Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.

Ülésnapok - 1881-141

141. országos ülés november 28. 18S2. 395 nem gondol vele, bármi történjék az országgal — ezt távolról sem állítom — hanem azért, mert oly feltétlen vak bizalommal viseltetik a kormány iránt, hogy azt mondja : ha a kormány ezt cselekszi, ergo jó és felesleges hogy ezzel foglalkozzunk. De mennél feltétlenebb egy többség bizalma, annál nagyobb a kötelesség a kormány részéről, hogy a lehető legnyiltabban járjon el. De fontos ez nálunk más okból is. Nem lehet tagadni t. ház, hogy mi más viszonyban állunk fejedelmünkkel, mint a milyenben állnak más alkotmányos országok. Rendkívül nagy az a jogkör, melylyel fennálló törvényeink fejedelmünket felruházzák. Költségeink legnagyobb része épen azon körből származik, melyben az intézkedési jog csaknem feltétlenül a Felségnek van fentartva. Ily viszonyok közt nagyon veszedelmes, hogyha t. ház, a pénzügyminister nr állhatatosan szándékkal elpalástolja a valót, mert ez által félrevezeti nemcsak az országot, de félrevezeti magát a koronát is. Könnyen birja és biratja magát oly lépésekre, melyek nagy költséggel vannak összekötve, mert nem látja olyannak az ország helyzetét, a minő az tényleg. (Helyeslés a szélsőbalon.) Hogy az általa felállított hiány fedezéséről miként gondoskodik a t. pénzügyminister ur, azt előadta exposéjában és érintve van a pénzügyi bizottság jelentésében is, melyben a pénzügyi bizottság bámulatos lelki nyugalommal helyesli és ajánlja az irányt. A dologról nem szól, mert nincs tárgyalás alatt, de az irányt annyira helyesnek tartja, hogy ebire is ajánlja a t. háznak. (Derültség a szélső baloldalon.) Miben áll ez az irány? Ezt ép ugy ajánlhatta volna a t. képviselő ur 5 és 10 évvel ezelőtt. Hiszen ezen irányt követtük e házban 1868 óta bámulatos állhatatossággal. Ezen irány abban áll, hogy a mennyire megy a hiány, ugyanannyira vetünk ki új adókat, adunk el újabb jószágokat és a mit ebből sem birunk fedezni, arra csinálunk új kölcsönt. Hol van azon új irány, melyet a t. képviselő ur oly melegen ajánl? Miben áll az? Hegedűs Sándor előadó (közleszól): Nem mondtam, hogy líj. Helfy Ignácz: Bocsánatot kérek, kétszer is ismétli, nemcsak beszédében, hanem jelentésében is; egyik helyen azt mondja,hogy „ezamódja annak, hogy államháztartásunk rendezését minden megterheltetés nélkül nagy mértékben mozdítsuk elő;" a végén pedig azt mondja: „Itt csakaköltségvetésben nyilvánuló pénzügyi politikát kívántuk vázolni és annak irányát a képviselőház helyeslésére ajánlani." Lássuk miien áll ez az irány. A pénzügyminister ur igen részletesen adta elő. Szándékozik mindenekelőtt új adókat behozni, melyek egyelőre csak 2 milliót fognak ugyan jövedelmezni, de aztán szaporitani fogja azt másikkal, melyet mindjárt fogok említeni és mely négy KÉPVH. NAPLÓ. 1881—82 VII. KÖTET. milliót fog hozni. Aztán még egy újabb jövedelmi adóval. Lesz tehát 8 millió. Ezenkivül a telepítvényesekkel oly szerződésre lép, hogy a mit 20—30 éven át kellene fizetni, ezen cumulált járadékot egyszerre kaphassa meg az állam egy pénzintézettől. A többire nézve marad a kölcsön. Tehát ott vagyunk, a hol voltunk. Követi a pénzügyminister ur azon irányt, a melyet ép ugy követtek az előbbi pénzügyministerek Lónyaytól kezdve egész a mostani ministerig. Uj adó, xíj kölcsön és új tőkefogyasztás. Nem fogok hosszasan kiterjeszkedni azon adó nemekre, melyeket a t. pénzügyminister ur behozni szándékozik. De miután érintve van a jelentésben, én is röviden hozzá szólok. A t. pénzügyminister ur meg akarja adóztatni az eddiginél sokkal nagyobb mérvben a takarékpénztári betéteket. Hogy ez mily politika abban a Magyarországban, a melyben, fájdalom, oly kevés ember van még, a ki a takarékpénztárnak hasznát veheti s a midőn azok közt, kik abban a helyzetben lennének, fájdalom, még oly kevéssé van kifejlődve a takarékossági hajlam, a melyről maga a t. pénzügyminister ur nagyon sűrűn szokott panaszkodni ezen államban azután előállni és elidegeníteni azokat, a kik a takarékpénztárakhoz akarnak folyamodni, mert abban nem kételkedem, hogy azon pénzintézeti igazgatóságok fognak módot találni, hogy az adó többletet ne ők fizessék, hanem áthárítsák a betevőkre, mondom e politikának helyességét én most bírálat alá nem veszem, majd eljő annak is az ideje, hanem jelezni akartam mint oly irányt, melyet a kormány követni szándékozik. A t. pénzügyminister ugyanavval az őszinteséggel, a mely jellemzi az egész pénzügyi kormányzatot, előadta exposéjában és azzal is dús tapsokat aratott a maga pártja részéről, hogy eltöröl néhány adónemet — megjegyzem, hogy az adóemelésről csak később szólott s előbb akarta a tapsokat aratni, a mit el is ért — előbb előadta azon adónemeket, melyeket részint leszállít, részben elenyésztet; nem mondom, hogy azok nem helyesek és különösen az, hogy a szegény napszámosok kereseti adóját végleg eltörli. Igaz, hogy ahhoz nagy generositás nem kellett, mert abból alig folyt be valami, tehát tulaj donkép a semmiről mondott le, hogy más oldalról e czímen más adót emelhessen. Mondom, helyes, de figyelmeztetem Hegedűs Sándor t. előadó urat, hogy azon irányban a melyet a t. pénzügyminister ur ezen adók részben leszállítása, részben elenyésztetése által mutatott, van egy kis socialisticus irány, a mitől a t. előadó ur nagyon irtózik akkor, miitor Herman Ottó beszél, de nem irtózik akkor, mikor a minister ur cselekszik. (Tetszés a szélsőbalon.) Mert hisz mit akarnak a socialisták ? ök se kívánnak egyebet, mint először, hogy kimondassák az, hogy senki sem adóztassák meg, mielőtt le nem vonatik 39