Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.

Ülésnapok - 1881-141

308 I41> országos ülés november 28. 1882 elmondott érvet egyenesen arezul csap. Ez az eljárás, a melyet követ a mi kormányunk a közélet minden terén. Még szomorúbb a kép, ha nézem azt a szellemet, melyet ezen kormánynak hosszú évi kormányzata a közéletben előidézett. Lehetetlen, hogy az igazi hazafinak a lelke el ne boruljon ennek a látásán. Soha ennyire sülyedt a közérzület, a közszellem Magyarországon nem volt. És ha kutatom ennek okát, azt szintén abban találom, hogy a kormány és különösen annak elnöke, szabadelvű eszméket hirdetve hosszú éveken át, azon pereztől fogva, hogy kormányra került, egyenesen a reactio terére lépett, a mely ma Magyarországon mindenütt, minden téren nyilvánul. (Helyeslés a szélső halon.) Méltóztassék betekinteni az egyházi, a társadalmi életbe, az iskolákba: mindenütt látni fogják ezen szellemnek nyilvánulását. Magától a ministerelnök úrtól kérdem, vájjon lehetséges lett volna-e csak képzelni is azt, hogy mikor Deák Ferencz élt köztünk, halljunk oly nyilatkozatokat, mint a minőket egymásután, bámulatos gyors egymásutánban hallottunk ezen utolsó időkben az ország legkitűnőbb főpapjaitól. Az egyik főpap magasztalván a maga egyházának missióját, a mi ellen bizonyára senkinek sem lehet kifogása s neki kötelessége, nem átallotta némileg gúnyosan beszélni egy másik egyházról: egy másik főpap egyenesen síkra szállott a középkori államszervezet dicsőítésére; egy harmadik főpap a tanulmányi alapoknak felekezeti voltáról tart nagy értekezést nemcsak, de arra a conclusióra jut, hogy az országnak legelső, legfontosabb tanintézetét, magát az egyetemet is felekezetivé kell visszaváltoztatni. (Egy hang jobbfelöl: Igen!) Látjuk azon szomorú, megdöbbentő tünetet, hogy b. Eötvös József legszebb müvét, a községi iskolákat — erről meg fognak győződni a költségvetés részleteméi •— százával alakítják át felekezetiekké és hogy már több mint két éve egyetlen községi iskola sem keletkezik az országban. (Igaz! JJgy van, a szélső baloldalon !) Lehetetlen, hogy midőn mindezeket fölsorolom, ne említsem legalább egy szóval azon u. n. antisemitikus mozgalmat, mely, fájdalom, az utolsó időkben még ezen képviselőházat is oly gyakran igénybe veszi. Vájjon hiszi-e a ministerelnök ur és maga a kormány, hogy az lehetséges lett volna Magyarországon, hogyha ő más politikát követ, mint a melyet követett évek során át? Hiszi-e, hogy ha évekkel ezelőtt elfogadta volna azon javaslatot, melyet Irányi t. barátom évről évre ismétel a költségvetés tárgyalása alkalmával, t. i. a teljes vallásszabadság kimondásáról s a kötelező polgári házasság behozataláról: hogy akkor ily dolgok szőnyegre kerültek volna itt ? Nem a kormánynak folytonos habozása s nem-e a középkori eszmékkel való kaczérkodása bátorította-e fel azon tábort, mely most a középkori eszmék zászlaja alatt homályosítja el a magyar közszellemet ? (Igaz ! JJgy van ! a szélső baloldalon.) Minthogy tehát t. ház, mindezt és még ennél többnek visszatükröződését látom azon költségtésben, mely a ház asztalán fekszik, én azt még' általánosságban sem foga ihatván el a tárgyalás alapjául, bátor vagyok ugy a magam, mint t. elvtársaim nevében a következő határozati javaslatot beterjeszteni: (Halljuk! Olvassa a határozati javaslatot.) Határozati javaslat. A kormány által beterjesztett 1883-ik évi államköltségvetási előirányzatból, valamint az azt bevezetett pénz ügyministeri előadás és a pénzügyi bizottságnak a ház asztalán fekvő jelentéséből kitűnvén 1-ször az, hogy a nemzet által hosszú évek során át s folyton fokozódott mérvben hozott áldozatok daczára az államháztartásban az egyensúly helyre nem állott, meg sem közelittetik; 2-szor, hogy a már ckronieussá vált állami deficit elenyésztetése helyett, a kormány jövőre is az eddig követett irányban akar haladni, msly szerint az évről évre ismétlődő hiányt újabb meg újabb adók behozatalával, újabb meg újabb kölcsönökkel s a nemzeti tőke fogyasztásával pótolja ; 3-szor, hogy eléggé meg nem róható makacssággal évről évre az államháztartásban mutatkozó tényleges hiányt a valónál sokkal kisebbnek tünteti fel, félrevezetvén ily módon az ország közvéleményét s magát a koronát; tekintve, hogy a jelen kormány közel 8 évi kormányzata alatt azon közjogi állapotokat, melyek 1867 óta összes államszervezetünkre nehezednek, sokkal nyomasztóbbakká, a nemzet jövőjére nézve még veszélyesebbekké tette és teszi; tekintve, hogy a külügyek terén, különösen a keleti kérdésben követett eljárása által oly helyzetet teremtett, mely politikailag vészteljes, pénzügyileg pedig kiszámíthatlan áldozatokra kényszerítheti az anyagilag különben is kimerült nemzetet; tekintve, hogy a belügyek terén a kor és a nemzet szellemének meg nem felelő, sőt néha azzal merőben ellenkező irányt követ; tekintve végre, hogy a ház elé terjesztett költségvetés a fentéríntett irányoknak s rendszernek hű kinyomata: mondja ki a képviselőház, hogy a kormány által beterjesztett 1883-ik évi állami költségvetést tárgyalás alapjául sem fogadja el. Kelt Budapesten, 1882. nov. 27. Benyújtják: Helfy Ignácz, Németh Albert, Mocsáry Lajos, Lükő Géza, Farkas Balázs, Földes Gyula, Rády Endre, Gruber János, Krisztinkovich Ede, Fornszek Sándor. / Elnök.* T. ház! Ámbár a képviselő ur felolvasta határozati javaslatát, minthogy azonban ez