sem mutattathatik; és harmadszor az, hogy azon összegek, melyeket a nép terhére a t. ház megszavaz, évről évre csak hozzávetőleges számokon alapulnak. Ez mindenesetre olyan tény, a mely az állam vagyoni mérlegét, ha ez alapokon a 197 millió cselekvő hátralék helyesbittetik, ennek összegét nagyon leszállítani alkalmas. Azt vethetnék ellenünk, hogy majd a jövő évben a katasteri munkálat corrigálni fogja mindezt és ez lesz a correctivum, különösen az egyenes adók földadó czímére nézve: — no megvizsgáltuk a katasteri munkálatokat is, melyek 1875-től 1883-ig körülbelül megemésztettek 20 millió frtot s arra a szomorú tapasztalatra jöttünk, hogy ma, midőn már a tiszta jövedelem-fokozat felállítása és az osztályba sorozás eredménye a közönség előtt van, e munkálatoknak minden adata általánosságban, ugy, mint részleteiben semmi egyéb, mint képzeleti, valami fictio dolog, olyan mint az eddigi adóztatás, melyről a pénzügyi bizottság őszintén kimondja, hogy az adatok fictivek s ilyen lesz jövőre is. Húsz millió forintért tehát a nemzet nemzetgazdaságilag legfólebb abban lett tapasztaltabb, hogy néhány végzett gazdának asylumul szolgált néhány évig ez a catastercsinálás. De, e mellett, ha a 197 millió cselekvő hátralékot a saját maga értékére helyesbítjük, még vannak oly tételek, melyek a vagyonmérlegben