Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.

Ülésnapok - 1881-141

141. országos ülés november 28. 1882. 303 zésére vonatkozó javaslatai közt is van egy, mely a telepítvényesek által fizetendő vételárból csaknem 7 milliót irányoz elő és azt hiszem, hogy ez annál elfogadhatóbb, mert e kisbirtokosok tulajdonjogát és törlesztési kötelezettségét nem alterálja. De ezzel, valamint a hiányra vonatkozó adó törvényjavaslatokkal a pénzügyi bizottság tüzetesebben nem foglalkozott, mert ezeket nem lehet általánosságban elintézni, hanem csakis az illető törvényjavaslatok tüzetes megbeszélése és megvitatása alkalmával. Tehát ezekre most én nem terjeszkedem ki. De azt hiszem és ezt hangsúly óznom kötelességem, hogy minél nagyobb mértékben sikerülend a fedezetet önerőnkből előállítani, annál nagyobb mértékben fogjuk előmozdítani nemcsak az államháztartás kibontakozását, de egyszersmind hitelünk és üzleti viszonyaink consolidatióját is és ezek sokkal nagyobb befolyással lesznek a vállalkozási és kereseti viszonyok javításával az adóképesség fejlesztésére is, mintha a tehertől való félelemből megtagadjuk a rendezés arányos és méltányos tényezőit. Ezekben véltem összefoglalhatni igénytelen nézeteimet e költségvetésről. Elfogadásra ajánlhatom azt a pénzügyi bizottság nevében, mint olyant, mely a haladás tényezőinek fejlesztésére ép ugy megteszi a szükségeseket, mint a pénzügyi rendezés előmozdítására a lehetőt. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Helfy Ignácz: T. ház! Mikor a t. előadó nr beszédét kezdé,örömmel hallottam tőle, hogy ő ezúttal eltérni szándékozik rendes szokásától, mely szerint csakis a számcsoportokkal foglalkozzék, hanem ki fog terjeszkedni arra, amit tulajdonképen a költségvetési előirányzat képvisel, a kormánynak összes politikájára. Sajnálom azonban, hogy beszéde folyamán az előadó ur ezen ígéretéről megfeledkezett és ugyancsak megint a költségvetésnek néhány számtételére szorítkozott. En ezen úton nem fogom őt követni t. ház. A bndgetjog minden alkotmányos országban legfontosabb jogát képezi a nemzeti képviseletnek s ha ez mindenütt nagy fontosságú, annál fontosabb minálunk, mert a mi speciális körülményeink között, minálunk közjogi viszonyainknál fogva az országgyűlésnek ezen eminens joga már is rendkívül meg van szorítva s csakis a belügyek szíík terén belül mozog, a többire nézve van ugyan budget-vitázási jogunk, de budgetszerü intézkedési, döntési jogunk fájdalom nincsen. Annál nagyobb kötelességünk meggyőződésem szerint legalább ezen tért teljesen betölteni, nehogy még szűkebbre összezsugorodjék. De azonkívül is t. ház, azon ijesztő számtételek — mert maga az előadó ur sem tagadja, hogy azok eléggé szomorú képet nyújtanak — azok az ijesztő számtételek, melyek a költségvetésben előfordulnak, csak kortünetek, maga a betegség nem azon számokban, hanem azon politikában rejlik, a mely ezen számokat előidézte. Midőn tehát azok bírálatába akarok bocsátkozni, bírálat alá kell vennem az okozót, magát a politikát. (Helyeslés. Haltjuk! a szélső baloldalon.) Magára a budgetre nézve, engedje meg a t. ház, hogy észrevételeimet csakis a következőkre szorítsam. (Halljuk! a szélső baloldalon.) Megvizsgálván egészen részrehajlatlanul, nyugodtan a költségvetést, egybevetve ugy az előirányzatot, mint a pénzügyi bizottság jelentését, valamint a t. pénzügyminister ur múlt hó 12-én tartott exposéeját, én őszinte fájdalommal constatálom, hogy egyik jellemzője ennek a politikának, az őszinteség teljes hiánya és ez a fő vád, a mit a t. pénzügyminister úrral szemben emelni akarok. Teljes hiányát látom, az őszinteségnek mindjárt exposéejának azon eminens pontjában, melylyel nagy tapsokat aratván, aratni óhajtván a t. többség padjairól, bejelentette a háznak, hogy annyira javult a helyzet, oly dicsőségesen haladunk előre az anyagi téren, hogy ime ez az ötödik év, hogy ő a költségvetést a ház elé beterjeszti, és oda jutottunk már, hogy a rendes kiadásokban az egyensúly egy-két év múlva helyre fog állani. És erre keletkezett nagy éljenzés és taps a t. túloldalon. A t. pénzügyminister ur azt nagyon jól tudja, hogy ennek semmi, absolute semmi gyakorlati értéke nincs. Ha mi összeveszünk egy óriási nagy terhet és külön czímekre elosztjuk és azt mondjuk, hogy ezen a czímen nagy vívmányt értünk el 5 nézetem szerint az a kérdés, hogy a rendes czímen, vagy a rendkivülin, takarítottunk meg, hogy azon teher, a mely reá nehezedik az ország népeire, a melyre tökéletesen mindegy, hogy a rendes, vagy rendkívüli költség miatt veszik-e el a párnáját, mondom, hogy e teher egészében véve kisebbedett-e vagy sem, hogy előbbre haladtunk-e, mint voltunk az előtt, vagy sem, daczára annak, hogy az adóterhet oly óriási mérvben fokoztuk. (Igaz! Helyeslés a szélső baloldalon.) Erre nézve pedig a t. pénzügyminister ur is egyetért velem, ha erre azt mondom, hogy csakugyan nem haladtunk előre. Ez volt az őszinteség hiányának első jele ezen 1883-ik évi költségvetésben. De még kézzelfoghatóbb ezen hiánya az őszinteségnek a deficit feltüntetésében és az valóban bámulatos valami, hogy a t. pénzügyminister ur nem fárad bele abba, hogy évenként ismételje — bocsánat a kifejezésért — azon játékot, hogy oda állít egy összeget, a melyről tudja, hogy az alig felel meg a való felének; és az ellenzék évről évre megtámadja, kimutatja, hogy az nem való, hiszen a hiány sokkal nagyobb annál, azután jönnek a zárszámadások, melyek kimutatják nem csak azt, hogy az ellenzéknek igaza volt, hanem — hiszen a t. pénzügyminister ur ötödször nyújtja be most a költségvetést, nekem